Egy süti apának, egy süti a gyerekeknek...

Hétvégén piskóta tekercs volt a kívánság csipkebogyó lekvárral. Mivel készültünk a barátainkhoz ezért gondoltam begyúrok egy nagyobb adag sajtos tallért is, Péter legújabb ötlete alapján kicsit megdarált magokkal. Így került bele szotyimag és lenmag pehely is. A zsiradékot egyre csökkentem, mert irdatlan mennyiségű kisül belőle és csöpög a sütő mögé, rá a konyhapultomra. Mivel a gázos tűzhelyemet évekkel ez előtt lecseréltük elektromossá ezért a hagyományos tallérsütőmet anyukámra hagyományoztam, nekem meg lett abból is elektromos, eredetileg ostya sütő (fagyi tölcsér sütő). Na én ebbe szoktam a sajtos tallért, nem mondom, hogy gyorsan megy, de néha be lehet vállalni.

Akit érdekel a recept...na ezzel mindig bajba vagyok. Én eléggé találomra csinálom már rutinná vált sütiket és a hozzávalókat igazítom a "mi van itthon" dolgokhoz. A mostanihoz lereszeltem kb 30 dkg sajtot, tettem hozzá 90 dkg lisztet ( annyi volt egy zacsiba amiből már használtam) egy kávéskanál sütőport, 4 kk. sót, 15-20 dkg libazsírt (természetesen lehet vaj, sertés zsír, kinek mi szimpatikus és mi van otthon), majd beletettem a másfél dl tejfölt ami még árválkodott a hűtőben és magam mellé állítottam egy pohárban langyos vizet (azért langyosat mert nem szeretek hideg vízzel dolgozni) és adagoltam a lisztes keverékhez míg össze nem állt gyúrható tésztává. Tojást nem tettem bele, azon egyszerű oknál fogva, hogy folyamatosan kísérletezem, hogy melyek azok a tészták amibe mindenki tesz tojást, de senki nem tudja megindokolni. Piskótán kívül már mindent sütöttem tojás nélkül! Ezzel a sajtos tallérral szerencsésnek bizonyult a tojás nélküliség, volt egy kisgyerek a társaságban aki tojás allergiás, így ő is bátran ehetett belőle.
Ha megvan a tészta kicsit hosszúkásra gyúrom, egy késsel elvágom hosszában több felé, amit még sodrok hosszú hurkává és ezt felszelem. Évekig golyóztam az ilyen tésztákat, de rá kellett jönnöm, hogy szelve is ugyan olyan finom és semmivel sem különbözik az alakja.

A barátainkhoz került a tészta fele és ott sütöttem ki, nem volt időm itthon :).

A másik felét ma délelőtt sütöttem meg már itthon, hát ma délutánra ennyi maradt belőle. 

Aztán mivel a gyerekeknek is megígértem, hogy lesz süti délutánra ezért gyorsan sütöttem egy kevert sütit, amit a lányokkal becsokiztunk és meghempergettük kókuszba, ebből lett a kókuszkockánk, de nem néztem meg és nem vettem kókuszreszeléket, kevés volt itthon. Így csak a harmada lett kókuszos, nem baj, a többi csokiöntetet kapott.

A süti receptje: 2 egész tojást kikeverünk 20 dkg cukorral 3 evőkanál mézzel, 10 dkg vajjal, 40 dkg liszttel, 1 csomag sütőporral, másfél dl tejjel. Beleöntjük egy kivajazott, belisztezett tepsibe, előmelegített sütőben megsütjük. Ha a tésztát ujjunkkal megnyomjuk és az rugalmasan visszaugrik (nem süpped be) akkor megsült.  Kihűtjük és kedvünk szerint bevonjuk, megtöltjük...megesszük :)!

Kívánság palacsinta

Ármin már hét közben kérdezte, hogy főzünk e pudingot, mondtam persze, majd a hétvégén. Mirjam szombaton kérte süssünk tekerős palacsintát (a tekerős palacsinta az a serpenyőben vékonyra sütött, lekvárral, ezzel-azzal megtöltött majd felgöngyölt tésztát jelenti nálunk). Így lett pudingos palacsinta és ha már palacsinta akkor legyen rajta csokiöntet is, és ha már csokiöntet is kerül rá akkor ne tekerjük hanem hajtsunk háromszögre, így valahogy:

Aztán persze előkerült a többféle lekvár és jobban jobbnál jobb kombinációk, úgy mint pudingos palacsinta lekvárral és csokiöntettel, lekváros palacsinta pudinggal a tetején, csoki öntetes palacsinta lekvárral...

Csak a képzeletünk szab határt, vagy még az sem :)!

Ha nincs kenyér...

Szombat reggel 7 óra magasságában eszméltem, hogy mindjárt jönnek a gyerekek és életem párja, hogy ők nyomban éhen halnak...és a kenyerünk előző este vacsorára elfogyott! A több éves rutin persze meghozza a maga eredményét, gyorsan bekevertem egy egyszerű kenyértésztát. Ühüm és még egy órát kelesztettem meg miegyéb...hmm-hmm, nem!

A bekevert tésztából egy evőkanál segítségével kis adag tésztákat vettem ki, meghempergettem lisztben, majd egy sodrófa segítségével tenyérnyi darabokká nyújtottam. Közben melegedett a tűzhelyen a serpenyő, zsiradék nélkül!

A kenyérkéket beletettem a meleg serpenyőbe, néha alánéztem és amikor már kezdett színe lenni, a tetején pedig buborékok keletkeztek akkor megfordítottam, majd készre sütöttem.

Így jártam el a többi tésztával is. Szombat reggel az 1 kiló lisztből bekevert tésztának felét ilyen formán megsütöttem azonnali fogyasztásra a maradékot pedig hagytam kelni, majd formába kisütöttem hagyományos módon a sütőben, a mai vacsorára el is fogyott :). A kisütött lepénykéket érdemes egy konyharuhával letakarni míg a többi sül így meleg  marad.

Mivel hiába kerestem nem találtam a sima kenyérreceptemet a blogon ezért ideírom: 

1 kg sima liszt (egy része mondjuk 30-40%-a lehet teljes kiőrlésű is)

6 dl folyadék (víz, tej, savó, krumpli főző leve...)

4 kk. só

5 dkg élesztő

pár evőkanál kacszsír, vaj vagy valami zsiradék...

összegyúrom, kelesztem (vagy nem), átgyúrom, formázom, sütöm és már kész is!