Kirándulások

Ahogy az előző bejegyzésemben írtam szombaton elmentünk Ráhel osztályával Tatára. A vonat viszonylag korrekt volt és gyors, de az árától elképedtem. Így, hogy nem nagycsaládos kedvezménnyel tudtunk menni oda-vissza az utunk közel járt az 5000 forinthoz (Péter nem jött velünk, így 2 gyerek 1 felnőtt). Ha ehhez még hozzáadom a benzin árát amit a Tényő-Győr úton elhasználtunk, meg ugye amit vittünk magunkkal apróságot csipegetni, hát egy tízes takarja be... sebaj, jól éreztük magunkat, csak én izgultam egy kicsit amikor hosszabb időre eltűntek a lányaim. A rémisztő az volt, hogy elmentek egy csapat kislánnyal felfedezni a romokat, aztán az összes kislány visszajött csak az én lányaim nem... persze nem történt semmi, csak épp ottfelejtették magukat :).

Árminék is nagyon jól érezték magukat Alsóörsön az olimpia záró napján, azzal együtt, hogy délbe nyakukba szakadt az ég és futottak az autóig, mivel az esőkabátokat ugye nem cipelték magukkal.

Nekünk se volt melegünk Tatán, ha kibújt a nap jó idő volt, viszont árnyékban brrrr. Nem bántam, hogy a lányoknak raktam el plusz pulcsit.

Tatán már vártak az Óbudai waldorfból a másodikosok szülőkkel, osztálytanítóval, igen jó "kis" csapat, túlzottan nem keveredtünk, de a gyerekek jól egymásra találtak. Szám háborúztak, ugróköteleztek, tollasoztak, barangoltak és romokat másztak, na meg fát, de olyan magasra is felmentek, hogy én azt már nézni se bírtam :).

Késő délután 5-6 óra magasságában értünk haza, akkor még Péter kimosakodott és leszaladtunk megnézni a falunapot. Hát semmi nekünk való dolog nem volt már, se étel, se program így pár perces lődörgés után hazajöttünk.
Azt hiszem ami egy szombatba beleférhet azt mi bele is szorítottuk :)!
Mindenkinek szép hetet kívánok!

Miért nem írok mostanában :)

Április végén tartottunk a tájháznál a harmadik kikeletet a Szelence egyesülettel, délelőtt kézműves foglalkozást tartottam, délután kürtős kalácsot sütöttünk. Aztán folyamatosan dolgoztunk, majd kiállítást rendeztünk be a Mediawaven és egy napot arra is szántunk, hogy a programokon részt vegyünk. Ez nekem annyira nem jött össze mivel pont azon a napon reggel fél négy felé a rosszullét ébresztett és egész nap egy marék ropit rágcsáltam csak el, meg persze némi folyadékot vettem magamhoz. A gyerekekkel olvasgattunk, sétáltunk és persze koncertet is hallgattunk. Jó volt, hogy a barátaink is ott voltak a gyerekeikkel így tényleg el tudta magát foglalni mindenki. Aztán végképp besűrűsödtek a  programok. Egyik pénteken Árminért kellett Győrbe mennem, mert szülinapozott az egyik barátjánál, vittem a  lányokat lányos nap keretében szandált vettünk nekik. Másnap ismét szülinapra vittem Ármint...
Aztán kezdtünk gyorsabb iramot felvenni, mert kész munkákat kellett leszállítanunk. Volt egy meghívásunk keresztelőre, mediawaves záróbulira és egy bográcsozásra, na ebből csak a bográcsozást mertük bevállalni. Oda mentünk dél körül, 3 körül elindultam a gyerekekkel a mamához, majd összeszedtem Pétert és hazajöttünk, összeraktuk a munkához szükséges cuccokat, becsomagoltunk a képeket ledőltünk egy órácskára és éjjel, esőben felbumliztunk Pestre és nekiálltunk portrékat festeni egy étterem falára, délelőtt 11 felé levonultunk, bementünk anyuékhoz ebédelni majd fogtuk a gyerekeinket és hazajöttünk, a gyerekek megnéztek egy-két mesét mi pedig pihentünk egy kicsit. Aztán másnap reggel vittem a gyerekeket suliba roham tempóban mivel sikerült későn kelnünk...de szerencsére mindenki időben odaért (különben tényleg szép szokás folyóba dobni egy szál virágot, főleg ha ezt egyszerre kb. 100 gyerek teszi).
Szerdán lett volna szülőim, de egyszerűen elfelejtettem, még a holnapi napot kell valahogy végig csinálnunk. Úgy volt, hogy az egész család megy Ráhelék osztályával vonattal Tatára, ez így tiszta sor, 90%-os kedvezménnyel vígan vonatozunk...ja, csakhogy közbe kiderült, hogy pont azon a napon Árminnak az osztályával Alsóörsön kéne lennie 8-13 óra között, mivel a waldorfos olimpia záró programját jó lenne ha látnák, mivel jövőre ők vesznek részt rajta iskolánkat képviselve. Szerencsére elég jó fejek az osztály szülői így meg tudtuk oldani, hogy akinek a kisebb gyerekkel Tatán kell lennie annak a nagyobbját elviszi más. Így Benedekék viszik Ármint és voltak olyan rendesek, hogy hajnali hatkor Tényőn összeszedik és nem kell Győrbe mennem, majd csak kilencre a többiekkel.
De hogy ne legyen olyan sima még ez sem, holnap lesz a Tényői falunap, kakaspörkölt főző versennyel egybefűzve. Ezen a programon többnyire mi is erősítjük a Szelence csapatot, de most (se) tudunk osztódni így majd késő délután beesünk és iszunk egyet a barátaink egészségére!

