Zöld

A könyvtárban bukkantam egy kis könyvecskére, a Reflex Környezetvédő Egyesület adta ki, hogy mikor azt sajnos nem tudom, mert nem találom  a könyvben sehol. Lajtmann Csaba (ő is Reflexes) barátunk szerint 6-8 éves lehet a kötet, ahhoz képest szerintem én vagyok az első aki kézbe vette.
Azért is volt megdöbbentő, hogy nem mostanában adták ki a könyvet, mert annyira a jelenre érvényes dolgokat találtam benne, de úgy tűnik ez már 6-8 éve is így volt.
Csabi egyik írását most közre adom, nekem nagyon tetszik!

Válts pedált
Kifordított világban szeretnék élni! Ennek megfelelően az ózonrombolás és a világpiszkítás napja közt kellő tisztelettel szeretném megünnepelni szeptember 22-én az autózás napját! A jeles napon, a munkás hétköznapok után, az egész földkerekség sutba vághatná megszokott biciklijét, elkoptatott lábbelijét, buszbérletét, hogy kétkerekűjének pedálját egy egész napra gázpedálra cserélhesse le! A várva várt napon már korán felkelnék, gyorsan ünneplőbe öltöznék, s tisztítószerekkel felfegyverkezve lemennék  a garázsba , ahol porosodó kocsim egy éve várt  a pillanatra, hogy ismét kigördülhessen az útra.
   A tisztogatás után beülnék, és mélyet szippantanék az ízes füstből. A forgalomban aztán engednék agresszív énemnek, nyomnám a dudát, a gázpedált, csikorognának a gumik a kanyarban. Szitkozódnék, hogy egyesek még erre a napra sem képesek megfeledkezni kétkerekűjükről. Gyorsulási versenyeken vennék részt, a jól letüdőzném a máskor oly tiszta belváros ólom dús levegőjét. Este aztán, kicsit bágyadtan, a belélegzett egzotikus szmogtól, azon tűnődnék, ej de jó volt ez a nap. Persze aztán rögtön arra gondolnék, jó-jó, hogy van ez a nap, de azért épp elég, hogy csak egyszer van egy éveben, s a többi napra  marad a tisztaság, a nyugalom meg a biztonság. A megnyugtató gondolatok közt elnyomna az álom, s szörnyű álmot látnék: valaki elrontotta a világot és épp autómentes napot készülnek tartani. Álom énem azon fáradozik, hogy minél több kocsijához szokott embert vegyen rá, hogy egy napra a gázpedált lecserélje a biciklipedálra, hogy kicsit kimozduljon, megérezze a természet hívó szavát.

Nem tudok ellen állni, nem is akarok, van még egy "mese" amit meg szeretnék osztani veletek.

