Wadorf, szorzócsillag

Ármin fiunk az első osztályt a helyi iskolába végezte. A nyár folyamán barátainknak segítettünk a Győri Forrás Waldorf iskolában. Az ő lányuk idén kezdte az első osztályt és a termet minden évben, minden osztály egy bizonyos szín árnyalataira festik ki a szülők segítségével. Ebbe a munkába kapcsolódtunk be és ekkor merült fel a kérdés, hogy Ármin miért nem oda jár, mikor a beállítottságunk szerint jónak tartjuk az ott folyó munkát. Az iskola nagyon nyitott és segítőkész, de nekik is szükségük van a szülők segítségére, tőlünk azt kérték, hogy a művészeti és kézműves programokat támogassuk a munkánkkal. Barátaink felajánlották, hogy a napi bejárást segítik megoldani.

   Így került Ármin 20. gyerekként a második osztályba. A másodikban tanulják a szorzást a gyerekek és ennek segítésére készül a szorzó csillag amit minden szülő a saját gyerekének készít el. Mi annyit vállaltunk, hogy előkészítjük a faanyagot és bemutatjuk az elkészítés folyamatát. Ez következik most.

„Vannak gyümölcsfa rönkjeink egy megfelelő méretűt kiválasztottam és elvittem az asztaloshoz, hogy vágja fel nekem 2 cm-es szeletekre. A felvágás után derült ki, hogy a fa belsejében nagyon sok járat van némelyik lakóval. A hőkezelés hatására a bent lakók kiköltöztek és éveken keresztül nem is megy be más a helyére.

A lapokra egy sablon segítségével elkészítettem a furatokat

és a lyukakba fa csapok lettek ragasztva,

utána a fúrásból származó faforgács és rozsliszt keverék ragasztóba be lett keverve és kijavítottuk a nagyobb lyukakat, repedéseket.

Kb. 24 órás száradás után

egy újabb simító réteget kapott a felület.

Ebben a formában kapják meg a szülők és itt az út mutatás, a további munkálatokra."

  A már kijavított felületet először durvább, majd finomabb csiszolópapírral átcsiszoljuk.

A kiálló facsapok külső részébe egy vájatot készítünk amibe használat közben a zsineg befekszik.

Ezután kap a felület egy alapozást, ez lehet mélyalapozó, vagy higított lakk, vagy egy diszperziós festék.

Péter ezután pasztell krétával tett rá szineket,

majd szórólakkal lelakkozta a kréta szinezést, ha valaki ezt a technikát választja akár hajlakkal is lelakkozhatja, csak legyen rajta valamiféle fixálás, a végén ez is kell, hogy kapjon egy védő lakk réteget erre az aqualakk a legalkalmasabb (csak sárgás színű szórólakk volt itthon, ezért lakkozás után eltüntek a kékek :) zöld lett belőllük)

Eltérő színnel, jelen esetben fehérrel kerültek fel a számok a szorzócsillagra.

Nekem Péter készített egy fehér alapozású fát. Erre mesekönyvből választottunk egy mintát, amit megfelelő méretben rárajzoltam.

Rajzolás után elkezdtem betenni a világosabb szineket.

Késöbb a gyerekeknek is kedve támadt a festéshez.

Ők a karácsonyfára gipszdíszeket pingálnak. Mint egy szinezőt kifestettem a képet, Péter még egy kicsit belenyúlt, megmozgatva a színeket.

A végén felkerültek a számok és kapott egy védőlakkozást.

Aki úgy gondolja dekopázsolással is díszítheti, ehhez fontos a gondos felragasztás és a végén dupla lakkozás.

Jó munkát mindenkinek! Akinek kérdése van jelezze és próbálunk segíteni :).

Tényői ádventi bazár

Tényőn a Szelence egyesület (aminek mi Péterrel alapító tagjai vagyunk) ádventi bazárt szervezett múlt hét szombatjára. Jöhetett bárki aki terményt, koszorút, maga által készített finomságot szeretett volna eladni és persze venni. Mivel behavaztunk ezért a kultúrba húzódtuk be ami bizony néha szűkösnek bizonyult. Volt forralt bor, tea, sütik, ádventi koszorúk, karácsonyfa díszek, csuhébábuk és díszek, használt ruhák és szinte új plüssjátékok, ékszerek, asztaldíszek és jó hangulat. Papírbéka 5 forintért volt kapható, só-liszt gyurmából angyalka 50 forint, az én gyerekeim csak szaladtak oda, hogy mire mennyi aprót kérnek és boldogan hozták a zsákmányt, tisztára mint a boltos játékban J. Szelence egyesület süteményt, teát és forralt bort árult, meglepően nagy sikerrel.

