Nálunk járt az első osztály

Ráhel lányunk osztályát hívtuk meg magunkhoz Tényőre egy kirándulásra. Szépen összeszerveződtek a szülők (autók), így majdnem teljes volt az osztálylétszám. Mindenki hozott valami alapanyagot a bográcsban fővő levesbe (én is annyira készültem, hogy elfelejtettem sót venni, így azt pótolni kellett a kisboltból :)) és egy kellemes ebéd kerekedett belőle. Megkértünk egy ismerősünket, hogy lovas kocsikáztassa meg a gyerekeket, mondanom se kell nagy sikere volt. Még egy erdei túrát szerettünk volna beiktatni a programba, de annyira meleg volt és a gyerekeink olyan jól játszottak, ráadásul mi is tudtunk kötetlenül beszélgetni, hogy ez most elmaradt. 

A képek magukért beszélnek nem is mondok róluk semmit :)

Gyerekek felsorakoztak a lovaskocsi mellé, ez elég iskolás, legalábbis nálunk, így állnak sorba reggelenként mikor Petra kezet fog mindenkivel...aki esetleg nem tudja waldorfos gyerekekről beszélünk :)

Ő egy Bimbó névre hallgató kutyagyerek.

Itt látható a beszélgetésnek egy mozzanata, igen jó kedvünk volt (van).

Kaotikus műhelyrészlet szülőkkel.

Hűűű, de szomjas ez a gyerek :)

                                                             Jövőre ugyanitt!

Gyereknap a tényői oviban

A szülői munkaközösség még hónapokkal ez előtt vállalta a gyereknap megszervezését. Akkor már sejtettem, hogy ebben nekem is lesz némi szerepen, mivel aktívan részt próbálok venni az óvoda életében mint szülő.
Az elképzelésem az volt, hogy keresek egy mesét, lehetőleg olyat ami erdei manókról szól, meglepetésként ér a dolog, hogy egyszerűen ilyen mesét nem találtam. A következő variáció, hogy ezt a mesét én írom meg, nem kell nagy dologra gondolni, egy délután alatt megtörtént ez is. A mesére azért volt szükségem, hogy a gyerekek ebbe a mesébe bele tudják élni magukat és a történetre felfűzve végezzék el a feladatokat. A mese röviden csak annyi, hogy a manógyerekeknek próbákat kell kiállni, hogy megtalálják a helyüket a manóközösségben. Jelen esetben a gyerekek is manókká váltak. Csapatokat alakítottunk, na nem mintha versenyeztetni akartuk volna őket, csak, hogy egymást segítve tudják teljesíteni a feladatokat.

 Maja óvónéni mondja el a mesét a játék előtt .

Lányok a libikókát próbálgatják, meg kell, hogy mondjam meglepődtünk, hogy mennyire bátran, egyedül végig mentek rajta a gyerekek.

A Bölcs Manó találós kérdéseket tett fel a manógyerekeknek.

Szagolgatva kellett megtalálni a lekvárt.

Ezek itt "sítalpak", elég nehéz még két felnőttnek is egyszerre menni velük, de ha elkapod  a ritmust sikerül.

Marika néni a kincskeresésnél segít a gyerekeknek, a kincsek pici üvegkavicsok voltak (harmatcseppek) amit a gyerekek haza is vihettek emlékbe. Minden állomáshoz írtam egy -egy rövid ismertetőt manómesésen, de ezzel a gyerekek már nem igen foglalkoztak :)

Az akadálypálya végén célba dobni is kellett.

Maja néni a "tapogatós" játék közben, a zsákban mindenféle apró dolog volt elrejtve, a gyerekeknek ki kellett találni, hogy mit fogtak meg.

És most jönnek a kreatív szülők játékai:

Ezt Nyári Zoli barátunk szerkesztette, koronázó gép :)! Két gyerek kötelek segítségével a harmadik fejére helyezi a koronát.

Ági papírt hajtogat a gyerekekkel, talán épp békát, ami ugrik is!

Erika egész álló nap képes volt különböző csillámokkal "tetoválni" a gyerekek karját, a micimackótól elkezdve a póniig minden megtalálható volt a tarsolyában.

 Bodzapuskát lehetett készíteni apukák segítségével. Köszi Koki!

Lajtmann Csabi vezetésével készül a paprikás krumpli katlanban!

A frissen elkészült pálya az ovi mellett, itt próbálhatták ki a gyerekek a gépjárműparkot ami 3 kerekű biciklikből és rollerekből áll. 

Itt pedig lencse végre kapott Tündi néni rollerrel :)

Hát Tényőn az oviban ilyen egy gyereknap...