Az ilyen munkák általában úgy kezdődnek, hogy kapunk egy-két képet a tervről. Aztán mi erre adunk árajánlatot, aztán abból pár dolgot lehúznak, pár dolgot hozzátesznek, néhányat lealkudnak...akkor átírjuk az ajánlatot és mivel a határidő fix ezért már elkezdjük a munkát a teljes megbeszélések előtt.
Jelen esetben Péter megrajzolta a nagy fa szerkezetét, ami ugye fémből készül, mivel hatalmas és ágakat, zöldet miegymást meg is kell tudni tartania, így kapott egy jó nagy fém talpat is. De hát mégiscsak fáról beszélünk, tehát úgy is kell kinéznie. Ezért a fa törzse deszka borítást kapott, majd nikecellből lett kialakítva a forma és bekasírozva aztán festve. Ez így nem tűnik túl nehéznek, igen ám, de több mint 7 méteres fáról beszélünk, na most ekkora műhelyünk még nekünk sincs, így a fával való nagyja munkát az udvaron kellett megcsinálni, szerencsénkre az idő kegyes volt hozzánk és ezt lehetővé tette. A hóvihar csak a helyszíni munkánál csúcsosodott ki :).
Aztán kellett egy óriási gombaház, tisztára mint a törpöknél. Ehhez is kaptunk fa szerkezetet, de az csak egy "henger" volt ami nem igazán hasonlított egy gomba tönkjéhez, erre is tettünk fel nikecellt amit megfaragtunk és hasonló képen jártunk el a gomba kalapjával is.
Aztán készítettünk több sziklafalat is, az egyiket úgy kellett elkészíteni, hogy bent állhasson a tóban és follyon rajta a víz egy kisebb vízesést képezve.
A fotóparavánhoz is készítettek az asztalosok egy alapfelületet amit nekünk körbe kellett vágni és meg kellett erősíteni. Ezután jöhetett az a munka amit vállaltunk: a festése!
Tojásokat is készítettünk ezek érdekes technológiával készült mintát kaptak (csipkefüggönnyel és műanyag sablonnal) majd az így előkészített felületeket festettük színre.
Péter blogján láthattok a készítésről képeket.
A készítés során nem tudom hány termosznyi teát főztem, hogy bírjuk az időjárást, ami ahogy már az előbb írtam nem volt vészes, viszont az anyagok beszállítása elég kalandosra sikerült. Amikor már a csapból is az folyt, hogy ne induljunk útnak, mi akkor lettünk készen,(és persze a határidő is eljött) hogy beszállítsuk a kész munkát. A helyszínen még várt Péterékre az összeállítás, összefestés feladata. Ilyen helyen nem lehet nappal dolgozni, csak éjjel amikor ugye nincsenek vásárlók, tehát hiába dühöngött kint a hóvihar, csak be kellett menni és megcsinálni a munkát. Péter hólánccal, termosszal, étellel, takaróval felszerelkezve indult útnak. Reggel 6-kor hívott, hogy elindult hazafelé (ez volt 15-én), de a nagy bevásárlóközpontnál tovább nem jutott, ott félreállították a rendőrök, hogy nem fog tudni hazajönni Tényőre. Teljes tanácstalanság lett rajtam úrrá, hiszen tudtam, hogy az étel, ital elfogyott az éjjel és az elmúlt napokban alig aludt valamennyit, tehát álmos, fáradt, kimerült és hihetetlenül csalódott, közben tudta, hogy délután vissza kell tudnia menni, hogy a maradék munkát befejezzék! Félreállt a parkolóba, betakarózott amennyire tudott, bízott a legjobbakban és pihent vagy 2 órát. Aztán a parkolóból csak elindultak az autók, így ő is megpróbált útnak indulni. A rendőr szerint csak Csanakig juthatott volna el, de egyértelmű volt, hogy megkockáztatja a hazautat. Én közben hívtam a barátainkat akiknek megfelelő járművük van, ha kell kiszedik Pétert a hó fogságából, de erre nem volt szükség, Péter simán hazajött hólánccal épségben, de nagyon fáradtan. A reggelit már az előmelegített ágyban fogyasztotta el, majd aludt pár órát, aztán dolgoztunk egy keveset és ment vissza befejezni a munkát. Addigra már a havat is úgy ahogy eltakarították...
Még egy darabig látható a Győri Árkádban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése