Tavaszi kirándulás

Tegnap délután a ragyogó napsütésben felkerekedtünk mindannyian ( 2 felnőtt, 3 gyerek, 2 kutya) és elindultunk az erdőbe egyet sétálni. Közben szemrevételeztük, hogy az éjjeli fagy mit csinált a virágzó gyümölcsfáinkkal... szerencsére semmit.
Haladtunk tovább az erdő felé, a gyerekek a pórázra kötött kutyákkal előre futottak aztán meg vissza, Mirjam szerint nem igazság mert kéne még egy kiskutya, mert neki nincs mit pórázon vinnie:) azzal együtt nem szándékozunk újabb ebet hozni a házhoz.
Lementünk egészen az Árpád kútig, sajnos nem tartja rendben senki a környékét, a víz ugyan csordogál, de az árka már nincs rendbe téve, a sok levéltől nem is látni, hogy folyik e egyáltalán, pár éve még ittunk belőle...
Tovább haladtunk az úton egészen egy kis lejáróig, turista jelzés mutatja az utat, bár mi már ismertük a helyet, ide mentünk:

Mirjam szerint itt egy boszi lakik :). Hát elég meseszerű, de nem ártana ezt is rendbe tenni...

Húsvét nálunk

A gyerekeink még egy darabig nem fogják olvasni a blogom ezért le merem írni, hogy nálunk, hogyan zajlik a húsvét. Már hetekkel előtte bevásárlások alkalmával veszek egy-egy szem apró csokit, cukorkát így mire "jön a nyuszi" már egy kupac édesség van a titkos dobozomban. Húsvét vasárnap reggel, miután megfuttattam a kutyákat és megetettem az összes állatot (ami a két kutyából és a változó számú törpenyuszikból áll) megreggeliztetem a családot is, majd nagylelkűen megengedjük apával, hogy nézzenek egy mesét dvd-ről. Ekkor én kiosonok az előre elkészített vödörben viszem  a zsákmányt és évről évre furcsább útvonalon elpotyogtatom, szigorúan mindenből hármat. Teszek fák tövébe, lépcsőre, bokrok aljába és csak úgy az útra is. Felmászatom az egész pereputtyot a dombtetőre :). Ezután mint aki nem tud semmiről leülök olvasni. Mikor vége a mesének szólunk a gyerekeknek, hogy akkor ki lehet kapcsolni a gépet, de én nem láttam a nyuszit, úgyhogy még bizonyára nem jött meg. Ekkor a gyerekek kikémlelnek az udvarra és örömujjongással tudatják velünk, hogy de bizony a nyúl már itt járt, el vannak szórva az ajándékok! Fogja mindenki a kosárkáját, papírtáskát és elindul a keresgélés, próbáljuk velük tartani a lépést, hogy tudjunk legalább pár fotót készíteni az eseményről, de idén először ez nem igazán jött össze. Stratégiát kell változtatnom, mert Ármin végig száguldott a dombon és letarolta, majd a felét észre se vette, így mondtuk nekik, hogy akkor lehet még keresgélni...

De, hogy ne maradjon ez a bejegyzés se kép nélkül kikerestem párat a régebbi húsvétokból, íme:

Ezen a képen Ráhel van Piroskának öltöztetve, Péter annyira szerette ezt a kabátkát rajta azért került ez a kép ide.

Ezek a képek tavaly készültek.

Ráhel ismét pirosban :)

Mirjam ici-pici.

Remélem mindenkinek úgy teltek az ünnepek ahogyan szerette volna. Nekem több szempontból is kedves ez az ünnep. Egy részről azért mert húsvét hétfőn költöztünk össze Péterrel, másrészről azért mert Ármin húsvét hétfőn született egy évvel később :)!!!

2. Tényői kikelet

Idén második alkalommal került megrendezésre a tényői kikelet névre keresztelt rendezvény. Erről az eseményről adok most közre egy csokornyi képet.

A gyerekeink a saját készítésű mézeskaláccsal álltak ki a vásárba, igen nagy keletje volt! Maja óvónénivel csuhéból nyuszikat lehetett csinálni, Ráhel a hajába tűzött egyet :).

Itt készül a halászlé Móriasan, Móri Fecó barátunk felügyeli a folyamatot.

Az aktív nyugdíjasok bemutattak jó néhány régi gyerekjátékot, volt kerékhajtás, én nem is gondoltam, hogy ez ennyire nehéz... 

Sül a bere (beré, cicege, tócsni...)

Lányaink a bevételt számolják.

Kutyagyerekek pihenőt tartanak.

Játszóház.

Levittük az ülőkeként is funkcionáló táblánkat, a gyerekek folyamatosan rajzoltak rá.

 Erzsi néni és Maja néni népi gyerekjátékokat tanítanak a gyerekeknek.

Nyuszikáink, (azóta már a következő alomban is két hetesek a kisnyuszik)

Facsigázás!

 A nagy padunkon csúszkáltak, játszottak, ücsörögtek a gyerekek és a felnőttek.

Nagyüzem.

                                                                       Nyuszi pihenő.

Az idő nem volt olyan szép mint előző napokban, én fázósan bújtam bele az irhamellényembe, Péter kezében a medvehagymás kiflivel telerakott tál.

Viszik a kiszebábut, elűztük a telet vele :), valami nem sikerülhetett, azóta már jég is esett...