Kaleidoszkóp

Mónika (Árminék osztálytanítója) kitalálta, hogy a szabadkézi geometria epocha lezárásaként készítsenek kaleidoszkópokat. Mónika guberált valahonnan papírhengereket, Péter levágta hozzá a tükörcsíkokat (kb. 60 db-ot), összeragasztottuk, beletettük a papírhengerbe, lezártuk az egyik felét átlátszó fóliával, erre kerültek a színes gyöngyök, majd lezárásnak egy pauszpapír. Megfordítottuk és egy fekete fotókartont kilukasztottunk majd felragasztottunk rá, ha belekukucskálunk ilyen csodákat láthatunk :).

 

Hozzá nem értés és következményei

Magamra hoztam ma délelőtt a frászt rendesen.
Van egy véletlenül létrehozott oldalam (vagy mim) ettől szerettem volna szabadulni, elkezdtem olvasgatni, nyomogatni aztán roppant mód elegem lett az egészből és szépen bejelölgettem, hogy nem szeretnék semmit ezzel az oldallal kapcsolatban... Miután hátradőltem és örültem magamnak, hogy ezt is elintéztem, jött a megvilágosodás miután próbáltam a blogot megnézni... az egész blogot az utolsó betűvel együtt töröltem!

Hát kivert a víz, hívtam kétségbe esve Pétert, hogy mit tettem én szerencsétlen, ő próbált vigasztalni... aztán elkezdtem kutakodni és gyerekek (!) vissza lehetett még állítani, igaz így az a nem kívánatos oldal is maradt a gépemen, de egye fene, csak a blogom meglegyen. Eddig nem is gondoltam bele, hogy mennyire fontos nekem ez a néhány olvasó, meg azok blogok listája akiket én olvasok! Otthon vagyok már a blogon, nagyon fájna, ha újat kéne csinálnom, meg az a sok bejegyzés, meg a képek., szóval rossz lenne ha tényleg eltűnne.

Karácsonyi készülődés

Mindenkinél másként zajlik, nálunk évek alatt alakult ki és évenként változnak bizonyos elemei, ahogy a gyerekek nőnek. Az elmúlt két évben már a gyerekekkel díszítettük a fát is. Egyre jobban megfogalmazódik bennük, hogy ők is adjanak karácsonyra, szülinapra ajándékot. Szent Miklósra például összedobták a pénzecskéjüket és apjuknak mogyorót, mandulát vettek a "magboltban" hogy azt majd ők belecsempészik Apa cipőjébe. Nagy volt az öröm, idén mindenki kapott valami meglepetést és Péter tényleg meglepődött :)!

A hétvégén már megsütjük a mézest és körvonalazódik a karácsonyi menü is a fejemben, a látogatások nem tudom, hogyan fognak zajlani, mert a kisautót le kell adnom a szerelőnek pár napra, szegényke több sebből vérzik :(, de amíg iskola van nem tudjuk megoldani busszal a közlekedést...

A héten szeretném még megvenni azt a pár ajándékot amit kigondoltam, a többit meg elkészítjük a közeljövőben. Nagyon jó tippeket olvastam ezen a blogon, érdemes szemezgetni, én mindig jobban örülök egy készített ajándéknak mint egy bolt polcáról lekapott illatszer csomagnak... (bár pár éve már nem kapok olyat).

Az iskolánkban fontos szerepet kapnak az ünnepek, a ráhangolódás. Adventi időszakban minden reggel énekelnek 10-15 percet közösen az egész alsós tagozat, ha van ideje és kedve a szülőnek akkor ő is bekapcsolódhat. A szünet előtti utolsó napon van a spiráljárás az iskolában. Előző napon az elsős szülők hozzák az egész iskolának a piros almát amiben egy szál fehér gyertya van tűzve piros masnival, majd előkészítik a spirált ami egy nagyobb terem közepén van kirakva fenyőágakból, ezekre az ágakra kerül annyi arany színű csillag ahány gyerek és felnőtt van egy-egy osztályban. Körben a szülők ülnek, a gyerekek külön padon, a terem sötét (becsukjuk a spalettákat) és hideg ( minden osztály után szellőztetés van, hogy mindenkit hideg fogadjon :)). Egy nagy gyertya ég a spirál közepén, a szülők énekelnek, a tanító magához hív egy gyereket aki kap egy gyertyával megtűzött almát, a gyerek a spirál útján végig lépked egészen a nagy gyertyáig, ott meggyújtja a magáét majd elindul kifelé és amelyik csillag tetszik neki oda leteszi a maga égő gyertyájú almáját, majd visszaül a helyére, jön a következő gyerek... Most hunyjátok le a szemeteket, képzeljétek el, hogy egy sötét hideg szobában vagytok, énekszót hallotok aztán meggyullad egy gyertya, majd még egy és még egy... csodálatos élmény, az együtt éneklés a megtapasztalás, hogy csak pár gyertya ég és mégis egyre melegebb lesz, egyre világosabb ( a vége felé már a kezünkben szorongatott dalszövegeket is látjuk :)). Azt elfelejtettem mondani, hogy a spiráljárást megelőzi egy mese amit a tanító mesél a gyerekeknek ez is egyfajta útravaló. Az ünnep végén minden gyerek megkapja a gyertyás almát, amit általában el is fogyasztanak ott helyben :).