Nagyon sokat gondolkodunk azon, hogy mivel teszünk jót a gyerekeinknek. Mi jobb hosszú távon és vajon később nem fogjuk e ezt megbánni? Biztos sokunk feje fő a gyermekeink miatt, biztos jó iskolába írattam, biztos jó, hogy ennyit segítünk neki ebben-abban? Nem kéne mégis másképp...?
Csapongnak a gondolataim...

Aki olvassa a blogomat azt tudja, hogy waldorf iskolába járnak a gyerekeink, az is kiderülhetett már az írásaimból, hogy néha elbizonytalanodunk. Nem egyszerű! Azt tudom, hogy nem akarom olyan iskolában tudni a gyerekeinket amilyenbe mi is jártunk. Ahol a gyerekeket megalázzák, mindig csak arra kíváncsiak, hogy mit nem tudnak... viszont jönnek a dilemmák, hogy és itt minden olyat megtanul ami kell a továbbtanuláshoz? Biztos meg is tanulja a dolgokat vagy ki kéne kérdeznem?

Ármin lusta, ezt tudomásul kellett már vennem, trükkösen kell a munkához is állítani, különben dacolni kezd. Ilyen a házi feladatokkal is, ami egyre több lesz (ezt mondjuk helyesnek is tartom), én több konkrét tanulni valót várnék, tudom ezt nem ide kéne írogatnom, hanem az osztálytanítónak mondanom...

Ráhel, hmhm lassan olvas, nyáron remélem összeáll a fejében az olvasás és könnyebben fog menni neki. Küzd vele derekasan, de néha elbizonytalanodik. Sokat olvasok nekik én is és ezt a jó szokásomat nem is szándékozom befejezni (talán soha).
Nagyon sokat tanulok tőle, alkalmazkodni, engedni, kitalálni valahogy úgy hogy mindenkinek jó legyen. Az öltözködés neki kifejezetten sarkalatos kérdés, ha valami nem passzol bele a képbe fel nem venné, viszont ha ő úgy gondolja, hogy az úgy jó szerintem meg nem igazán, na akkor kezdődnek a problémák. Csiszolódunk :)!

Mirjam, még nem tudja mit is várjon az iskolától, ő akkor is pici marad a családban, ha iskolás lesz :). Lesz sok izgalom, főleg nekünk szülőknek (honnan lesz ennyi pad, szék, ki bontja ki a falat amit kéne...). Ráhelék termében csak festeni kell, meg legfeljebb plusz fogast feltenni, Árminéknál kell egy másik ajtó is, meg gipszkarton falat bontani és festeni. Mirjamékét pedig teljes egészében kialakítani.

Anyuéknál voltunk szombaton hideg volt, de kint sült a hús és később a kürtős kalács is. 40 éves házassági évfordulót ünnepeltünk, hogy repül az idő, mi is már 11 éve, hogy együtt vagyunk jóban-rosszban.
Olyan szép volt az eskünk amit a lelkészünk mondatott velünk, a mai napig emlegetjük! Ha bizonytalan vagyok, ha fáj valami, ha jó lenne egy kicsit egyedül sírdogálni akkor eszembe jut és megnyugszom, megszáll valamiféle béke. Úgy mint most ahogy ezeket a sorokat írom...