Márton napok után nem sok pihenésünk volt, teljes gőzzel a bazárra készültünk. Nálunk mindig a negyedik osztály a szervező, tehát idén Árminék osztálya. A szervezésen kívül még a teaház volt a mi feladatunk. Olyat szerettünk volna amilyen még nem volt. Igazi teaházi-kávéházi hangulatot varázsoltunk, drapériákkal, zenével, kedves kiszolgálással. Persze ehhez kellett az a sok süti amit a lelkes szülők hoztak nekünk. Egy kívül állónak lehet, hogy furcsa, de a waldorfban sok munka hárul a szülőkre, hisz mi vagyunk a fenntartók. Tehát a teaház hozzávalóit is felírtuk egy listára, majd elküldtük az osztályoknak, az osztálylétszám függvényében kellett behozni sütit, teát, mézet, egyebet.
Pénteken Péterrel bevittük a Liszt paravánokat az iskolába, összeszereltük, akkor már a gyerekek ott voltak és nagy elánnal díszítették az egész iskolát. Délután jöttek a szülők és folytatták a berendezést. Hozták a padokat, székeket, kávégépet...
Szombat reggel 8-ra érkeztünk és nekiálltunk a feladatoknak. Mivel én elvállaltam a teaház vezetését ezért át kellett gondolnom, hogy kinek milyen feladatot szánok. Szerencsére sokan voltunk ( 21 az osztálylétszám, aki nem tudott jönni, ott a nagyszülők vették át a helyét !), így minden flottul ment. Volt egy elképzelésem, tudtam, hogy mit kell megcsinálnom, hogy indulni tudjon a teaház reggel 9, fél 10 felé.
Folyt.köv. :)
2012. november 28., szerda
2012. november 11., vasárnap
Márton napok
A címbeli többes szám a napok számára utal, ugyanis nekünk sikerült 3 napig Mártont ünnepelni. Kezdtük az oviban a lámpácskázást, ami egy kis kézműveskedéssel kezdődött, aztán lámpás felvonulással ért véget.
Másnap késő délután Ráhelék osztályának vezetésével indult a lámpás-éneklős felvonulás majd előadták az iskola udvarán szt. Márton legendáját. Ráhel játszotta a koldust, ez már nálunk családi hagyomány, két évvel ez előtt Péter térdepelt a jelenetben. Ezután jött a meleg tea, a gyerekek addig megkapták a cipócskáikat amit buzgón osztogattak egymásnak, meg úgy egyáltalán mindenkinek.
Tegnap pedig Tényőn az IKSZT-ben voltunk Márton napi mulatságon, ami a Lúdas Matyi rajzfilm megtekintésével kezdődött kicsik és nagyok örömére.
Aztán itt is volt kézműveskedés, csináltunk is papírból libát Erika néni segítségével, amire Bea néni még igazi libatollakat is ragasztott rá.
Másnap késő délután Ráhelék osztályának vezetésével indult a lámpás-éneklős felvonulás majd előadták az iskola udvarán szt. Márton legendáját. Ráhel játszotta a koldust, ez már nálunk családi hagyomány, két évvel ez előtt Péter térdepelt a jelenetben. Ezután jött a meleg tea, a gyerekek addig megkapták a cipócskáikat amit buzgón osztogattak egymásnak, meg úgy egyáltalán mindenkinek.
Tegnap pedig Tényőn az IKSZT-ben voltunk Márton napi mulatságon, ami a Lúdas Matyi rajzfilm megtekintésével kezdődött kicsik és nagyok örömére.
Aztán itt is volt kézműveskedés, csináltunk is papírból libát Erika néni segítségével, amire Bea néni még igazi libatollakat is ragasztott rá.
Lehetett libatollból sípot készíteni, Ármin csinált is egyet és fújta-fújta míg meg nem unta, mi hamarabb untuk meg...
Aztán Csabi barátunktól megtanultam rózsát tekerni falevélből.
