Mióta férjem anyukája elment arra a másik világra amit mi nem ismerhetünk azóta nekem is igen fontos ez az ünnep. A gyerekeinknek is természetes, hogy ilyenkor egyedül sétálok egyet, mindenféle termést, örökzöld ágakat szedek, előveszek egy kerámia tálat és nekilátok...kerül bele csendes ima, vidám visszaemlékezés, gyermekeink mosolya, az odafigyelésünk, a ráhangolódásunk. Teszek gyertyát is,
viszünk plusz mécseseket, hogy a kiürülteket pótolni lehessen... aztán késő délután felkerekedünk elautózunk Pápára, megállunk a temetőnél, beszélgetve majd elcsendesedve rendezgetjük a síron a koszorúkat, gyújtogatjuk a mécseseket és azokra gondolunk akik már nincsenek velünk. Aztán sokat mesélünk a gyerekeinknek régi kedves történeteket szedünk elő és gyújtunk itthon is gyertyát, vacsorakor lekapcsoljuk a villanyt és csak a gyertya világít...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése