Mivel a két nagyobb gyerekünk a győri Forrás Waldorf iskolába jár ezért mi is részese lettünk idén is a Márton napi lámpás sétának. Tavaly Árminék osztálya volt a szervező akkor még szerepeltünk is, hisz ilyenkor szokás a Márton legendát valamilyen módon megeleveníteni. Mónika (Ármin osztálytanítója) az egész szülői közösséget megmozgatta az előadásban. Péter volt a fázó koldus, a ruhát ő csinálta hozzá, de a fázást még csak imitálni sem kellett mivel olyan fogvacogtató hideg volt estére, hogy mi nagykabátban is dideregtünk mellette, Péter pedig szakadt nadrágban, rongyokba bugyolálva "koldult". Ez még Pannonhalmán történt, idén nem tudom miért nem ott sikerült tartani a Márton napi ünnepséget. Most a Madách utcában zajlott a dolog, a lámpácskákkal is egy rövid kört tettünk a kivilágított utcákon...hááát nem az a hangulat volt.
A gyerekek előadása nagyon aranyosra sikeredett, szépen énekeltek, játszottak. hangulatos volt a sok mécses, égő gyertya és a tűz. A cipó osztás is szép hagyomány, aki esetleg nem tudja miről beszélek annak leírom, hogy Márton napkor cipókat kapnak a gyerekek amit eltörnek több darabra és osztják egymás között, lehet barátnak, de békülési jelzésként a kevésbé kedvelt pajtás is kaphat.
Cipó osztás után/közben meleg teával vendégeltek meg mindenkit a szervezők, Péternek készítettünk még itthon teát (ilyen alkalmakkor többnyire tesznek bele cukrot-mézet...amit Péter nem szeret, meg ugye mindenki másként szereti, én például kevés cukorral és citrommal szeretem ráadásul a gyümölcsteát). Azzal együtt a kezünket jól melegítette :). A lámpácskákat a gyerekek maguk készítették, mi itthon még Mirjamnak is csináltunk egyet, nehogy kimaradjon valami jóból. ez egy dunsztos üveg beragasztva vékony mintás papírral, fület drótból hajlítottunk rá, került még bele egy mécses és kész is a lámpás. Fényképek sajnos nem készültek, de a Pannonhalmiról találtam egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése