Keddi kézműveskedés

Tegnap ilyen kis aranyos mécsestartókat (vagy ceruza tartó, bármi tartó...) készítettünk a gyerekekkel. 

Nem kell hozzá más csak csupa olyan dolog ami egy háztartásban megtalálható. Anyagmaradék, fonal, spárga és ragasztó. A ragasztóról annyit, hogy a húsvéti dekoráció kasírozásából maradt egy pici, azt szűrte át nekem Péter, ez igazából tapéta ragasztó és fa ragasztó keveréke, de más ragasztó anyag is megfelel. A kész munkát célszerű lelakkozni!

Kismadarak a tavaszra várva

Már nagyon várjuk a tavaszt, mindenféle színes, aranyos dolgot csinálunk hátha az idecsalogatja a jó időt is. Ezeket a madárkákat a keddi kézműves foglalkozáson csináltuk a gyerekekkel. Nem kell hozzá más csak színes papír, ragasztó, egy kis toll és egy fekete filc, hogy a szemet legyen mivel megrajzolni. A papírból különböző méretű köröket vágunk, egy kisebbet ráragasztunk a nagyobbra, csőrt biggyesztünk előre, farktollat hátra, akinek kedve van az bóbitát is rakhat a kismadár fejére és pádám! Kész a kismadár. Mi egyszerű cérnával függesztettük fel a bejárat mellé, kedves színfolt lett a visszafogott drapéria mellett.

Húsvéti dekoráció a győri Árkádban

Az ilyen munkák általában úgy kezdődnek, hogy kapunk egy-két képet a tervről. Aztán mi erre adunk árajánlatot, aztán abból pár dolgot lehúznak, pár dolgot hozzátesznek, néhányat lealkudnak...akkor átírjuk az ajánlatot és mivel a határidő fix ezért már elkezdjük a munkát a teljes megbeszélések előtt.
Jelen esetben Péter megrajzolta a nagy fa szerkezetét, ami ugye fémből készül, mivel hatalmas és ágakat, zöldet miegymást meg is kell tudni tartania, így kapott egy jó nagy fém talpat is. De hát mégiscsak fáról beszélünk, tehát úgy is kell kinéznie. Ezért a fa törzse deszka borítást kapott, majd nikecellből lett kialakítva a forma és bekasírozva aztán festve. Ez így nem tűnik túl nehéznek, igen ám, de több mint 7 méteres fáról beszélünk, na most ekkora műhelyünk még nekünk sincs, így a fával való nagyja munkát az udvaron kellett megcsinálni, szerencsénkre az idő kegyes volt hozzánk és ezt lehetővé tette. A hóvihar csak a helyszíni munkánál csúcsosodott ki :).
Aztán kellett egy óriási gombaház, tisztára mint a törpöknél. Ehhez is kaptunk fa szerkezetet, de az csak egy "henger" volt ami nem igazán hasonlított egy gomba tönkjéhez, erre is tettünk fel nikecellt amit megfaragtunk és hasonló képen jártunk el a gomba kalapjával is.
Aztán készítettünk több sziklafalat is, az egyiket úgy kellett elkészíteni, hogy bent állhasson a  tóban és follyon rajta a víz egy kisebb vízesést képezve.
A fotóparavánhoz is készítettek az asztalosok egy alapfelületet amit nekünk körbe kellett vágni és meg kellett erősíteni. Ezután jöhetett az a munka amit vállaltunk: a festése!
Tojásokat is készítettünk ezek érdekes technológiával készült mintát kaptak (csipkefüggönnyel és műanyag sablonnal) majd az így előkészített felületeket festettük színre. Péter blogján láthattok a készítésről képeket.

