Szilvás süti

Barátainkhoz mentünk egyik délután és, hogy ne menjünk üres kézzel sütöttem egy szilvás-morzsás süteményt. Arra emlékeztem, hogy a teteje ropogós a töltelék zaftos a tésztája pedig könnyen harapható. Mindenkinek nagyon ízlett, amint lesz megint szilvám fogok újra sütni, bár más gyümölccsel is kipróbálható. Ja igen, meglepő, hogy a viszonylag édes szilva sütés után savanykás lesz!

Tehát a hozzávalók: 30 dkg margarin, 1 db tojás, 10 dkg cukor, 40 dkg liszt, 2dl tej, 4 dkg élesztő. Ezekből kelt tésztát csinálunk félrerakjuk pihenni, addig van időnk kimagozni a szilvát. A megkelt tésztát tepsi méretűre nyújtjuk és kis peremet képezve beletesszük. Kirakjuk szilvával, aki szereti megszórhatja fahéjjas cukorral, majd a morzsa tésztával beborítjuk. A morzsatészta 25 dkg cukor 25 dkg margarin és 40 dkg liszt összemorzsolva. Előmelegített sütőben 180 °C-on sütjük, inkább lassan, hogy a tészta is átsüljön!

Gyíkok

A telkünkön sok gyík tanyázik, egy-egy napsütötte kövön, üvegházban, levelek között lehet rájuk bukkanni. Szoktunk gyönyörű színes kék fejű, zöld testű gyíkokat is látni, most olvasta Péter, hogy a zöld hím gyík párzási időszakban kékül be :). Árminnak nagy vágya volt gyíkot fogni, de mi ezt nem tartottuk jó ötletnek. Ma sétáltak a gyerekek és örömmel jöttek haza, hogy találtak kisgyíkot és hazahozták :). Azóta megy a lényvadászat, hogy etetni is tudják. Az udvaron le van rakva pár kerékgumi, ott is lakik egy gyíkocska, oda tették a legújabb szerzeményt is, reméljük összebarátkoznak.

Ez egy régebben készült kép, sajnos a kék fejű gyíkról nem találtam meg a képet, ha rábukkanok felteszem!

Gyerekek

Diánál és Amiránál jártunk egyik délután (Amira Péter unokája, Dia pedig Amira anyukája). Szép idő volt így kint játszottak a gyerekek, mi pedig a teraszon beszélgettünk. Amira hozott ki egy kupac játékot, most kapta 3. szülinapjára valamelyik nagymamától a rózsaszín laptopot, amire a mi gyerekeink is kíváncsiak voltak...kb.10 percig, aztán mentek inkább játszani :)

Mirjam épp a gépet bűvöli.

Ármin Amirával homokozik.

Mivel a lányaink kinőtték a biciklire szerelhető utánfutót ezért elvittük Diáéknak, ők nem olyan dombos helyen laknak mint mi, biztos gyakrabban fogják használni. Amirának annyira tetszett, hogy ki se akart belőle szállni, Ármin egész délután húzta benne a lányokat közben mint egy autóversenyen közvetített :).

Lehűlt a levegő ezért a vacsorát már bent ettük meg. Aztán a gyerekek felmentek a gyerekszobába játszani. Amira lehozott egy mesekönyvet, a képen épp azt olvasom neki.

A vacsora nagyon finom volt, még az én szárazra sikerült süteményemet is fel tudtuk dobni egy kis házi meggylekvárral. 

Lányhaj

A lányainknak hosszú-hosszú hajuk van. Mirjam a kisebbik igen büszke rá, hogy neki még sose volt vágva belőle, Ráhelnek egy ici-picit csíptem le a végéből mert annyira elvékonyodott, hogy muszáj volt mert összegubancolódott. Mindig kérdezik az ismerősök és az ismeretlenek, hogy engedik fésülni? Nincs alternatíva, persze, hogy engedik, kócosan nem lehet menni sehova.
Hétvégén egy-egy fésülést azért elbliccelünk, de hét közben minden reggel kibontás, újrafonás, akinek van külön kívánsága annak a szerint befonom, copfozom stb. Az évek alatt megszerzett rutin miatt 5 perc az egész. Mások ritkán látják kiengedett hajjal a lányokat, mert bizony ha kiengedve hordják úgy összegubancolódik, hogy mire kibontjuk a könnyük tud potyogni, ezért megelégszenek azzal, ha a frissen mosott hajuk pár órát szabadon van, aztán összefogjuk.

El kell mondanom, hogy Ráhelnek kb. másfél éves koráig nem is volt haja, csak kis pihe volt a buksiján, aztán egyszer csak elkezdett nőni, azóta abba se hagyta :)

Készülődés az iskolakezdésre

Elkezdtünk készülni az iskola kezdésre. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy padlót csiszolunk, falat festünk (minden évben a megfelelő színre) és amiről igazából írni szeretnék az az, hogy mozaikot raktunk újra az elsős terembe, mivel ott falat is bontottak a szülők, hogy a csemetéknek nagyobb helyük legyen. A waldorf iskolákban ez azért is fontos, mert a gyerekek rengeteget mozognak.
A fal bontása közben nyilvánvalóvá vált, hogy valamit kell kezdeni a két padló találkozásában keletkezett szakadékkal és mivel mi a mozaikot a lányunk termében ilyen célból egyszer már alkalmaztuk ami mindenkinek tetszett, ezért felkértek az elsős terem mozaikozására is. A parketta elég vacak állapotban volt így hullámos lett az egyik széle és ha már hullám akkor halacskák és víz lett a téma a mozaikban.
Azt először nem tudtam elképzelni, hogy Péter hogyan fogja megvalósítani a halacskákat, de megoldotta. Én előrajzoltam, Ő pedig flexel kivágta. Tátva maradt a szám, 10 év után is tud még meglepetést okozni!
Mivel a gyerekeinket általában nem tudjuk hova tenni a szünetekben ezért mindig visszük őket is magunkkal, az első képen épp Ármin látható ahogy keresgéli a megfelelő mozaik darabot, tehetséges a gyerek!

Íme a halacskák.

Beszélgettünk Péterrel, hogy egy ilyen munkát "szakember" nem vállalna el, de mi, több szülőtársunkkal együtt vagyunk elég kreatívak és elszántak, hogy a vacak padlót is esztétikussá tegyük. Hasonló dolgokat bátran alkalmazunk a környezetünkben és eddig csak dicséreteket kaptunk érte!

Egy újabb történet

Pár éve történt, valahonnan későn értünk haza, gyorsan asztalhoz ültünk és tálaltam a vacsorát. Akkor még Mirjam etetőszékben ült mellettem, az asztal a falhoz volt tolva, Ráhel ült a fal mellett, Ármin pedig kívül. Valamin civakodtak, én a sürgés-forgás közben egyre csak a vitát hallom az asztaltól, valamiféle magokat vettek el egymástól és ezen ment a harc... Az asztal felett a falon egy üvegpolc volt jó magasan, néhány ritkán használt szakácskönyvem volt rajta meg gyertyatartó, évek óta ott volt...
Elegem lett a gyerekek veszekedéséből hiába szóltam többször, nem hagyták abba. Ráhel maga mellé pakolta a vita tárgyát képező magokat én pedig odanyúltam, hogy elvegyem. Ahogy én nyúltam a magokért az üvegpolc abban a pillanatban lezúgott és a kézfejemen széttört... Péter ugrott, hogy segítsen Ráhelnek, aki tele volt üvegszilánkkal és volt rajta vér is... Mint kiderült az én vérem csöpögött rá. Egy kis karcolással és nagy ijedelemmel megúszta szerencsére. Nem is akartunk akkor belegondolni, hogy ha én nem nyúlok oda akkor mi történik. Angyal vezette a kezem! (Ha hiszünk az ilyesmiben, ha nem)

Szívesen olvasnám a ti történeteiteket is!

