A története úgy kezdődik, hogy kaptam egy kenyeres könyvet ami első ránézésre nagyon jónak tűnt, csak miután elolvastam a recepteket, meg néhányat ki is próbáltam döbbentem rá, hogy a hozzávalókkal csínyán kell bánni, mert bizony sok helyen pontatlan. Nem csigázlak benneteket tovább, az egyik általam elkészített kenyérnél a recept 20 dkg fokhagymát írt, mi nagyon szeretjük a fokhagymát, nem gondolkodtam, szépen megpucoltam az írott mennyiséget, beletettem a tésztába, hosszúkás kifliket formáztam és megsütöttem. Alig vártuk, hogy megkóstolhassuk... tömény fokhagyma íztől pár falat után le is tettük a kezünkből. Kihűlt és el is tettem szem elől, ne is lássam. Mivel ételt sem szeretek kidobni morfondíroztunk a felhasználásán és ekkor Péter kitalálta, hogy vágjuk fel vékonyan, süssük át kétszersültnek, majd csak elfogy, van ennek bolti változata miért ne lehetne jó az itthon készítettnek ez az "elfokhagymázott" kifli. Én már nem akartam ezzel bíbelődni, de Péter derekasan nekiállt (1 kg lisztből készült kifliről beszélünk!) és vékonyan felszelte, kirakta tepsire és átpirítottuk, kihűlés után dobozba raktuk, majd jöttek a barátaink és szépen elfogyott. A fokhagymás ropogtatni való mindenkinek ízlett!
Péter mondogatta, hogy csinálhatnánk ilyet máskor is, most erre az alkalomra készítettem, felét fokhagymásra, felét kurkumás-zöldfűszeresre. Hogy a barátainknak ízlett e azt nem tudom, főleg a gyerekek eszegették, ropogtatták, ami maradt az pedig mi filmnézés alatt megeszegettük Péterrel :). Nekünk többnyire kurkumás maradt, legközelebb több fokhagymást készítek.
Ha valakit érdekel a recept is szóljon és leírom!
Nagyon érdekel, van egy nasizó lánykám! Köszönöm! :)
VálaszTörlés