Jurtatábor bepótolása

Mivel a tavaszi árvíz elúsztatta a jurta táborukat, Árminék most voltak Virten. Rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodtak a gyerekek, Árminon azért érzem (látom...), hogy még azért kellünk neki mi szülők is. Nagyon sok dolgot meg kell még neki tanítani amire ha egyedül van, neki kell figyelni. Ilyen például a kés (!), igen vihettek bicskát a táborba és használhatták is. Ezzel itthon még nem nagyon volt gond, vagy ha mégis akkor egy-egy hideg vizes lemosás és ragtapasz megoldotta  a problémát. A táborba sikerült egyszer beleszúrni a tenyerébe és egyszer a mutató újának a húsába alaposan belevágni. Mónika (osztálytanító) szerint túl éles volt a kés, hát én itthon kipróbáltam és nem tudtam vele krumplit pucolni, ezért egy sima háztartási acélon meghúztam, na ezzel sikerült összekaszabolni a mancsát az én egy fiamnak! Jó, levontam a konzekvenciát, gyakorolni kell itthon :).
A másik dolog szalonna sütés közben két helyen égette meg magát böcsületesen a gyerek. Erről az osztálytanító nem is tudott, na ezt gondoltam, mivel Ármin nem az a fajta aki ilyet csak úgy bevall.
Azóta ezek a sebek már begyógyultak, ahogy Péternek úgy Árminnak is nagyon jól regenerálódik a bőre.
Nagyon jót tett szerintem az egész osztálynak ez a pár napos együttlét, jobban összekovácsolta őket. Voltak éjszakai túrán is és Sándor a házigazda nagyon sokat mesélt nekik, ezúton is köszönjük minden segítőnek ezt az élményekkel teli pár napot!

Ármin a terepmintás hálózsákban Sándor mellett.

Ármin nyilaz.

Lányok lógnak a szeren :).

Csapat a pálya szélén.

Ez is eltelt...

Rengeteg esemény történt az első iskolai héten.
Hétfőn volt a "nagyoknak" az évnyitó, utána nekik már tanítási napok következtek, igaz többnyire a nyári élményeket tárgyalták meg :).

Szerdán köszöntötték az elsősöket, Mirjam annyira izgult, hogy az éjszaka közepén nem találta a helyét. Aztán reggel szép ruhába bújtunk mind annyian (sajnos Péternek dolgoznia kellett, így ő nem volt velünk) és elindultunk az iskola felé.
Böbe az osztálytanító is izgult :). Várta már a gyerekeket a feldíszített virágkapu, a rózsaszín gyertya és Böbe kinyújtott jobb keze, amibe belefogódzhatnak (remélhetőleg) 8 évig. A waldorf iskolában (legalábbis a miénkben) az egész iskola részt vesz az elsősök fogadásán. A kicsik félkörben leülnek a padokra, mögéjük sorakoznak a szülők, a szülők mögött félkaréjban az egész iskola :).
Köszöntötte a gyerekeket az iskola képviselőnk (igazgatónőnk), majd Böbe mondott pár szót, (a gyerekeknek is mindig elmondják, hogy most mi fog következni: " mondom a neveteket egyesével, akkor a szüleitekkel idejöttök hozzám, odaadom a meggyújtott gyertyát, ezután a szüleitek elkísérnek a virágkapuig, ott elköszönnek tőletek és egyedül átléptek a virágkapun ami mögött már várlak benneteket".

Mindenki meghatódik mikor elengedi a gyereke kezét, még ha az virágkapun léphet is át...
Aranyosak voltak a másodikos szülők akik ezek után megvendégeltek bennünket egy kis sütivel, pogácsával amíg vártuk a csemetéinket, csak főoktatásuk volt és vihettük is őket haza (nekem szerencsém volt, mert a nagyokat ugye meg kellett volna várnom, de barátnőmet meg tudtam kérni, hogy a nagyokat hozza haza  a sajátjaival)

Másnap már mentünk szépen iskolába ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Az elsősöknek ebéd után már nincs tanítás, napköziben maradhatnak, de aki csak tudja hazaviszi a csemetéjét. A nagyok miatt fél kettő háromnegyed három (attól függ melyik nap) mire végeznek és Ármin legnagyobb bánatára bizony mi hazaindulunk, így nem nagyon van idő a napköziben játékra.

Évnyitó

A gyerekeink iskolája nagykorú lett, már csak nekünk az iskola fenntartóinak, tanárainak, diákjainak kell felnőni a feladathoz... :)

Bájos volt az évnyitón felszálló 21 lufi (ugye 21 éves, waldorf szemlélet szerint ekkor válik nagykorúvá), a gyerekek ujjongva számolták ahogy egyesével felengedték a tanárok a színes léggömböket és gondolatban küldtek vele egy -egy jókívánságot is hátha valaki ott a magasban meghallja.

Köszöntöttük az újonnan jött gyerekeket, tanárokat, a gyerekek kaptak gyertyát égő kis lánggal, a  tanárok rózsát, szépet, de nem szúrósat.

Hűvös volt és borongós az idő, de örültünk, hogy újra együtt vagyunk, újra beleszokunk a hétköznapokba, felvesszük a tempót és csináljuk tovább a dolgainkat.

Már készülök több új dologra az iskolával kapcsolatban, évek óta vezetek kézműves szakkört, idén újra magamra maradtam a feladattal,  de gondoltam egy nagyot és bővítem a repertoárt és a korosztályt is. Hiszem, hogy tudok újat mutatni a nagyobb gyerekeknek is, nem csak az alsósoknak.

Holnap Mirjam is átmegy a virágkapun és elkezdődik számára is az iskola, azt hiszem elérzékenyültem :)...