Helyben, helyit
    Hol volt hol nem volt szeméthegyen innen (de lehet, hogy rajta túl), kipufogó füstön túl ( bár inkább benne) -volt egy város, világváros. Ott élt Egyszeri János, egyszerű ember, úgy élt ő, mint sokan mások, s talán még egy kicsit jobban is. Reggel kocsiba ült, munkába indult, útközben természetesen dugóba került, hisz mindenki épp munkába igyekezett saját kocsijában, kicsit szitkozódott, hogy már megint és épp most... Aztán -ahogy szokott- csak beért a gyárba, ahol lelkiismeretsen ledolgozta munkaidejét, s boldog volt, hisz következett a hétvége- s ezzel együtt a hétvégi NAGYBEVÁSÁRLÁS. Nagybevásárlás nagyáruházban, persze mindenek elött ott volt a választás terhe - melyik bevásárló központot válassza: hiper, szuper, vagy esetleg mega. Nehéz döntés, de megoldható: pénteken hiper, szombaton szuper, vasárnap mega - hasznost a kellemessel, bevásárlást  a kikapcsolódással. Persze bevásárlásba menet megint szembe találta magát a többi emberrel, akik autójukban ülve épp akkor és épp ott, szintén ugyan oda igyekeztek, megvenni a legszebbet, legolcsóbban miközben kikapcsolódnak. Vasárnapra megtelt a kamra: fagyasztóba kínai csirke mellé dán disznó. Spanyol tojások mellé kínai méz a polcra. Görög narancs, brazil banán  a gyümölcsös kosárba. Kínai fokhagyma, spanyol paprika a zöldségek közé, francia sajt, német felvágott a hűtőszekrénybe. Miközben János az egyesült államokból importált ( egyébként szintén Kínában gyártott) tréning-felsőt próbálta fel, azon gondolkodott: lám, milyen nagyszerű a világ - s közben a városon túl, parlagon maradt földek vöröslő fényben úsztak a lemenő nap sugarában.
  Hol volt, hol nem volt, kerek erdőn innen ( de lehet, hogy a közepében), zöld mezőn túl ( vagy nem is azon túl) - volt egy város, virágváros. Ott élt Egyszeri János, egyszerű ember úgy élt ő, mint sokan mások, s talán egy kicsit még jobban is. Reggel biciklire szált, munkába indult, útközben vidáman üdvözölte a szembe kerekező postást, megállt a sarki zöldségesnél, hisz csodálatos, piros almák mosolyogtak rá a kirakatból. Gyorsan telt a munka, várta már a hétvégét, kirándulni készült a család a kerek erdőbe, ahogy az virág városban szokás. Hazafelé gördülve betért az útba eső pékségbe, ahonnan frissen sült cipó illata szállt az utcára, majd áttért a szomszéd henteshez és vásárolt a frissen füstölt kolbászból. Este még átugrott Juliska nénihez frissen fejt tejért, majd a vásárolt helyi portékák mellé kiskertjébe termett hagyma és körte került a kiránduló kosárba. A hétvége vidáman telt, kakassal ébredt, majd madárdal kísérte a nap útját, a szőke búzamező hullámzott  a szélben közben tehenek legelésztek a réten. A mezőn üldögélve János - miközben az alma harsanva adta meg magát fogainak - azon gondolkozott: lám, mily nagyszerű a világ...

Vonja le mindenki a tanulságot, mi hétvégén kirándulni megyünk :)!

Gyerekeink és a rajzolás

Nekünk természetes, hogy a gyerekeink rajzolnak, festenek, ytongot "faragnak" (kalapálnak), papírt ragasztanak, tésztát gyúrnak és minden olyan tevékenységet folytatnak amit mi is. Én a gyerekeink iskolájában minden héten hétfőn tartok foglalkozást, akinek kedve van az csatlakozik a napköziből és valamit alkotunk, ma épp gipszeket fogunk festeni.
Szóval ezek a dolgok nálunk természetesek, ahogy az is, hogy nem tanítjuk a gyerekeket technikákra, csak maguktól utánozás útján rájönnek. Mirjam óvónénije, Maja néni mutatott egy rajzot és mondta, hogy szeretné rajzversenyre elküldeni. Mirjam elmesélte, hogy egy mesének az illusztrációja, tényleg nagyon aprólékos ceruzarajz, kiszínezve, képem sajnos nincs róla, nem fotóztam le. Szóval ez elkerült egy rajzversenyre, ahol Mirjam kapott egy oklevelet meg egy kis ajándékot, az átadón sajnos nem tudtunk ott lenni, mert akkora hóvihar tombolt, hogy nem mertem nekiindulni. Azt már nem részletezem, hogy 3 gyereket vittek volna a mi ovinkból, 3 szülő, 3 kocsival, miért nem lehet időben szólni a szülőnek és összeszervezni, hogy ki tudja a többieket is elszállítani...(ilyenkor morcos vagyok). Szóval oklevél, meg Maja nénitől szeretgetés és mese volt a jutalom a szép rajzért.

Hogy a címben megadott témára visszatérjek mindegyik gyerekünk szeret rajzolni (bár Ármint érték olyan sérelmek az állami iskolában, hogy sokáig nem engedte kirakni a rajzait a falra mivel meg volt róla győződve, hogy az övé csúnya...)őrizzük is a rajzaikat, na nem az összeset, azért szelektálni kell, de szépen lehet látni az utat ahogy fejlődik az ábrázolásuk. Mirjam sokáig rajzolt engem úgy, hogy őt a karomban fogom, sőt olyat is rajzolt, hogy még a pocimban van, elgondolkodtató, mivel Mirjam akkor még nem volt 5 éves! Ráhel is gyönyörű királylányokat tudott rajzolni már ovis korában. Ármin meg gépeket, járműveket és mostanában képregényeket rajzol és ha ehhez hozzáteszem, hogy alig 9 éves!

