Mindenkinél másként zajlik, nálunk évek alatt alakult ki és évenként változnak bizonyos elemei, ahogy a gyerekek nőnek. Az elmúlt két évben már a gyerekekkel díszítettük a fát is. Egyre jobban megfogalmazódik bennük, hogy ők is adjanak karácsonyra, szülinapra ajándékot. Szent Miklósra például összedobták a pénzecskéjüket és apjuknak mogyorót, mandulát vettek a "magboltban" hogy azt majd ők belecsempészik Apa cipőjébe. Nagy volt az öröm, idén mindenki kapott valami meglepetést és Péter tényleg meglepődött :)!
A hétvégén már megsütjük a mézest és körvonalazódik a karácsonyi menü is a fejemben, a látogatások nem tudom, hogyan fognak zajlani, mert a kisautót le kell adnom a szerelőnek pár napra, szegényke több sebből vérzik :(, de amíg iskola van nem tudjuk megoldani busszal a közlekedést...
A héten szeretném még megvenni azt a pár ajándékot amit kigondoltam, a többit meg elkészítjük a közeljövőben. Nagyon jó tippeket olvastam ezen a blogon, érdemes szemezgetni, én mindig jobban örülök egy készített ajándéknak mint egy bolt polcáról lekapott illatszer csomagnak... (bár pár éve már nem kapok olyat).
Az iskolánkban fontos szerepet kapnak az ünnepek, a ráhangolódás. Adventi időszakban minden reggel énekelnek 10-15 percet közösen az egész alsós tagozat, ha van ideje és kedve a szülőnek akkor ő is bekapcsolódhat. A szünet előtti utolsó napon van a spiráljárás az iskolában. Előző napon az elsős szülők hozzák az egész iskolának a piros almát amiben egy szál fehér gyertya van tűzve piros masnival, majd előkészítik a spirált ami egy nagyobb terem közepén van kirakva fenyőágakból, ezekre az ágakra kerül annyi arany színű csillag ahány gyerek és felnőtt van egy-egy osztályban. Körben a szülők ülnek, a gyerekek külön padon, a terem sötét (becsukjuk a spalettákat) és hideg ( minden osztály után szellőztetés van, hogy mindenkit hideg fogadjon :)). Egy nagy gyertya ég a spirál közepén, a szülők énekelnek, a tanító magához hív egy gyereket aki kap egy gyertyával megtűzött almát, a gyerek a spirál útján végig lépked egészen a nagy gyertyáig, ott meggyújtja a magáét majd elindul kifelé és amelyik csillag tetszik neki oda leteszi a maga égő gyertyájú almáját, majd visszaül a helyére, jön a következő gyerek... Most hunyjátok le a szemeteket, képzeljétek el, hogy egy sötét hideg szobában vagytok, énekszót hallotok aztán meggyullad egy gyertya, majd még egy és még egy... csodálatos élmény, az együtt éneklés a megtapasztalás, hogy csak pár gyertya ég és mégis egyre melegebb lesz, egyre világosabb ( a vége felé már a kezünkben szorongatott dalszövegeket is látjuk :)). Azt elfelejtettem mondani, hogy a spiráljárást megelőzi egy mese amit a tanító mesél a gyerekeknek ez is egyfajta útravaló. Az ünnep végén minden gyerek megkapja a gyertyás almát, amit általában el is fogyasztanak ott helyben :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése