Pénteken megjött a legkisebbnek is az iskolai invitáló levélkéje. Nálunk a waldorfban minden gyerek postán kap az osztálytanítójától nyár végén egy-egy levelet amiben csak annyi áll, hogy "Kedves XY szeretettel várlak az akárhányadik osztályban! és egy aláírás. Ármin idén egy képeslapot kapott amin egy futókutya motívum van, idén megy ötödikbe és most fogják venni a görögöket (innen a minta). Ráhel harmadikat kezdi, neki mintha nedves akvarell papírra csepegtettek volna festéket, szivárványos a levele :). Mirjam pedig a kis rucafiúról kapott illusztrálást a lelkes tanítónénitől! Ezzel a mesével fog kezdődni a tanulás az első osztályban.
A waldorfban, a mi waldorfunkban, bár gondolom máshol is így van, a szülők alakítják ki a gyerekek osztálytermét, a tanítónak az elképzelését szem előtt tartva. Mirjaméknak egy teljesen új termet kellett létrehoznunk, 3 helységet nyitottunk össze, különböző burkolatok és ajzat szint volt. Vakartuk a fejünket rendesen, de a szorgos apukák kézbe vették a dolgokat és rengeteg energiát, időt, munkát és nem kevés pénzt tettünk bele, hogy elkészüljön. Falat bontottunk, betonoztunk, padlót raktunk, festettünk, csempéztünk... anyukák függönyöket varrtak, csöveket takartak el ötletes drapériákkal. Az egyik nagypapa készítette a gyönyörűséges táblát! Szóval le a kalappal az elsős szülők előtt!
Mivel nekünk már 3 gyermekünk jár ebbe az iskolába, 3 osztályban kell kivenni részünket a munkából, és itt egy kicsit elkedvetlenedtem. Van pár szülő aki a lelkét kiteszi és csinálja, van aki ha meg tudja oldani besegít, van aki anyagilag tud helyt állni... és van aki mintha nem is létezne!
A másik fájó pont amikor megy a pénz szedés, erre, meg arra, meg még ezt is azt is fizesd be, de te is vegyél ezt meg azt mert kell! Biztos sokan ismeritek ezt is...
Hétfőn kezdenek a nagyok, reggel nyolckor évnyitó, majd tanítás. Kedden Mirjamék kirándulnak a Püspökerdőbe, szerdán pedig reggel nyolckor köszöntik őket és átsétálnak a virágkapun, kezükben égő rózsaszín gyertyával...