Készítettünk a falunak egy nagy ádventi koszorút is amit a templomkertbe helyeztünk el, már ég rajta az első gyertyaJ.

Muzsikás

2008 augusztusában hallgattuk a Bartók rádiót ( mi mást J) akkor hallottuk a hírt a Muzsikás együttesről, hogy „neves szakemberekből álló nemzetközi zsűri a Muzsikás együttesnek ítélte az idei, 2008-as WOMEX díjat…..A díjat eddig kilenc alkalommal ítélték oda, a Muzsikás személyében először kapja meg egy európai együttes. A Muzsikás szerint ez a díj nem csak őket, hanem az egész magyar népzenét is elismeri, amire méltán lehet büszke mindenki!”

Hamar Dániel az interjúban arról is beszélt, hogy járják az országot és „rendhagyó énekórát” tartanak bárhol ahova meghívják őket. Ezen felbuzdulva beszéltünk a helyi iskola igazgatónőjével, hogy vegye fel a Muzsikással a kapcsolatot. Máté Melinda ezt meg is tette és az együttes megígérte, hogy amint tudnak jönnek.

2010 április 26-án került sor az iskola tornacsarnokába az emlékezetes énekórára. Bárki bármit mond, hogy milyenek a mai gyerekek, ezek az emberek úgy megénekeltették a lázadó tiniket, hogy öröm volt nézni. Csujogatást tanítottak, bemutatták a hangszereket és lakodalmi hangulatot loptak az iskola falai közé. Csak kívánni tudom mindenkinek, hogy hasonló jóban legyen gyakran részünk, mert a zene öröm.

Nem csak komolyzene kedvelőknek

Férjem komolyzene rajongó, én a népzenét is nagyon szeretem. Néha keresgélünk a neten és találtam két olyan linket amit meg szeretnék veletek osztani. Az elsőnek annyi a története, hogy Péter kb. 10 évvel ezelőtt hallotta véletlenül munka közben David Gilmour-tól Nadír dalát a gyöngyhalászokból. Aki nem szereti a komolyzenét annak is ajánlom meghallgatásra mert valami teljesen más. Magával ragadó, szívfájdító…

A másodikra azért akadtunk rá, mert egy Liszt portré avatásán előadható művet kerestünk „king s singers”-es stílusban. Amit most ajánlok nektek az egy Kodály mű, ismertem és énekeltem is, csak nem tudtam, hogy ez Kodály... Ez is fantasztikus a maga műfajában. Hallgassátok, megéri!

Ha valaki ráakad a King s Singers–től Liszt feldolgozásra az jelezze nekünk, mert mi sajnos nem találtunkL.

Pápai Tárlat

    Második alkalommal volt szerencsénk részt venni a Pápai tárlat megnyitóján. Péter Pápai születésű, 19 éves koráig ott élt, Pápán végezte iskoláit és itt járt képzőművészeti körbe A. Tóth Sándorhoz.

. „Sok szép emlékem fűződik az Ő személyéhez. Nagy mesélő volt, nagyon felkészülten tudott a művészettörténeti kérdésekről beszélni. Egy alkalommal kirándulni voltunk a körrel Tihanyban. Az Apátság előtt elkezdett mesélni talán 20-an lehettünk alig telt el néhány perc már több mint 100 ember hallgatta. J „

Sajnos évek óta már csak a temetőbe mehetünk gyertyát gyújtani Péter Anyukájához, de a kapcsolat továbbra is megmaradt Pápával. ’90-es évek második felében Péter készített egy Jókai csempeportrét a Pápai Városi könyvtár részére, Hermann István felkérésére. 2 éve Ő említette az éppen akkor nyíló Pápai tárlatot. Ez a tárlat a pápai származású és kötődésű művészek évente megrendezett meghívásos tárlata. A tárlat színvonalát a Képzőművészeti Tanács és a zsűri garantálja.

 Az idei tárlatra 3 üvegmunkát és egy kerámia torzót vittünk, abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy a zsűri mind a négyet elfogadta és ebből kettőt a fő teremben helyeztek el.

   Ha tárlat nyitóra megyünk szinte mindig szoktunk egy kis finomsággal készülni. Ismerősi körben ez már hagyománnyá vált! Egy barátunk kiállításának megnyitójára nagy tálca perecet vittünk ( 2kg lisztből sütöttem), mivel őt folyamatosan szóval tartották, neki sajnos már nem jutottJ.

Pápára idén csokis kuglófot készítettem, ami indulás előtt 2 perccel lett kész, ezért csak a helyszínen szeleteltem fel, még langyosan elfogyott, igaz ebben a gyerekeink elég jól besegítettek.

Egy tárlat nyitó mindig jó alkalom, hogy kollégákkal, pályatársakkal, érdeklődőkkel beszélgessünk, anekdótázzunk a régi nagy mesterekről.

