Ropogtatni való receptje

Ahogy ígértem itt a receptje az előző cikkemben mesélt ropogtatni valónak:

1 kg liszt (ez lehet fehér, vagy teljes kiőrlésű, vagy ennek keveréke)
2 dkg élesztő
5,5 dl víz (nekem általában 1 kg liszthez 6 dl folyadék kell, liszt fajtájától függ)
4 kk. só
5 dkg vaj (vagy valami zsiradék)

A kívánt ízesítőt hozzáadjuk a fenti alapanyagokhoz és tésztává dagasztjuk. Duplájára kelesztjük, átgyúrjuk, hosszú kiflivé formázzuk előmelegített sütőben 180°c-on készre sütjük. Egy napot érdemes konyharuhába csomagolva elől hagyni, mondjuk a konyha pulton. Másnap éles késsel vékonyra szeleteljük, tepsibe rakjuk és előmelegített sütőben ropogósra sütjük. Vigyázni kell vele, könnyen túlpirul. Igazából színt nem akarunk már neki adni, csak szárítjuk, én kétszer-háromszor válogattam át, mire kivettem az összeset a tepsiből, ami kemény mindenhol az már jó.

Most nézzük az ízesítőket:
Az eredeti recept az 1 kg liszthez 20 dkg fokhagymát ír, attól függően, hogy mennyit szeretnénk sütni arányosan csökkentsük az adagot.
A fokhagymát megtisztítjuk majd megfőzzük, (én a főzővizet is hozzáöntöttem, beleszámítva a folyadék mennyiségbe) a puha fokhagymát érdemes áttörni vagy passzírozni és úgy a tésztához adni.

Csinálhatunk zöld fűszereset is, ahhoz minden otthon fellelhető zöld fűszert tehetünk, kakukkfű, oregánó, bazsalikom, de mehet a rozmaring is, ha valaki azt szereti (meglepően finom volt egy olajbogyós-rozmaringos ízesítésű grissini, de ez már egy másik recept).

Nekem még eszembe jutott az is, hogy mindenféle magokat is lehet bele tenni, szotyi, tökmag, szezám mag, lenmag...

Ami a képen láthattok sárga színű kétszersült az a kurkumától lett ilyen, de kipróbálhatjátok pirospaprikával is. A fűszerezés végtelen lehetőség, kísérletezzetek bátran!

Ropogtatni való

Előző cikkemben olvashattatok a baráti összejövetelünkről, erre az alkalomra készítettem egy sós kétszersültet ami a véletlennek na meg Péter ötletének köszönheti a létrejöttét.
A története úgy kezdődik, hogy kaptam egy kenyeres könyvet ami első ránézésre nagyon jónak tűnt, csak miután elolvastam a recepteket, meg néhányat ki is próbáltam döbbentem rá, hogy a hozzávalókkal csínyán kell bánni, mert bizony sok helyen pontatlan. Nem csigázlak benneteket tovább, az egyik általam elkészített kenyérnél a recept 20 dkg fokhagymát írt, mi nagyon szeretjük a fokhagymát, nem gondolkodtam, szépen megpucoltam az írott mennyiséget, beletettem a tésztába, hosszúkás kifliket formáztam és megsütöttem. Alig vártuk, hogy megkóstolhassuk... tömény fokhagyma íztől pár falat után le is tettük a kezünkből. Kihűlt és el is tettem szem elől, ne is lássam. Mivel ételt sem szeretek kidobni morfondíroztunk a felhasználásán és ekkor Péter kitalálta, hogy vágjuk fel vékonyan, süssük át kétszersültnek, majd csak elfogy, van ennek bolti változata miért ne lehetne jó az itthon készítettnek ez az "elfokhagymázott" kifli. Én már nem akartam ezzel bíbelődni, de Péter derekasan nekiállt (1 kg lisztből készült kifliről beszélünk!) és vékonyan felszelte, kirakta tepsire és átpirítottuk, kihűlés után dobozba raktuk, majd jöttek a barátaink és szépen elfogyott. A fokhagymás ropogtatni való mindenkinek ízlett!
Péter mondogatta, hogy csinálhatnánk ilyet máskor is, most erre az alkalomra készítettem, felét fokhagymásra, felét kurkumás-zöldfűszeresre. Hogy a barátainknak ízlett e azt nem tudom, főleg a gyerekek eszegették, ropogtatták, ami maradt az pedig mi filmnézés alatt megeszegettük Péterrel :). Nekünk többnyire kurkumás maradt, legközelebb több fokhagymást készítek.

Ha valakit érdekel a recept is szóljon és leírom!

Szülinap és házassági évforduló

Tegnap délután ünnepeltük Mirjam 6. szülinapját és a mi 10. házassági évfordulónkat. Sütöttem-főztem és jó sokat rakodtunk, hogy beférjünk a műhelybe. Meg is jegyezte egyik barátunk, hogy pár nappal ez előtt volt fenn nálunk, akkor még nem gondolta, hogy ilyen rend és tisztaság lesz mire jönnek bulizni :). Mindenki hozta a formáját, tehát hoztak sütit, bort, sört és Fecóék megleptek bennünket egy nagyon finom vaddisznó sülttel (na az mind az utolsó falatig elfogyott!). Már írtam róla, hogy nálunk hogyan zajlik a vendéglátás, ez most is hasonlóképpen alakult, talán a gyerekeket hagyjuk jobban kibontakozni. Péter készült egy-két meglepetéssel a gyerekeknek, íme az egyik:

Borka hintázik, én is kipróbáltam, nem egyszerű rajta megmaradni, de a gyerekek nagyon ügyesek!

Amira lovagol, ha nem a lovon vagy a hintán ült akkor a macskáinkat kergette, elég jól bírták a gyűrődést :).

Mirjam egyedül (!) felmászott a körtefára, hogy a kötélen bemutassa a tudományát.

Gyerekek egy része épp sakkozik, meg diót törtek, meg rajzoltak, meg legóztak, meg...

Rögtönzött kiállítás alatt, mellett... folyik a beszélgetés.

Fontos dolgok vannak készülőben. Visszük fel a műhelybe a tortákat

  és a töltött káposztát.

 A képek sajnos csak telefonnal lettek készítve, ráadásul ugye sötétedett is, de talán a hangulatot vissza tudja adni némiképp. Amint látjátok két torta van, egy nagy Mirjamnak és ...

... egy picike Fecónak! Mivel egy napon születtek.

Közös gyertyafújás.

A barátainktól nem igazán tudtam kicsikarni, hogy megkérdezzék hogyan készült a torta...viszont ide se írom le :p.

Aki nagyon kíváncsi az írja be a keresőbe, hogy mintás piskóta és egy csomó lehetőségből válogathat.

Hatos tölgy

"Kedves (Ismeretlen) Ismerősöm! Először is engedd meg, hogy tegezzelek, úgy gondolom, én vagyok az idősebb. Győrhöz közel, Kajárpéc és Tényő között a Sokoró lankáin várom a kirándulókat, vándorokat több száz éve már. Az Ökotárs Alapítvány idén harmadszor indította útjára az Év Fája szavazást. Úgy gondoltam idén én is belevágok, hiszen nagyon sok barátom van, és a barátaimnak pedig valószínűleg még több barátja. Szóval, ha van egy perced, szavazz rám! Nincs túl sok tennivalód: - A következő oldalonhttp://evfaja.okotars.hu/dontosfak válassz ki - a 2. sorszámot kaptam a döntőben - és írd be mellém az e-mail címed; - Ezután nézd meg a postafiókod és a szervezőktől kapott levélben található linken érvényesítsd a szavazatot. Üdvözlettel: Hatos-tölgy"

Nekünk Tényőieknek nagyon kedves ez a fa, minden évben szervezünk kirándulást akár családilag, akár a barátokkal mindig megállunk itt egy kicsit pihenni, játszani. Régebbi képeket találtam amik akkor készültek mikor barátainkkal túráztunk. 

Ha van pár perced szavazz erre a fára, az Ő nevében is köszönöm!

Nyitva volt az éléskamra :)

Ahogy az előző bejegyzésemben láthattátok szombaton volt Tényőn a "Nyitva van az éléskamra" elnevezésű eseménydús nap. Nekünk (és még rajtunk kívül jó pár embernek) elég húzósra sikeredett. Mivel egész héten dolgoztunk ezért nem értem rá a gyerekeknek portékát készíteni (mivel nekik ez zsebpénz gyűjtési lehetőség) így szombaton korán keltem és két kiló lisztből sós perecet sütöttem, hogy tudjanak árulni valamit. Ezt nagyon élvezik, főleg ha jól fogy!

Aztán felkerekedtünk (én, alkalomhoz illően munkásruhába) és elmentünk a tájházhoz, ahol már kirakodtak az "árusok" (helyiek, akiknek van egy kis felesleges zöldség, gyümölcs akármi) a bográcsok körül már aprították az aprítani valót, hogy dél felé ebéd is legyen, az aktív Szelencések (Szelence egyesület: helyi civilekből összeállt aktív csoportosulás :), naná, hogy mi is benne vagyunk nyakig)és a nyugdíjas klub tagjai csak hordták a helyi finomságokat, amit mindenki megkóstolhatott (feltéve, hogy időben jött és még volt).

Engem meg várt a korongom egy nagy tömb előkészített agyaggal. Másfél órát ígértem, hát 4 óra után úgy tudtam abba hagyni a korongozást, hogy egyszerűen otthagytam csapot-papot és leléptem, mivel muszáj volt hazajönni, férjemnek ment a kemencéje meg kellett nézni.

 Szóval leléptünk, hazajöttünk, lemostam az agyagot átöltöztem és mentünk vissza a tájházhoz. Örült mindenki, hogy milyen szép a ruhám (persze fényképet senki nem készített :) ) és nekiálltam bedagasztani 3 kiló lisztből a kürtős kalács tésztáját.

 Az időjárás kegyes volt hozzánk  szépen sütött a nap. A tészta egy óra alatt a duplájára kelt és neki is kezdhettünk a sütésnek, Péter közben előkészítette a fa szenet, mire oda jutottunk, hogy mehet a parázs fölé már gyönyörűen izzott. Ahogy ez már lenni szokott a munka hevében eszembe se jutott megkóstolni a kész kalácsot, aztán meg olyan pillanatokon belül elfogyott, hogy nem is volt rá alkalmam. Mindenki szerint nagyon jól sikerült!

A tavalyi kürtős kalács sütés a sötét éjszakába nyúlt, így ebből okulva, 4 fával sütöttünk egyszerre és akit csak lehetett befogtunk sütésre. Így fél hatkor sült meg az utolsó és mindenki sajnálkozására befejeztük arra a napra a kalács sütést.

Szombati program

Most szombaton (2012. 09.15) kerül megrendezésre Tényőn  a Tájháznál a "Nyitva van az éléskamra" elnevezésű esemény. A plakáton lehet olvasni, hogy mi mindennel várunk minden érdeklődőt!

Mozaikot mindenhová!

Hát az úgy volt, hogy a gyermekeim iskolájában, a lánymosdóban egy kisebb darabon lepotyogott a burkolat. Mi általában nem szoktunk megelégedni azzal, hogy keresünk valami olyasmi kinézetű csempét és pár laza mozdulattal feldobjuk a falra...nem-nem, ez nem a mi világunk. Férjuram ars poétikája, ha valami ronda, problémás akkor tegyük hangsúlyosabbá és már nem is tűnik olyan szörnyűnek :).

Válogattunk a készletünkből mindenféle élénk színű csempét, találtam több szegélyelemet is. A felületre először felkerült a szegély, Péter lazán megoldotta a radiátor mögé egyszerűen nem raktunk, így is úgy néz ki mintha ott is futna  a minta. Aztán a nagyobb darabokkal körberakta a szélét, majd jöhetett az aprólékos kirakosgatás, itt már kiélhettem művészi hajlamaimat, már amennyire a tér és idő engedte (siettünk, mint mindig). Jövő héten szakítunk időt a kifugázásra.

Több kislány mondta, hogy ezek után már csak ezt a mosdót fogják használni :).

A képen talán látható, Péter üvegeiből is került két pici darabka .