Nyitva volt az éléskamra :)

Ahogy az előző bejegyzésemben láthattátok szombaton volt Tényőn a "Nyitva van az éléskamra" elnevezésű eseménydús nap. Nekünk (és még rajtunk kívül jó pár embernek) elég húzósra sikeredett. Mivel egész héten dolgoztunk ezért nem értem rá a gyerekeknek portékát készíteni (mivel nekik ez zsebpénz gyűjtési lehetőség) így szombaton korán keltem és két kiló lisztből sós perecet sütöttem, hogy tudjanak árulni valamit. Ezt nagyon élvezik, főleg ha jól fogy!

Aztán felkerekedtünk (én, alkalomhoz illően munkásruhába) és elmentünk a tájházhoz, ahol már kirakodtak az "árusok" (helyiek, akiknek van egy kis felesleges zöldség, gyümölcs akármi) a bográcsok körül már aprították az aprítani valót, hogy dél felé ebéd is legyen, az aktív Szelencések (Szelence egyesület: helyi civilekből összeállt aktív csoportosulás :), naná, hogy mi is benne vagyunk nyakig)és a nyugdíjas klub tagjai csak hordták a helyi finomságokat, amit mindenki megkóstolhatott (feltéve, hogy időben jött és még volt).

Engem meg várt a korongom egy nagy tömb előkészített agyaggal. Másfél órát ígértem, hát 4 óra után úgy tudtam abba hagyni a korongozást, hogy egyszerűen otthagytam csapot-papot és leléptem, mivel muszáj volt hazajönni, férjemnek ment a kemencéje meg kellett nézni.

 Szóval leléptünk, hazajöttünk, lemostam az agyagot átöltöztem és mentünk vissza a tájházhoz. Örült mindenki, hogy milyen szép a ruhám (persze fényképet senki nem készített :) ) és nekiálltam bedagasztani 3 kiló lisztből a kürtős kalács tésztáját.

 Az időjárás kegyes volt hozzánk  szépen sütött a nap. A tészta egy óra alatt a duplájára kelt és neki is kezdhettünk a sütésnek, Péter közben előkészítette a fa szenet, mire oda jutottunk, hogy mehet a parázs fölé már gyönyörűen izzott. Ahogy ez már lenni szokott a munka hevében eszembe se jutott megkóstolni a kész kalácsot, aztán meg olyan pillanatokon belül elfogyott, hogy nem is volt rá alkalmam. Mindenki szerint nagyon jól sikerült!

A tavalyi kürtős kalács sütés a sötét éjszakába nyúlt, így ebből okulva, 4 fával sütöttünk egyszerre és akit csak lehetett befogtunk sütésre. Így fél hatkor sült meg az utolsó és mindenki sajnálkozására befejeztük arra a napra a kalács sütést.