Visszapillantó

Év végén az emberek (már amelyik) átgondolják, hogy kivel mi történt, mit csinált jól, rosszul, mit kéne a következő évben másként tenni...
Mi az előző szilveszterkor azt fogadtuk meg a férjemmel, hogy nem dolgozunk ingyen, aztán ezt módosítottuk, hogy nem dolgozunk ingyen, csak egy picit... idén azt fogalmaztuk meg, hogy elkezdünk építkezni :)...
A "hogyan" már megfogalmazódott bennünk, a "miből" lesz egy érdekes kérdés :). Na, aki erre is kiváncsi azt várom jövőre is!

Minden jót nektek 2012-ben is!

A velencei bába

Ez most egy könyvajánló bejegyzés.

 Ezt a könyvet Pétertől kaptam karácsonyra. Amint tudtam nekikezdtem és alig 3 nap alatt elolvastam. Nekem Ken Follett Katedrálisa jutott róla eszembe (azt se bírtam letenni).
A könyv (meglepő módon) egy bábáról szól, aki Velencében él és nem mellékesen zsidó. Abban az időben zsidó orvos, bába nem segíthetett keresztény emberen, ő mégis elmegy egy 2 napja vajúdó nemes asszonyhoz és  megpróbálja a lehetetlent... jó sok kacskaringó után hirtelen jutunk el a könyv végére és egyfajta hiányérzet maradt bennem, szerintem nem csengette le kellőképpen az író a végét, de nekem nagyon tetszett és egy hétvégére pihentető olvasmány. Megkerestem a neten itt elolvashatjátok a részletes (szerintem túl részletes) leírást.

Liszt vándorkiállítás

A tegnapi nagy nap volt az életünkben :). Avatták Péter 10. köztéri munkáját Győrben a Liszt Ferenc utcában, erről Péter írt pár sort a blogján. Délután fél hatkor pedig a Liszt Ferenc vándor kiállítás megnyitója volt a győri Városháza aulájában, ahol fellépett a Győri Liszt Ferenc Kórus és amin részt vett szinte az egész waldorf tanári kollégium! A kórus gyönyörűen énekelt, az alpolgármester ( Dr. Somogyi Tivadar) Úr dicsérő szavakat mondott, teljes volt a boldogság!

Amiért elkezdtem írni ezt a bejegyzést az az, hogy készítettem egy tortát erre a jeles eseményre. Ezt már hónapokkal ezelőtt kitaláltam, hogy sütök egyet és Liszt portrét csinálok rá csokiból (!). Mivel az időnk most is mint mindig kevés volt, este megcsináltam ( na jó csináltuk, mert Péter is segített ) a csoki lapot, fekete és fehér csokiból, ami még jól is nézett ki. Aztán reggel megsütöttem a sütemény lapját, majd a krémet is megfőztem, az idő fogyott a krém pedig nem akart sűrűsödni és hűlni. Hiába volt a megnyitó fél hatkor nekünk már 10 előtt el kellett indulnunk a Liszt mozaik portré avatására és oda már vinni kellett magunkkal a sütit, mert napközben már nem jöttünk haza. Szóval a kocsiba tettem be ideiglenesen a sütit meg a krémet, hogy hűljön. Aztán csak eljött az az utolsó 10 perc, hogy össze kellett állítanom, ráfordítottuk a csokit a langyos krémre és néztük, ahogy a csoki elkezdett olvadni, azt hittem sírva fakadok! De nem volt több vesztegetni való időnk, jöjjön aminek jönnie kell, beültem a kocsiba Péter a kezembe adta tepsistől a szétolvadó Liszt portréval a tetején a  sütit és indultunk. a kezem mint valami lengés csillapító próbáltam egyensúlyozni a sütivel, ahol nagyon folyt ott ellentartottam, Péter néha kétségbeesve a sütire pillantva vezetett és kérdezgette, hogy elkezdett e már szilárdulni... Mire Győrben megálltunk a Liszt Ferenc utcában már csak kicsit rezgett a kép ha mozdítottunk rajta, vízszintbe támasztottuk és a hideg kocsiba hagytuk, hogy kipihenje a fáradalmait. A mozaik portré avatás után már teljesen megszilárdult csak éppen egy kicsit fehéredett ki a nedvességtől a fekete csokis része. Áldottam az eszem, hogy a fehér csokihoz hasonlító krémet tettem alá, így nem volt zavaró, hogy itt-ott átsejlett alatta, meg a repedéseken...
Ezzel együtt a kiállítás megnyitón mindenkinek nagyon tetszett!