Bazár

Két hete szombaton volt a suliban az adventi bazár. Erre mindig vannak vállalkozó szellemű szülők akik otthon gyártják az apró kis portékákat amit aztán eladunk és az osztálykasszát gazdagítjuk a bevétellel. Természetesen a gyerekek is készülnek az osztálytanítóval, Árminék idén kaleidoszkópokat csináltak, a negyedikesek keresztszemes hímzéssel díszített könyvjelzőket készítettek, Ráhelék osztálya, gyapjúfonalakat gombolyított az alkalomra... a többi most nem jut eszembe :).

A szülők is kitettek magukért, nagyon sok dolog került az asztalokra, az ékszerektől a mézeskalácsházikón át a nemez angyalkákig.
Az egyik teremben kézműves "utca" lett berendezve, ide várták az alkotni vágyó gyerekeket, lehetett mézeskalácsot sütni, tűz zománcozni, korongozni. Volt mesekuckó ahová az egész aprók is szívesen bekucorodtak mesét hallgatni, favonatot tologatni. A teaház asztalai roskadoztak a sok finomságtól, meleg tea, forró kávé várta a bazári sokaságot. A büfében mindenféle étel megtalálható volt, a lencsefőzeléktől, a töltött káposztáig.
A tesiteremben árulhattak az osztályok és ott volt egy zenekar is, akik népzenét játszottak, akinek kedve volt az még táncolni is beállhatott!
Minden évben a bazár szervezése a negyedikes osztály feladata,Ráhelék osztályával mi ugyancsak felköthetjük azt a bizonyost ha legalább ilyen színes, jól szervezett programot akarunk produkálni!

Mivel én végig árultam a 3 osztály asztalát így fényképet egyáltalán nem is készítettem, amint tudok Szilvi barátnőmtől képet kunyerálni rakok fel :).

Mosolygós napot Mindannyitoknak!
Eszter'

Helyzetjelentés

Nagyon megváltozott az életünk, szeptembertől már 3 gyereket kell behoznunk Győrbe az iskolába és ebben már nem tudtak segíteni a barátaink akik eddig cipelték a gyerekeinket a sajátjaikkal együtt, ezért elhatároztam, hogy Győrben keresek munkát. Az iskolánkban adódott is lehetőség, így most iskolatitkári, jelmeztárosi és ki tudja még milyen minőségben vagyok jelen a suliban :).

Persze emellett próbálok segíteni Péternek is a munkáiban, de ezekre már csak este és hétvégén jut időm. Hiába vagyok elvileg délig a munkahelyemen, ha a gyerekeknek 3-ig van órájuk természetesen megvárom őket. Van is ebből nyafogás, tanítás után végre lenne idejük játszani, de akkor meg már mennék haza...

Sok szempontból jó, hogy a gyerekeink közelében vagyok, sok olyan dolgot megtudok ami eddig nem jutott el hozzám, viszont ez a hátulütője is...
3 osztályban vagyunk érdekeltek, havonta 3 szülői körre kéne mennem, 3 osztály feladataiba kell bekapcsolódni...
Nem kis munka, de mi ezt vállaltuk :).

Jurtatábor bepótolása

Mivel a tavaszi árvíz elúsztatta a jurta táborukat, Árminék most voltak Virten. Rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodtak a gyerekek, Árminon azért érzem (látom...), hogy még azért kellünk neki mi szülők is. Nagyon sok dolgot meg kell még neki tanítani amire ha egyedül van, neki kell figyelni. Ilyen például a kés (!), igen vihettek bicskát a táborba és használhatták is. Ezzel itthon még nem nagyon volt gond, vagy ha mégis akkor egy-egy hideg vizes lemosás és ragtapasz megoldotta  a problémát. A táborba sikerült egyszer beleszúrni a tenyerébe és egyszer a mutató újának a húsába alaposan belevágni. Mónika (osztálytanító) szerint túl éles volt a kés, hát én itthon kipróbáltam és nem tudtam vele krumplit pucolni, ezért egy sima háztartási acélon meghúztam, na ezzel sikerült összekaszabolni a mancsát az én egy fiamnak! Jó, levontam a konzekvenciát, gyakorolni kell itthon :).
A másik dolog szalonna sütés közben két helyen égette meg magát böcsületesen a gyerek. Erről az osztálytanító nem is tudott, na ezt gondoltam, mivel Ármin nem az a fajta aki ilyet csak úgy bevall.
Azóta ezek a sebek már begyógyultak, ahogy Péternek úgy Árminnak is nagyon jól regenerálódik a bőre.
Nagyon jót tett szerintem az egész osztálynak ez a pár napos együttlét, jobban összekovácsolta őket. Voltak éjszakai túrán is és Sándor a házigazda nagyon sokat mesélt nekik, ezúton is köszönjük minden segítőnek ezt az élményekkel teli pár napot!

Ármin a terepmintás hálózsákban Sándor mellett.

Ármin nyilaz.

Lányok lógnak a szeren :).

Csapat a pálya szélén.

Ez is eltelt...

Rengeteg esemény történt az első iskolai héten.
Hétfőn volt a "nagyoknak" az évnyitó, utána nekik már tanítási napok következtek, igaz többnyire a nyári élményeket tárgyalták meg :).

Szerdán köszöntötték az elsősöket, Mirjam annyira izgult, hogy az éjszaka közepén nem találta a helyét. Aztán reggel szép ruhába bújtunk mind annyian (sajnos Péternek dolgoznia kellett, így ő nem volt velünk) és elindultunk az iskola felé.
Böbe az osztálytanító is izgult :). Várta már a gyerekeket a feldíszített virágkapu, a rózsaszín gyertya és Böbe kinyújtott jobb keze, amibe belefogódzhatnak (remélhetőleg) 8 évig. A waldorf iskolában (legalábbis a miénkben) az egész iskola részt vesz az elsősök fogadásán. A kicsik félkörben leülnek a padokra, mögéjük sorakoznak a szülők, a szülők mögött félkaréjban az egész iskola :).
Köszöntötte a gyerekeket az iskola képviselőnk (igazgatónőnk), majd Böbe mondott pár szót, (a gyerekeknek is mindig elmondják, hogy most mi fog következni: " mondom a neveteket egyesével, akkor a szüleitekkel idejöttök hozzám, odaadom a meggyújtott gyertyát, ezután a szüleitek elkísérnek a virágkapuig, ott elköszönnek tőletek és egyedül átléptek a virágkapun ami mögött már várlak benneteket".

Mindenki meghatódik mikor elengedi a gyereke kezét, még ha az virágkapun léphet is át...
Aranyosak voltak a másodikos szülők akik ezek után megvendégeltek bennünket egy kis sütivel, pogácsával amíg vártuk a csemetéinket, csak főoktatásuk volt és vihettük is őket haza (nekem szerencsém volt, mert a nagyokat ugye meg kellett volna várnom, de barátnőmet meg tudtam kérni, hogy a nagyokat hozza haza  a sajátjaival)

Másnap már mentünk szépen iskolába ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Az elsősöknek ebéd után már nincs tanítás, napköziben maradhatnak, de aki csak tudja hazaviszi a csemetéjét. A nagyok miatt fél kettő háromnegyed három (attól függ melyik nap) mire végeznek és Ármin legnagyobb bánatára bizony mi hazaindulunk, így nem nagyon van idő a napköziben játékra.

Évnyitó

A gyerekeink iskolája nagykorú lett, már csak nekünk az iskola fenntartóinak, tanárainak, diákjainak kell felnőni a feladathoz... :)

Bájos volt az évnyitón felszálló 21 lufi (ugye 21 éves, waldorf szemlélet szerint ekkor válik nagykorúvá), a gyerekek ujjongva számolták ahogy egyesével felengedték a tanárok a színes léggömböket és gondolatban küldtek vele egy -egy jókívánságot is hátha valaki ott a magasban meghallja.

Köszöntöttük az újonnan jött gyerekeket, tanárokat, a gyerekek kaptak gyertyát égő kis lánggal, a  tanárok rózsát, szépet, de nem szúrósat.