Ezt ő csinálta.
Ezt pedig én :). Viszont roppant büszke vagyok a "mesteremre"!
Majd volt egy ünnepélyes megnyitó és elkezdődött a műsor.
A Tényői Színjátszó Csoport (röviden TSZCS) két régi, de máig megnevettető paródiát adtak elő. Egyik barátunk nagyon jól megfogalmazta: "még mindig a Zoli a legjobb nő!" azt hiszem ez a mondat magáért beszél. Hallottunk egy szép műsort a Tényői Dalkörtől és lelkes fiatalok még nép táncoltak is.
Utána közös falatozás majd táncos mulatság vette kezdetét, de addigra elfáradtunk és hazajöttünk.
Nagyon jó dolgok vannak a kis falunkban, szeretünk itt lakni!
2012. november 6., kedd
Gyereknevelésről
Élvezettel szoktam olvasni dr. Vekerdy Tamás rovatát a Nők Lapjában, könyveit is elolvastam amihez csak hozzájutottam, többet meg is vettünk. Írásai elgondolkodtatóak, sok dolog van amiben megfogadtuk a tanácsát, néhányat nem tartottunk alkalmazhatónak a saját gyerekeinknél. Ilyen gondolat az is amit most olvastam, kisiskolásokról beszél, idézem:
"Ha a gyerek netán délben hazamenne-de jó volna!-, akkor se szabadna 8-10-12, majd később maximum 20 percnél többet foglalkoznia az úgynevezett házi feladattal vagy "tanulással" alsós korában.
És kezdettől meg kellene szoknia, hogy az iskola az ő dolga!Nem kérdezik, nem ellenőrzik-nem, bármilyen rettenetesen és "a valóságtól elrugaszkodottan" hangzik.
De persze azt is tudnia kell, hogy mi ott vagyunk a közelben, és akármikor, amikor kér, segítünk neki.
De azzal megint csak ne mi foglalkozunk, hogy bepakolta-e, ami kell, elviszi-e a tornazsákot... Legfeljebb nem pakolta be, legfeljebb nem viszi el, és majd átéli ennek hiányát, sőt rossz esetben - és törvénytelenül - egyest kap. Nem olyan nagy baj! De rá fog jönni, hogy mindezzel neki kell foglalkoznia. Ha így indítanánk - ha volna erőnk így indítani - családilag az iskolát, nagyon megkönnyítenénk a magunk és a gyerekünk számára az elkövetkezendő négy-nyolc-tizenkét- vagy még több - évet!"
Egyrészről, ha nem kérdezem, hogy van e házi, többnyire elfelejti, ha a tesi, kézimunka... cuccát nem kérem rajta számon nem zavarja, hogy nincs nála... Nagyon jó osztálytanítónk van, szeretjük, de én ezt nem tudom megcsinálni egyik gyerekemmel sem, egyszerűen ők nem olyanok.
Arra már kisgyerek korukban is rájöttünk, hogy ami az egyiknél bevált az nem biztos, hogy a másiknál is célravezető lesz.
Nálatok, hogy van ez?
"Ha a gyerek netán délben hazamenne-de jó volna!-, akkor se szabadna 8-10-12, majd később maximum 20 percnél többet foglalkoznia az úgynevezett házi feladattal vagy "tanulással" alsós korában.
És kezdettől meg kellene szoknia, hogy az iskola az ő dolga!Nem kérdezik, nem ellenőrzik-nem, bármilyen rettenetesen és "a valóságtól elrugaszkodottan" hangzik.
De persze azt is tudnia kell, hogy mi ott vagyunk a közelben, és akármikor, amikor kér, segítünk neki.
De azzal megint csak ne mi foglalkozunk, hogy bepakolta-e, ami kell, elviszi-e a tornazsákot... Legfeljebb nem pakolta be, legfeljebb nem viszi el, és majd átéli ennek hiányát, sőt rossz esetben - és törvénytelenül - egyest kap. Nem olyan nagy baj! De rá fog jönni, hogy mindezzel neki kell foglalkoznia. Ha így indítanánk - ha volna erőnk így indítani - családilag az iskolát, nagyon megkönnyítenénk a magunk és a gyerekünk számára az elkövetkezendő négy-nyolc-tizenkét- vagy még több - évet!"
Egyrészről, ha nem kérdezem, hogy van e házi, többnyire elfelejti, ha a tesi, kézimunka... cuccát nem kérem rajta számon nem zavarja, hogy nincs nála... Nagyon jó osztálytanítónk van, szeretjük, de én ezt nem tudom megcsinálni egyik gyerekemmel sem, egyszerűen ők nem olyanok.
Arra már kisgyerek korukban is rájöttünk, hogy ami az egyiknél bevált az nem biztos, hogy a másiknál is célravezető lesz.
Nálatok, hogy van ez?
2012. november 5., hétfő
Készülődés az adventi bazárra
Minden évben a negyedikes osztály szervezi az Adventi bazárt, idén Árminék osztálya. Nem kis feladat összekoordinálni az árusokat, a teaházat, a díszítést stb...
Mivel idén november 24-én szombaton lesz ezért már most elkezdtük a szervezést és a portékák készítését is. Én itthon még csak próbálkozom, de aztán bele kell húznom. Papír táskát hajtogattam, de nagyon sokat kell vele dolgozni, igaz környezetbarát és nagyon szép tud lenni. A második dolog amit kipróbáltam az a quilling, ebből hópelyheket csináltam dísznek fára, ablakra...amire szeretnénk.
Mivel idén november 24-én szombaton lesz ezért már most elkezdtük a szervezést és a portékák készítését is. Én itthon még csak próbálkozom, de aztán bele kell húznom. Papír táskát hajtogattam, de nagyon sokat kell vele dolgozni, igaz környezetbarát és nagyon szép tud lenni. A második dolog amit kipróbáltam az a quilling, ebből hópelyheket csináltam dísznek fára, ablakra...amire szeretnénk.
Természetesen a gyerekeink se tudtak ellen állni és nekik is kellett próbálni, a kép jobb oldalán az ő munkáik láthatóak :).
2012. november 1., csütörtök
Mindenszentek
Mióta férjem anyukája elment arra a másik világra amit mi nem ismerhetünk azóta nekem is igen fontos ez az ünnep. A gyerekeinknek is természetes, hogy ilyenkor egyedül sétálok egyet, mindenféle termést, örökzöld ágakat szedek, előveszek egy kerámia tálat és nekilátok...kerül bele csendes ima, vidám visszaemlékezés, gyermekeink mosolya, az odafigyelésünk, a ráhangolódásunk. Teszek gyertyát is,
viszünk plusz mécseseket, hogy a kiürülteket pótolni lehessen... aztán késő délután felkerekedünk elautózunk Pápára, megállunk a temetőnél, beszélgetve majd elcsendesedve rendezgetjük a síron a koszorúkat, gyújtogatjuk a mécseseket és azokra gondolunk akik már nincsenek velünk. Aztán sokat mesélünk a gyerekeinknek régi kedves történeteket szedünk elő és gyújtunk itthon is gyertyát, vacsorakor lekapcsoljuk a villanyt és csak a gyertya világít...
viszünk plusz mécseseket, hogy a kiürülteket pótolni lehessen... aztán késő délután felkerekedünk elautózunk Pápára, megállunk a temetőnél, beszélgetve majd elcsendesedve rendezgetjük a síron a koszorúkat, gyújtogatjuk a mécseseket és azokra gondolunk akik már nincsenek velünk. Aztán sokat mesélünk a gyerekeinknek régi kedves történeteket szedünk elő és gyújtunk itthon is gyertyát, vacsorakor lekapcsoljuk a villanyt és csak a gyertya világít...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)