A készítés során nem tudom hány termosznyi teát főztem, hogy bírjuk az időjárást, ami ahogy már az előbb írtam nem volt vészes, viszont az anyagok beszállítása elég kalandosra sikerült. Amikor már a csapból is az folyt, hogy ne induljunk útnak, mi akkor lettünk készen,(és persze a határidő is eljött) hogy beszállítsuk a kész munkát. A helyszínen még várt Péterékre az összeállítás, összefestés feladata. Ilyen helyen nem lehet nappal dolgozni, csak éjjel amikor ugye nincsenek vásárlók, tehát hiába dühöngött kint a hóvihar, csak be kellett menni és megcsinálni a munkát. Péter hólánccal, termosszal, étellel, takaróval felszerelkezve indult útnak. Reggel 6-kor hívott, hogy elindult hazafelé (ez volt 15-én), de a nagy bevásárlóközpontnál tovább nem jutott, ott félreállították a rendőrök, hogy nem fog tudni hazajönni Tényőre. Teljes tanácstalanság lett rajtam úrrá, hiszen tudtam, hogy az étel, ital elfogyott az éjjel és az elmúlt napokban alig aludt valamennyit, tehát álmos, fáradt, kimerült és hihetetlenül csalódott, közben tudta, hogy délután vissza kell tudnia menni, hogy a maradék munkát befejezzék! Félreállt a parkolóba, betakarózott amennyire tudott, bízott a legjobbakban és pihent vagy 2 órát. Aztán a parkolóból csak elindultak az autók, így ő is megpróbált útnak indulni. A rendőr szerint csak Csanakig juthatott volna el, de egyértelmű volt, hogy megkockáztatja a hazautat. Én közben hívtam a barátainkat akiknek megfelelő járművük van, ha kell kiszedik Pétert a hó fogságából, de erre nem volt szükség, Péter simán hazajött hólánccal épségben, de nagyon fáradtan. A reggelit már az előmelegített ágyban fogyasztotta el, majd aludt pár órát, aztán dolgoztunk egy keveset és ment vissza befejezni a munkát. Addigra már a havat is úgy ahogy eltakarították...

Még egy darabig látható a Győri Árkádban!

Maci csoki

Biztos sokan emlékeztek erre a csokira, gyerekkorom egyik kedvence volt. Véletlenül bukkantam rá egy hipermarket csokis gondolái között sétálva. Egy kis nosztalgia vezérelt, meg az, hogy a csomagolás szerint eredeti recept szerint készült... 

Vártam vele pár napot mire meg mertem kóstolni, bevallom féltem a csalódástól. 

Az illata határozottan emlékeztetett ama régi maci csokira, a benne lévő aprított mogyoró is stimmel, az íz... nos a csokoládé szerintem jobban olvadt a számban, vártam egy jófajta tejcsokoládés élményt, hát az elmaradt. Bár lehet, hogy régen is ilyen volt, csak az idő szépítette meg az emlékét. A gyerekeim mindenesetre megették.

Kinek mi volt a  kedvenc csokija? 

Töltött zsömle

A napokban készítettem Péternek puliszkát juhtúróval, szalonnával, tejföllel... ahogy szereti. Egy fél kilós csomag kukorica darát szoktam főzni a maradékból pedig legtöbbször kenyeret, péksüteményt sütök a családom és barátaim nagy örömére :). Most is így terveztem, csak közben megláttam a Falu végi kurta portán a töltött zsömle receptjét, képeit (itt megnézhetitek ti is) és a bejegyzés utolsó mondata motoszkált a fejemben...

A tésztához elővettem a maradék puliszkát, (ez olyan 15-20 dkg kukoricadarából készült) és mivel meg volt szilárdulva, a kezemmel szétnyomkodtam 6 dl langyos vízzel. Tettem bele 5 dkg élesztőt, 4 kk. sót, egy pici olajat és 1 kg lisztet, bedagasztottam és letakarva kelesztettem.
Közben előszedtem amit a hűtőben találtam és megfelelőnek gondoltam a töltött zsömlékhez, így került bele paradicsom, paprika, sonka, füstölt sajt és mindegyik közepébe egy-egy tojás.
A tésztát elfeleztem, az egyikből egy cipót kerekítettem és lisztel beszórt sütőlapra tettem pihenni, amíg bemelegszik a sütő. A másik felét nyolc felé vágtam és zsömléket formáztam, beleraktam a tepsibe, jó nagy távolságot hagyva közöttük (egy nagy tepsibe 4  db-ot raktam) fogtam egy vizespoharat (aminek szélesebb az alja) és belenyomtam a zsömlékbe, hogy a közepén mélyedést képezzen, a széle pedig megemelkedjen. A mélyedésbe úgy kell belepakolni a belevalókat, hogy a tojás körbe legyen véve, ne tudjon nagyon kifolyni (kicsit úgyis kifog). Belepakoltam a finomságokat, beleütöttem a tojást és előmelegített sütőben 200°c-on pirosra sütöttem. A gyerekeknek kettévágtam, hogy könnyebben tudják enni, a tészta átsült a tojás sárgája pedig pont annyira volt lágy, hogy a zsömle szélével lehetett tunkolni.