Ha további képeket szeretnél látni nézd meg itt.

Műhelylátogatáson a Kovács Margit iskola diákjai

A Kovács Margit iskolával már régóta megvan a kapcsolatunk. Péter festett oda egy nagyméretű csempeképet, amely Kovács Margitot ábrázolja a műtermében. Én pedig oda jártam szakközépbe. Ez azért érdekes mert hiába jártam oda évekig és láttam elég gyakran a Kovács Margit csempeképet nem tudtam ki készítette, úgy éltem meg mintha ez az iskolához, az épülethez hozzátartozó elem lenne, nem pedig egy művészi alkotás ami mögött egy ember áll. Már együtt éltünk mikor egyik éjszakai beszélgetésünk alkalmával Péter említette, hogy „tudod, az iskoládban a kép…” én meg néztem egy nagyot (!). Pár nappal később felkerekedtem, gravíroztattam egy kis táblát amin szerepel a készítő és adományozó neve ( Sándor József Péter ) valamint az évszám. Az még külön mosolygásra késztetett mikor az igazgatónővel az elhelyezésről beszéltem és nem nagyon akarta elhinni, hogy Péter a férjem lettJ ( Azért ehhez hozzátartozik, hogy Péternek korombeli fiai vannak ).

     Az egyik művész tanár Anita, felvette velünk a kapcsolatot, hogy szívesen kihozna a műhelyünkbe gyerekeket. Mi javasoltuk, ha már kijönnek Tényőre akkor tegyünk egy sétát és nézzünk meg más,itt lévő munkánkat is.
     Első utunk a Vadász betérő mellett vezetett, itt láthattak a gyerekek egy általunk festett szekkó-t amely egy játékos hangulatú szakácsot ábrázol.

     Az utca túl oldalán az Ady Endre iskola egyik ablakát néztük meg melyet mozaikok és rogyasztott üvegek díszítenek egy a Hundertwasser stílusára emlékeztető kompozícióban, amely egy Ady portrét és egy idézetet is tartalmaz. Anita férje Artúr a másik kísérő tanár közben fotókat is készített.

    Eljutottunk az óvodához, itt megnézhették a gyerekek a már említett „Kalákában a Kalákával” készített mesejelenetet.    

   A következő állomás a Nicolas panzió volt, ahol a konferencia teremben látható munkánkat nézték meg a gyerekek. A mennyezeti képen ősi kultúrák szimbólumait dolgoztuk fel, az oldalfalon pedig antik írástöredékek ábrázolása képez egy kompozíciót.
Ezután egy kellemes sétával eljutottunk a műhelyhez. Itt a gyerekek a munkákon kívül a perecet és a falusi hangulatot is megízlelhették. Kergették a macskáinkat, simogatták a törpenyuszikat, ismerkedtek Brúnó kutyával… csak ajánlani tudom a pedagógusoknak, hogy a 8-12 éves városi gyerekeket vigyék ki falura állatot simogatni, lovagolni, valódi kemencébe sült langallót enni! A műhelyben általunk készített sablonokkal, félkész munkákkal és kész kompozíciókkal ismertettük a rogyasztott üveg készítésének menetét. Program lezárásképpen egy sétát tettünk a környéken, a telkünk 170 méter hosszan emelkedik fel a dombra, tetejéről szép látványt nyújtott a falu a fényeivel mivel alkonyodott. Az út félkör alakban visszavezet a házunk elé.
     Mikor visszaértünk a gyerekek még egy feladatot kaptak: ki kell deríteniük, hogy Győrben hol találhatók Péternek köztéri munkái, aki a legjobban teljesíti a feladatot az félévkor egy általunk készített névre szóló ajándékot kap.

Fortuna szobor

Felkérést kaptunk egy Fortuna szobor készítésére. A megrendelő kérése az volt, hogy a talapzat egy „akvárium” legyen a Fortuna szobor pedig élet nagyságú. Ehhez a munkához szükségünk volt egy modellre. A modellről Péter 5 darabban vette le a gipsz negatívot. Ezeket a negatívokat viszonylag könnyűre kellett készíteni, hogy a modell el is bírja amíg megköt rajta és leemelhetővé válik. Ezért a „könnyebbségért” plusz munkával „fizetünk”, hiszem ilyenkor nagyobb a torzulás esélye, amit később faragással és anyag hozzádolgozással tudunk kijavítani. A pozitívok elkészítése után az összeillesztés, majd az összedolgozás következik a fent említett faragás és anyag rádolgozással. Ezután felkerült a szobor a talapzatra, majd rákerültek a karok, a fej és kellő előkészítés után a bőségszarú, a haj valamint a ruha.

Kész munka a helyszínen.