Kaleidoszkóp

Mónika (Árminék osztálytanítója) kitalálta, hogy a szabadkézi geometria epocha lezárásaként készítsenek kaleidoszkópokat. Mónika guberált valahonnan papírhengereket, Péter levágta hozzá a tükörcsíkokat (kb. 60 db-ot), összeragasztottuk, beletettük a papírhengerbe, lezártuk az egyik felét átlátszó fóliával, erre kerültek a színes gyöngyök, majd lezárásnak egy pauszpapír. Megfordítottuk és egy fekete fotókartont kilukasztottunk majd felragasztottunk rá, ha belekukucskálunk ilyen csodákat láthatunk :).

 

Hozzá nem értés és következményei

Magamra hoztam ma délelőtt a frászt rendesen.
Van egy véletlenül létrehozott oldalam (vagy mim) ettől szerettem volna szabadulni, elkezdtem olvasgatni, nyomogatni aztán roppant mód elegem lett az egészből és szépen bejelölgettem, hogy nem szeretnék semmit ezzel az oldallal kapcsolatban... Miután hátradőltem és örültem magamnak, hogy ezt is elintéztem, jött a megvilágosodás miután próbáltam a blogot megnézni... az egész blogot az utolsó betűvel együtt töröltem!

Hát kivert a víz, hívtam kétségbe esve Pétert, hogy mit tettem én szerencsétlen, ő próbált vigasztalni... aztán elkezdtem kutakodni és gyerekek (!) vissza lehetett még állítani, igaz így az a nem kívánatos oldal is maradt a gépemen, de egye fene, csak a blogom meglegyen. Eddig nem is gondoltam bele, hogy mennyire fontos nekem ez a néhány olvasó, meg azok blogok listája akiket én olvasok! Otthon vagyok már a blogon, nagyon fájna, ha újat kéne csinálnom, meg az a sok bejegyzés, meg a képek., szóval rossz lenne ha tényleg eltűnne.

Karácsonyi készülődés

Mindenkinél másként zajlik, nálunk évek alatt alakult ki és évenként változnak bizonyos elemei, ahogy a gyerekek nőnek. Az elmúlt két évben már a gyerekekkel díszítettük a fát is. Egyre jobban megfogalmazódik bennük, hogy ők is adjanak karácsonyra, szülinapra ajándékot. Szent Miklósra például összedobták a pénzecskéjüket és apjuknak mogyorót, mandulát vettek a "magboltban" hogy azt majd ők belecsempészik Apa cipőjébe. Nagy volt az öröm, idén mindenki kapott valami meglepetést és Péter tényleg meglepődött :)!

A hétvégén már megsütjük a mézest és körvonalazódik a karácsonyi menü is a fejemben, a látogatások nem tudom, hogyan fognak zajlani, mert a kisautót le kell adnom a szerelőnek pár napra, szegényke több sebből vérzik :(, de amíg iskola van nem tudjuk megoldani busszal a közlekedést...

A héten szeretném még megvenni azt a pár ajándékot amit kigondoltam, a többit meg elkészítjük a közeljövőben. Nagyon jó tippeket olvastam ezen a blogon, érdemes szemezgetni, én mindig jobban örülök egy készített ajándéknak mint egy bolt polcáról lekapott illatszer csomagnak... (bár pár éve már nem kapok olyat).