Hűvös volt és borongós az idő, de örültünk, hogy újra együtt vagyunk, újra beleszokunk a hétköznapokba, felvesszük a tempót és csináljuk tovább a dolgainkat.

Már készülök több új dologra az iskolával kapcsolatban, évek óta vezetek kézműves szakkört, idén újra magamra maradtam a feladattal,  de gondoltam egy nagyot és bővítem a repertoárt és a korosztályt is. Hiszem, hogy tudok újat mutatni a nagyobb gyerekeknek is, nem csak az alsósoknak.

Holnap Mirjam is átmegy a virágkapun és elkezdődik számára is az iskola, azt hiszem elérzékenyültem :)...

Évkezdés

Pénteken megjött a legkisebbnek is az iskolai invitáló levélkéje. Nálunk a waldorfban minden gyerek postán kap az osztálytanítójától nyár végén egy-egy levelet amiben csak annyi áll, hogy "Kedves XY szeretettel várlak az akárhányadik osztályban! és egy aláírás. Ármin idén egy képeslapot kapott amin egy futókutya motívum van, idén megy ötödikbe és most fogják venni a görögöket (innen a minta). Ráhel harmadikat kezdi, neki mintha nedves akvarell papírra csepegtettek volna festéket, szivárványos a levele :). Mirjam pedig a kis rucafiúról kapott illusztrálást a lelkes tanítónénitől! Ezzel a mesével fog kezdődni a tanulás az első osztályban.

A waldorfban, a mi waldorfunkban, bár gondolom máshol is így van, a szülők alakítják ki a gyerekek osztálytermét, a tanítónak az elképzelését szem előtt tartva. Mirjaméknak egy teljesen új termet kellett létrehoznunk, 3 helységet nyitottunk össze, különböző burkolatok és ajzat szint volt. Vakartuk a fejünket rendesen, de a szorgos apukák kézbe vették a dolgokat és rengeteg energiát, időt, munkát és nem kevés pénzt tettünk bele, hogy elkészüljön. Falat bontottunk, betonoztunk, padlót raktunk, festettünk, csempéztünk... anyukák függönyöket varrtak, csöveket takartak el ötletes drapériákkal. Az egyik nagypapa készítette a gyönyörűséges táblát! Szóval le a kalappal az elsős szülők előtt!
Mivel nekünk már 3 gyermekünk jár ebbe az iskolába, 3 osztályban kell kivenni részünket a munkából, és itt egy kicsit elkedvetlenedtem. Van pár szülő aki a lelkét kiteszi és csinálja, van aki ha meg tudja oldani besegít, van aki anyagilag tud helyt állni... és van aki mintha nem is létezne!

A másik fájó pont amikor megy a pénz szedés, erre, meg arra, meg még ezt is azt is fizesd be, de te is vegyél ezt meg azt mert kell! Biztos sokan ismeritek ezt is...

Hétfőn kezdenek a nagyok, reggel nyolckor évnyitó, majd tanítás. Kedden Mirjamék kirándulnak a Püspökerdőbe, szerdán pedig reggel nyolckor köszöntik őket és átsétálnak a virágkapun, kezükben égő rózsaszín gyertyával...

Vacsora

Mindig fejtörést okoz, hogy mit főzzek ebédre, mit csináljak vacsorára. Ezek tegnap készültek, egyféle kelt tésztát dagasztottam be minimális sóval, így fel tudtam használni sós illetve édes töltelékkel is.

Az egy kiló lisztből készített tésztát elfeleztem és nyolc egyenlő darabra vágtam. Péternek kinyújtottam 4-et, kettőre tettem sajtot, paradicsomot sóskát a kertből, kettőre pedig került még kolbász és csípős paprika. Összecsippentve lezártam a batyukat.

Lekentem a tyúkjaink által tojt tojással (feltűnően szép a sárgájuk!) és ment az előmelegített sütőbe.

A gyerekeknek készült tésztából zsömléket formáztam, majd egy pohár aljával mélyedést csináltam rájuk. 3 dl tejben sűrűre főztem egy zacskó vaníliás pudingot, ezt beletöltöttem az üregbe, majd a tetejükre ültettem egy-egy fél sárgabarackot. Oldalát lekentem a tojással, beszórtam cukorral, hiszen a tésztában nincs cukor és ez is mehetett a sütőbe. 

Nekünk ez az adag jószerével el is fogyott vacsorára, Péternek maradt egy a reggeli teje mellé, a gyerekeknek pedig egy amit ugye elharmadoltam.