Ádventi bazár a waldorfban

Decemberben mindenkinek rengeteg dolga van, ha ehhez még hozzájön, hogy aktív waldorfos szülő, akkor egyszerűen nincs megállás. Dec. elején (ahogy az előző írásomban már olvashattátok) készülünk szent Miklós ünnepére, közben már folynak az adventi bazár előkészületei. Nekünk hab a tortán, hogy a mi szervezésünkben, vezetésünkkel készült Liszt Ferenc vándorkiállítás dec. 15-én 17 óra 30 perckor kerül kiállításra a győri Városházán (!), tehát arra is szervezni, készülni kell. Aztán jön az adventi kert, a spiráljárás és utána már csak a saját dolgainkat kell intézni karácsonyra :).
Amiért most írásra adtam a fejem az az adventi bazár ami tegnap volt megrendezve Győrben a Balassi iskolában aminek egy részét megkaptuk használatra, ott tanulnak a felsős és gimnazista diákjaink. Az előkészületek, a portékák készítése már hetekkel ezelőtt elkezdődött, a szervezés a negyedik osztály feladata ( a waldorfban minden osztálynak van ünnepi feladata, így ha végig oda jár a gyereked mindenben részt tudsz venni :) ). 3 negyedikes szülő pénteken reggel velünk önkéntes segítőkkel (mi is 3-an voltunk) nekiláttunk, hogy a lehangoló iskolai folyosókat adventi díszbe öltöztessük. Ehhez hozzátartozik, hogy csütörtökön szürkületben a környéket járva mindenféle, örökzöldet szedtünk Péterrel, ehhez kaptunk még a virágkapu díszítéséből megmaradt zöldeket és Szilvi barátnőm két óriási bukszus ágát, amit egyedül rángatott be a kocsijába amit nem is tudom hogyan sikerült neki, mivel ki már hárman cibáltuk és így sem volt könnyű. Katáék hoztak mindenféle színes gézanyagokat amivel a folyosón futó csöveket takarták el, mi, többiek, pedig a lambéria fölé örökzöld kompozíciókat rögtönöztünk, amit nagyon jól fel lehetett dobni a Szilvi által hozott termésekkel, az ablakokba is kerültek fenyőágak, mécsestartók és kis kaspókban álló gyertyák feldíszítve. Sepréssel együtt végeztünk is fél tizenkettőre. Aztán én jöttem haza a gyerekeinkkel, még meg kellett írnom a táblákat amik az egyes termek előtt elhelyezve mutatták, hogy melyikben mi található ( vásártér, büfé, játszóház...) és este mentünk Győrújbarátra a Berecz Andris előadását meghallgatni. Sajnos ezt a mesét már ismertük tőle, de így is élmény volt! A kis táncosok is kitettek magukért, a bemondójuk viszont jobban teszi ha legközelebb fog egy papírt és előadás előtt leírja magának, hogy mit is kell mondania, akkor talán nem hozza olyan kellemetlen helyzetbe a zenekart és saját magát, hogy még a nevüket se tudja a zenészeknek...na de kanyarodjunk vissza a bazárra. Szóval még össze kellett valakinek tologatnia  padokat, aztán szombat reggel mindenki berendezte a maga kis pultját, megtelt a teázó süteménnyel, a büfé pedig szendviccsel... itt kikívánkozik belőlem, hogy a büfében szerintem drága volt a szendvics, a teaházban pedig üvegpohárral együtt adták a teát és nagyon olcsón (!)
Nem tudom ki milyen egyenleggel zárta a napot, de nagyon sokan voltunk és ez így jó, ennél jobb már csak az lenne, ha külsősök is megtalálnának minket.
Volt játszóház gyerekeknek ahol Balaskó Attilával lehetett mézes kalácsot sütni, néztünk bábelőadást is, sajnos a hölgy nevét nem jegyeztem meg, de nagyon élveztük.
Mivel jövőre nekünk kell megszervezni a bazárt már el is raktároztam, hogy mit csinálnék másként és mit pont így :).

Szent Miklós waldorfosan

Már régóta készülök egy ilyesmi bejegyzésre, de eddig nem jutottam gép elé ilyen szándékkal...Most az apropót az adja egyrészről, hogy december hatodikán szokott a Mikulás bekopogni a gyerekekhez, másrészről harmadikos a fiam a győri Forrás waldorf iskolában és a harmadikos szülők feladata Szent Miklós zsákját megtölteni.
Ez úgy történik, hogy minden osztály szülői közössége titokban hoz be az iskolába sós és édes süteményt, aszalt gyümölcsöt, olajos magvakat és gyümölcsöt. Mikor elmegy az összes gyerek az iskolából akkor jönnek a szülők, jelen esetben mi és elkezdjük felmérni a terepet. Felírjuk egy papírra, hogy melyik osztály mit és mennyit hozott ( ez csak azért kell, hogy tudjuk jelezni ahol túl kevés ajándék jutott be a suliba, ott egy kicsit jobban aktivizálják magukat a szülők). Idén úgy találtuk ki (jobban mondva az egyik szülő ötlete volt, kösz Böbe!)hogy süteményes dobozokba rakjuk a sütiket, külön az édes, külön a sós süteményeket, így jobban megőrzik eredeti formájukat és nem kell a gyerekeknek krémes sajtos rudat enni :) és ezek a dobozok kerültek bele egy-egy nagy zsákba a gyümölcsökkel együtt. Minden osztály kapott egy padot, erre a padra Mónika (az osztálytanítónk) felírta az osztályok számát és létszámát, ehhez kellett mindig igazodni. Csoportokba osztódtunk és mindenki nekiállt számolni, volt aki az édes sütit rakta, volt aki a sósat, az aszalt gyümölcsöket és az olajos magvakat. Magunk is meglepődtünk, hogy milyen flottul ment és másfél két óra alatt végeztünk a 13 osztály zsákjával. Most várom haza a gyerekeinket, hogy megtudjam mi is volt Szent Miklós zsákjában és milyen élmények érték őket a mai napon.
Lehet, hogy van aki csodálkozik, hogy nem írtam semmiféle csokimikulásról, meg szaloncukrokról, na ilyen dolgok egy szent Miklós zsákjába nem kerülhetnek bele, sőt itthonra se hozott ilyeneket, de a nagymama kárpótolja valamennyire a gyerekeinket :).