Ez már nem tartozik a történet varázslatához, de leírom. A kezemet elég szerencsésen vágta el az üveg, de össze kellett varrni. Szilvi barátnőmet hívtam, hogy vigyen be a balesetire, mert Péter vacsora előtt ivott egy pohár sört, meg egyébként se hagyhattuk volna egyedül a gyerekeket. Be is mentünk, viszonylag hamar sorra is kerültem, a fertőtlenítés csípett, a fájdalomcsillapítás és összevarrás kellemetlen volt, de mégiscsak elláttak és örültem, hogy ennyivel megúsztuk. Telt az idő, mentem kivetetni a varratokat, hát a szép egyenes vágást úgy varrták össze, hogy a két bőrt nem illesztették hanem egyiket a másik alá húzták be, tehát esélye sem volt összeforrni a két bőrrésznek. Alig értem haza már szétnyílt. Péter biztatott, hogy menjek vissza, de én hajthatatlan voltam, azt a tortúrát újra álljam ki, és ki tudja, hogy másodjára jól csinálják. Ekkor az én okos férjem gondolt egyet, elővette a gipszpólyát (amit modelleken szokott alkalmazni, ilyet használnak az orvosok gipszeléshez) és begipszelte úgy a kézfejemet, hogy ne tudjam behajlítani, ahol van a vágás. A nap végére már tartotta annyira magát a seb, hogy nem nyílt szét.

Nyári olvasmány?

Péter volt a Megyei könyvtárban és választott nekem is olvasnivalót. Maeve Binchy Galagonyaerdő című könyvét. Nekifogtam és első pár oldal után azt hittem egy könnyű nyári olvasmány lesz, aztán volt pár olyan rész ami szinte krimibe illett volna, de összességében nagyon szórakoztató volt és élveztem amíg tartott. Igaz nem túl sokáig, mert elég gyorsan haladtam vele. Egy-egy fejezet egy-egy személy élettörténetét meséli el és ha elég nagy az ember agya ahhoz, hogy összerakja a darabkákat, hogy ki kicsoda és milyen kapcsolatban áll a többi szereplővel akkor a végére kerek lesz a történet.

Aki olvasta már szívesen meghallgatom a könyvel kapcsolatos élményét, de írhattok más könyvekről is!

Történetek

Katalin hozzászólása eszünkbe juttatott néhány különleges történetet, olyanokat amire az ember azt mondja, hogy véletlenek márpedig nincsenek.
Az első a barátnőmékkel történt. Valahol nyaraltak, vagy csak kirándultak a lényeg, hogy élete párjával túráztak és alkalmas köveket kerestek amit emlékbe hazavihetnek. Egyet felvett Kriszta barátnőm egyet pedig az akkor még csak vőlegénye, Péter. Hazamentek, talán napok is elteltek...egyszer Kriszta kezébe vette a két követ és forgatta őket jobbra, balra... aztán egyszer csak összeillesztette a két fél darabot! Egymástól távol választotta mindegyik a maga kődarabját és mégis egymásra találtak :).

A kép csak illusztráció, a követ Kapolcsról hoztuk, az üveget mi készítettük :).

Viszont most indulnunk kell Győrben van egy csomó elintéznivalónk, így a mesélést majd a következő alkalommal folytatom!
Derűs napot mindenkinek!

Egy fülbevaló története

Ha Kapolcson a Művészetek Völgyében járunk (természetesen a programok ideje alatt) akkor mindig kapok valami apróságot. Hol egy kedves bögrét, hol egy kis ékszert. Kb. 5-6 évvel ez előtt egy fülbevalót kaptam. Nagyon szerettem, gyakran hordtam. Egyik alkalommal valahogy nem figyeltem oda és kiesett a fülemből... hiába kerestem, nem lett meg. Elszomorodtam, mert hozzám nőtt és mégiscsak a férjem választotta nekem. Idén, hogy voltunk Kapolcson eszünkbe jutott, hogy hátha itt van az a kedves hölgy akitől vettük anno az első fülbevalómat. Megtaláltuk, viszont olyan fülbevalót nem találtam a rengeteg kitett ékszer között. Próbáltam magyarázni, hogy milyen is, mert nem vittem magammal a megmaradt fél párat. Pár perc tanakodás után, elővette a fülbevalón logó kis díszt, hogy ilyen volt? Felragyogtam, igen! Már csak arra kellett rájönni, hogy vajon milyen hosszú, bár engem az sem zavar ha az egyik egy kicsit másmilyen. Megcsinálta nekem és nagyon örültem :)

Mikor hazaértünk megkerestem az ékszeres dobozomban az árván maradt fülbevalót és összehasonlítottam, teljesen ugyan olyan, csak a régit meg kellett tisztítani. Kitaláljátok melyik a régi?

Hogy megköszönjem neki innen messziről ideírom a nevét: Németh Orsi.

Sült paradicsom

Paradicsom szezonban (igaz, egész évben lehet kapni, de én ilyenkor szeretem) szoktam készíteni sült paradicsomot. Mindenhez szeretjük (na jó, lekváros palacsintához nem passzol) a reggeli rántottához (a meleg tojás, hideg, sült, fűszeres paradicsommal mmmmm....). Szóval szépen megmosom a paradicsomot, keresztbe ketté vágom, vágott felükkel felfelé sorba beleültetem a tepsibe (jó ha van pereme, különben a finom lé kicsurog, beleég a sütőbe és sikálhatjuk napestig), megszóróm mindenféle zöld fűszerrel gazdagon, nekem bazsalikom, kakukkfű, oregánó van a kertben ezért ezeket szoktam rárakni. Pucolunk hozzá a gyerekekkel jó sok fokhagymát (kb. egy fejet) azt szeletekre vágva rárakosgatom a paradicsom tetejére, megsózom picit és meglocsolom olíva olajjal, majd mehet a sütőbe, 200°C-ra.

 Hogy meddig sütöm azt még sose mértem, amíg meg nem lottyad egy picit a paradicsom, az a belül puha de még nem folyt szét állapotot kell nézni.

Ha megsült, azonnal lehet enni belőle, mert melegen is nagyon finom, aztán mehet egy tálba vagy dobozba a hűtőbe, napokig lehet falatozni.
Volt, hogy kipróbáltam zöld paradicsommal, az is nagyon finom!

Erről eszembe jutott egy film:

Jó film, érdemes megnézni, legalább egyszer...

Hazatértünk :)

• Az intenzív 3 napos "nyaralásból" jöttünk meg tegnap este. Férjem unokája, Amira és az ő anyukája, Dia is velünk tartott két nap erejéig. Egy barátunk kis házában voltunk nem messze a Balatontól. Jókat fürödtünk a 26 °c-os vízben, kompoztunk egyet és még Kapolcsi sétálgatás is belefért a programba. A lányaink élvezték, hogy Dia kocsijában utazhattak, Ármin pedig azt, hogy csak ő volt velünk, így nem kellett a lányok csacsogását hallgatnia és a figyelmünkön osztoznia velük. 
• Gyerekkoromban meg voltam győződve arról, hogy az igazi kikapcsolódáshoz hozzá tartozik a teljes ellátás egy hotelben, felnőtt fejjel ez már nem ilyen egyértelmű. Nekem nem okoz gondot, hogy gyorsan összedobjak valami meleg ételt, az se baj, ha nem délben ebédelünk és mivel nyaralunk a gyerekeknek is megvan engedve a nem éppen főtt étel kategóriába tartozó falatok elfogyasztása. 
• Akkor most nézzünk pár fotót ami készült:

Ezek a kompon készültek, természetesen nem adják vissza a kékséget, meg az egész hangulatot, de legalább megpróbáltam megörökíteni.

Ezen a képen jószerével csak én tudom kisilabizálni, hogy a színes úszógumival Mirjam, a kék fürdőnaciban Ármin, a kép közepétől balra rózsaszín úszógumival Ráhel , a bal sarokban pedig Dia, Amira és Péter látható :D

Készül a homokvár, különböző gyümölcsformákból.

Ez pedig Kapolcson készült egy bábelőadáson, amit nagyon élveztek a gyerekek.