Engedjük a gyerekeket krétával, ceruzával, festékkel és minden egyébbel alkotni! Igen ezzel együtt jár a "kosz", főleg a festéssel, mert óhatatlanul kiborul a víz, összefestik azt is amit nem kéne, és nálunk a gyerekszoba fala is össze van firkálva, pedig elvileg nem megengedett "de anya, ti is ezt csináljátok!" :)

Ja, igen az ollóról is kell pár szót írnom! Adjunk a gyerekek kezébe jó ollókat (itt a jót kihangsúlyoznám, mert vannak olyan "gyerekollók" amik inkább megkeserítik az gyerek életét mint örömet okoznának), had vagdossanak eleinte csak össze-vissza, aztán később lehet nagyobb formákat vágatni, majd aprólékos, cikornyás mintákat, hihetetlen ügyesek tudnak lenni! Aztán persze az utolsó papírdarabkát is szedjék össze!

Telefonommal csináltam pár képet a múltkori foglalkozásról.

Sajnos nem tudom ki van a képen, de nem lehet elég korán kezdeni :).

Egy óra Lisztel

Mivel mi Tényőn élünk, dolgozunk és a Liszt Ferenc vándorkiállítás anyaga is itt készült egyértelmű volt számunkra, hogy a helyi iskola diákjaival is szívesen megismertetjük. Az iskolások ma délelőtt 3 turnusba jöttek át megnézni a kiállítást és meghallgatni Péter beszámolóját. 

A kiállítás képeit ittmegtekinthetitek.

Beszámoló a Liszt Ferenc teadélutánról

Tegnap olyan élményben volt részünk amire sokáig szívesen fogunk emlékezni!
Tényőn az IKSZT-be (integrált közösségi és szolgáltató tér, magyarul kultúrház) volt a Liszt Ferenc Vándorkiállítás megnyitója. A felejthetetlenségét a barátaink adták hozzá. Volt aki teát főzött, hogy meg tudjuk kínálni a jelen levőket, volt aki zenélt (de még hogy!), volt aki a kérdéseivel segített bemutatni a kiállítást és mi magunkat...szóval egy kellemes este kerekedett belőle.
16 órakor Kretz Pisti barátunk megnyitotta a kiállítást, beléptünk az előadó terembe, majd miután mindenki helyet foglalt feleségével Budaker Dórával eljátszottak egy Liszt művet.

Engem magával ragadott a dallam és kellemes bizsergések futottak rajtam végig.

A muzsika után Farkas Gabi barátnőnk összeterelt minket és leültünk egy kis beszélgetésre.  

Ezt úgy képzeltük, hogy mi elkezdünk beszélgetni aztán akinek kedve van az csatlakozik, lehetett kérdéseket feltenni, gondolatokat megosztani. Ahhoz képest, hogy ez volt az első ilyen alkalom nagyon szépen sikerült. Az emberek kíváncsian hallgattak, voltak akik jó kérdéseket tettek fel és volt aki anekdotával színesítette az estét mindnyájunk örömére. 

A beszélgetés után jött a teázás ami a még kötetlenebb kisebb csoportos beszélgetésre is jó lehetőséget adott. 

Mindenki aki részt vett ezen a megnyitón kapott egy sorszámot, aminek párját egy közös kalapba dobtunk és engem ért az a megtiszteltetés, hogy kisorsoljam a Péter által készített rogyasztott üvegtálat.

Íme a nyertesek :)

Szeretném megköszönni Lajtmann Csaba barátunknak a plakát elkészítését és a fotózást. Dórának és Istvánnak a zenélést, Farkas Gabinak a beszélgetés levezetését, Reninek és Ritának azt a gondos háttérmunkát amivel fogadtak minket és minden kedves résztvevőnek, hogy ezt a délutánt ránk szánták.

U.i.: Nem bírom megállni, muszáj leírnom, hogy volt akinek ezt a szép és színvonalas délutánt sikerült egy csapásra kellemetlenné tenni és minden jelen lévőt zavarba hoznia a minősíthetetlen viselkedésével.