Furán működöm...

Hőmérő van a lakásban több helyen, ha nem hiszem el a testemnek, hogy hideg van akkor rápillantok és megállapítom, hogy hmm tényleg hideg van, rakok a tűzre. Tegnap a napsütés miatt lezártam a kályhát és nem éreztem egy picit sem hidegnek a a ragyogó napsütésben úszó szobát, hiába láttam, hogy bizony 18 fok az csak 18 fok. Most néztem 21 fokot mutat a hőmérő, de én bizony fázok, szerintem a lelkem az ami vágyakozik a napsütésre, de kint borongós az idő, az eső is esik, az embernek kimozdulni sincs kedve...
Iszok még egy pohár forró teát, az segíteni szokott!

Reggel

Kicsit döcögősen indult, de aztán belelendültünk. Fél hétkor Péter rájött, hogy kevés lesz a ragasztó itthon egy sürgős munkához, ezért az lesz a legjobb ha én viszem a gyerekeket suliba. Gyors telefon, hogy vinném én  a barátok gyerekeit is, mivel általában ők szokták vinni a mieinket. Apuka mondja rendben. Pár perc és csörög a telefon, anyuka hív, hogy neki is be kell menni Győrbe (földhivatal, miegymás) vigyük külön  a kölyköket. Befontam mindenki haját, ellenőriztem, hogy senki nem papucsba ül be a kocsiba, elköszöntem életem párjától miután megkaptam az eligazítást, hogy mit hozzak még feltétlenül és mentünk az oviba. Ott gyors elköszönés, majd tovább Győrbe a suliba, csak menet közben egyszer megálltunk a pékségnél, hogy némi tízórait és a kocsiban bekapható falatokat vegyünk. A következő állomás a suli volt, ahol Ráhel tanítónénijének odaadtuk az igazolást múlt hétről, Ármin tanítónénijének pedig 5-6 méter fehér géz anyagot, mivel dráma nap lesz és kell a díszlethez...Miután magukra hagytam csemetéimet mehettem beszerezni az anyagokat. Kicsit hezitáltam, hogy 30 mikron vagy 40 mikron legyen a fólia vastagsága, hogy az átlátszó ragasztószalag vagy a barna ragaszt e jobban, de sikerült mindent megvennem majdnem egy helyen. És iparkodhattam haza, nehogy férjuram éhen halljon fél kilenckor már a rántottáját sütöttem :)!
Beáztattam a tapétaragasztót, kitisztítottam a szórópisztoly fejét, kerestem teaszűrőt, hogy a festéket le lehessen szűrni (4 db van a műhelyben, ez ugye úgy lehetséges, hogy mindig kell 1 db, de az épp nincs meg ezért felkerül a konyhámból egy eddig rendeltetésszerűen használt példány...így lett 4 db a műhelyben)meglett a műhelyi mivel két hete rakodok, így elég sok dolgot feltérképeztem ott. Igaz 11 lett mire beágyaztam magunk után, mert az valahogy elmaradt reggel. Ebédre csak egy kis pácolt sertésmájat sütök krumplival, levesünk meg maradt tegnapról. Vár még rám a paraván festése...
Elfogyott a teám mennem kell, jövök nem sokára!