Az iskolánkban fontos szerepet kapnak az ünnepek, a ráhangolódás. Adventi időszakban minden reggel énekelnek 10-15 percet közösen az egész alsós tagozat, ha van ideje és kedve a szülőnek akkor ő is bekapcsolódhat. A szünet előtti utolsó napon van a spiráljárás az iskolában. Előző napon az elsős szülők hozzák az egész iskolának a piros almát amiben egy szál fehér gyertya van tűzve piros masnival, majd előkészítik a spirált ami egy nagyobb terem közepén van kirakva fenyőágakból, ezekre az ágakra kerül annyi arany színű csillag ahány gyerek és felnőtt van egy-egy osztályban. Körben a szülők ülnek, a gyerekek külön padon, a terem sötét (becsukjuk a spalettákat) és hideg ( minden osztály után szellőztetés van, hogy mindenkit hideg fogadjon :)). Egy nagy gyertya ég a spirál közepén, a szülők énekelnek, a tanító magához hív egy gyereket aki kap egy gyertyával megtűzött almát, a gyerek a spirál útján végig lépked egészen a nagy gyertyáig, ott meggyújtja a magáét majd elindul kifelé és amelyik csillag tetszik neki oda leteszi a maga égő gyertyájú almáját, majd visszaül a helyére, jön a következő gyerek... Most hunyjátok le a szemeteket, képzeljétek el, hogy egy sötét hideg szobában vagytok, énekszót hallotok aztán meggyullad egy gyertya, majd még egy és még egy... csodálatos élmény, az együtt éneklés a megtapasztalás, hogy csak pár gyertya ég és mégis egyre melegebb lesz, egyre világosabb ( a vége felé már a kezünkben szorongatott dalszövegeket is látjuk :)). Azt elfelejtettem mondani, hogy a spiráljárást megelőzi egy mese amit a tanító mesél a gyerekeknek ez is egyfajta útravaló. Az ünnep végén minden gyerek megkapja a gyertyás almát, amit általában el is fogyasztanak ott helyben :).

Bazár

Két hete szombaton volt a suliban az adventi bazár. Erre mindig vannak vállalkozó szellemű szülők akik otthon gyártják az apró kis portékákat amit aztán eladunk és az osztálykasszát gazdagítjuk a bevétellel. Természetesen a gyerekek is készülnek az osztálytanítóval, Árminék idén kaleidoszkópokat csináltak, a negyedikesek keresztszemes hímzéssel díszített könyvjelzőket készítettek, Ráhelék osztálya, gyapjúfonalakat gombolyított az alkalomra... a többi most nem jut eszembe :).

A szülők is kitettek magukért, nagyon sok dolog került az asztalokra, az ékszerektől a mézeskalácsházikón át a nemez angyalkákig.
Az egyik teremben kézműves "utca" lett berendezve, ide várták az alkotni vágyó gyerekeket, lehetett mézeskalácsot sütni, tűz zománcozni, korongozni. Volt mesekuckó ahová az egész aprók is szívesen bekucorodtak mesét hallgatni, favonatot tologatni. A teaház asztalai roskadoztak a sok finomságtól, meleg tea, forró kávé várta a bazári sokaságot. A büfében mindenféle étel megtalálható volt, a lencsefőzeléktől, a töltött káposztáig.
A tesiteremben árulhattak az osztályok és ott volt egy zenekar is, akik népzenét játszottak, akinek kedve volt az még táncolni is beállhatott!
Minden évben a bazár szervezése a negyedikes osztály feladata,Ráhelék osztályával mi ugyancsak felköthetjük azt a bizonyost ha legalább ilyen színes, jól szervezett programot akarunk produkálni!

Mivel én végig árultam a 3 osztály asztalát így fényképet egyáltalán nem is készítettem, amint tudok Szilvi barátnőmtől képet kunyerálni rakok fel :).

Mosolygós napot Mindannyitoknak!
Eszter'

Helyzetjelentés

Nagyon megváltozott az életünk, szeptembertől már 3 gyereket kell behoznunk Győrbe az iskolába és ebben már nem tudtak segíteni a barátaink akik eddig cipelték a gyerekeinket a sajátjaikkal együtt, ezért elhatároztam, hogy Győrben keresek munkát. Az iskolánkban adódott is lehetőség, így most iskolatitkári, jelmeztárosi és ki tudja még milyen minőségben vagyok jelen a suliban :).

Persze emellett próbálok segíteni Péternek is a munkáiban, de ezekre már csak este és hétvégén jut időm. Hiába vagyok elvileg délig a munkahelyemen, ha a gyerekeknek 3-ig van órájuk természetesen megvárom őket. Van is ebből nyafogás, tanítás után végre lenne idejük játszani, de akkor meg már mennék haza...

Sok szempontból jó, hogy a gyerekeink közelében vagyok, sok olyan dolgot megtudok ami eddig nem jutott el hozzám, viszont ez a hátulütője is...
3 osztályban vagyunk érdekeltek, havonta 3 szülői körre kéne mennem, 3 osztály feladataiba kell bekapcsolódni...
Nem kis munka, de mi ezt vállaltuk :).