Mi újság

Mivel a lányok múlt hét második felét itthon töltötték enyhe lázzal, orrfolyással így már nagyon vártam, hogy hétfő legyen és végre egy kis csend is legyen ebben a házban.  Határidős munka miatt amúgy is több a súrlódás, hát még ha a gyerekek is tesznek rá egy lapáttal. Ráhelnek mostanában rengeteg a mondanivalója, vagy inkább csak jártatja a száját, bizonyára életkori sajátosság. Mirjam könnyen elsírja magát, de nem tudja megmondani miért, Ármin meg a határokat feszegeti, vajon meddig lehet húzni anélkül, hogy a szülei kiakadnának...
Tisztában vagyok azzal, hogy ahogy nőnek ez még fokozódni fog, de bízom benne, hogy kapnak annyi szeretetet, odafigyelést, hogy akkor is megtaláljuk hozzájuk az utat.
Ebben a napsütésben felmentem egy kicsit  a dombra a kutyákkal és ilyenkor mindig megállapítom, hogy csodálatos helyen élünk. Belátni a fél falut, a többit azért nem mert a dombok eltakarják, másnak autóznia, kirándulnia kell, hogy ilyet láthasson nekem meg csak a kertünk végébe kell elsétálnom.
Mikor kiköltöztünk évekig minden áldott nap felsétáltunk, ha esett, ha fújt mi mentünk, hogy lenézhessünk. Mentünk a gyerekekkel, mentünk a kutyákkal, mentünk csak ketten kézen fogva. Péter mosolygott rajtam amikor pocakos voltam, mert ahogy nőtt a pocak a lakójával együtt annál többször kellett megpihenni út közben, aztán mikor már közeledett az idő annyira, hogy a pocak lejjebb ereszkedjen, akkor fel tudtam menni egy szuszra :). Menet közben voltak úgymond kapaszkodó fák, Péter úgy metszette meg nekem a fákat, hogy hagyott rajtuk kapaszkodó csonkokat, ha kell tudjon ez is segíteni.
Mindenkinek mosolygós hetet kívánok!

Ráhel

Ráhel pici kora óta minden ízében nőszemély. Szeret öltözködni, hihetetlen precizitással tudja válogatni a harmonizáló ruhadarabokat, nem mindegy hogyan van befonva a haja, milyen színű a hajgumi stb. Ma reggel mondja, hogy ő már úgy szeretne nagy lenni, kérdem miért? "Hát azért mert akkor udvarolni fognak nekem a fiúk!"
:)
Erre még egy picit várni kell...remélem!

Itt épp az egyik barátnőmtől kapott fülbevalómat próbálgatja.

Én és a favágás

Mivel fával fűtünk, óhatatlanul közeli kapcsolatba kerülünk a fa vágásával is. A fa felvágásának legegyszerűbb módja ha fűrészgéppel csináljuk (csinálja életem párja). Na most sikerült egy fűrészgépet beszereznünk, csak épp a vezetéke rövid (volt). Péter elküldött vegyek négyerű kábelt (eddig azt sem tudtam, hogy ilyen létezik) 10-12 métert. Elmondta, hol szerezhetem be, ott kedvesen megkérdezték, hogy mégis milyen átmérőjűt szeretnék, mivel látták a tanácstalanságomat megkérdezte a fiatalember, hogy mihez kell? Így már megegyeztünk és lemérte nekem a 12 méter kábelt...miután hazahoztam a 12 méter hosszú szépen feltekert kábelt, az én szerelmetes uram rám nézett és csak annyit mondott: "Na, ugyan úgy kell bekötni mint a másikat". Ezzel adta tudtomra, hogy ez a feladat rám vár :).
 Rendben, apukámnál láttam többször, hogy hogy csinálja, menni fog. Ugyan egy kicsit elbizonytalanodtam, mikor láttam, hogy az eredeti vezeték 5 erű volt, de ott egyet egyszerűen nem használtak.
Először is a vezetékeket megfosztottam egy kis részen a burkolatuktól (ennek van valami szakkifejezése, de most nem ugrik be), aztán eltávolítottam a rövid vezetéket és kicseréltem a hosszúra, férjem már csak azzal ijesztgetett, hogy esetleg, ha valami nem stimmel rossz irányba fog forogni a vágólap, és akkor két vezetéket meg kell cserélnem, de szerencsém volt, arra forog amerre kell. Már hallom vágja vele a fát!