Házi fagyi

Ilyen melegben miről is írhatnék :)

Persze néha veszünk dobozos fagyit itthonra, de gyakran készítünk házi fagyit is. Mivel nagy bánatomra fagyi gépem még nincs ezért a jégkrémes formát vettem elő. Maradt még egy pici meggy a fán, ezt a lányaink lekapkodták, kimagoztam pici cukorral, csepp vízzel felforraltam egy kis vaníliás pudingporral besűrítettem, bevallom ez a vacsorára készített tejberizshez készült, de mivel több maradt mint amit a gyerekeim pirulás nélkül meg mertek volna enni a kis lábosból ezért botmixerrel pürésítettem, elővettem a hűtőből a házi natúr joghurtot, édesítettem mézzel majd rétegezve a formába kanalaztam.
Az éjjel szépen megfagyott, volt rá ideje, nem nyitogatta három türelmetlen gyerek a fagyasztó ajtaját, hogy "mikor fagy már meeeg?!" és délelőtti melegbe előkaptam a meglepetést :).

Péter nehezményezte, hogy neki miért nem csináltam sós fagyit, már van elképzelésem, az éjjel neki hűl majd a finomság...de addig psszt!

Tervezz magadnak házszámtáblát

Játékot hirdetünk!

Egyre változatosabb házszámtáblákat készítünk barátaink, ismerőseink nagy örömére. Szeretnénk megadni a lehetőséget, hogy mindenki szabadjára eressze a fantáziáját és rajzoljon magának egy egyedi házszámtáblát. A beérkezett pályaműveket feltöltöm Péter blogjára és indulhat a szavazás, a legtöbb szavazatot kapó rajzot ajándékként megvalósítjuk a készítőjének.

A tervezéskor kalkuláljatok vele, hogy egy házszámtábla az utcáról is jól látható kell hogy legyen!

Beküldési határidő 2013. június 30 vasárnap éjfél.

Erre a címre várjuk a terveket: alkotasz@hotmail.com


Ízelítőnek mutatunk néhány kész munkát:

Kirándulások

Ahogy az előző bejegyzésemben írtam szombaton elmentünk Ráhel osztályával Tatára. A vonat viszonylag korrekt volt és gyors, de az árától elképedtem. Így, hogy nem nagycsaládos kedvezménnyel tudtunk menni oda-vissza az utunk közel járt az 5000 forinthoz (Péter nem jött velünk, így 2 gyerek 1 felnőtt). Ha ehhez még hozzáadom a benzin árát amit a Tényő-Győr úton elhasználtunk, meg ugye amit vittünk magunkkal apróságot csipegetni, hát egy tízes takarja be... sebaj, jól éreztük magunkat, csak én izgultam egy kicsit amikor hosszabb időre eltűntek a lányaim. A rémisztő az volt, hogy elmentek egy csapat kislánnyal felfedezni a romokat, aztán az összes kislány visszajött csak az én lányaim nem... persze nem történt semmi, csak épp ottfelejtették magukat :).

Árminék is nagyon jól érezték magukat Alsóörsön az olimpia záró napján, azzal együtt, hogy délbe nyakukba szakadt az ég és futottak az autóig, mivel az esőkabátokat ugye nem cipelték magukkal.

Nekünk se volt melegünk Tatán, ha kibújt a nap jó idő volt, viszont árnyékban brrrr. Nem bántam, hogy a lányoknak raktam el plusz pulcsit.

Tatán már vártak az Óbudai waldorfból a másodikosok szülőkkel, osztálytanítóval, igen jó "kis" csapat, túlzottan nem keveredtünk, de a gyerekek jól egymásra találtak. Szám háborúztak, ugróköteleztek, tollasoztak, barangoltak és romokat másztak, na meg fát, de olyan magasra is felmentek, hogy én azt már nézni se bírtam :).

Késő délután 5-6 óra magasságában értünk haza, akkor még Péter kimosakodott és leszaladtunk megnézni a falunapot. Hát semmi nekünk való dolog nem volt már, se étel, se program így pár perces lődörgés után hazajöttünk.
Azt hiszem ami egy szombatba beleférhet azt mi bele is szorítottuk :)!
Mindenkinek szép hetet kívánok!

Miért nem írok mostanában :)

Április végén tartottunk a tájháznál a harmadik kikeletet a Szelence egyesülettel, délelőtt kézműves foglalkozást tartottam, délután kürtős kalácsot sütöttünk. Aztán folyamatosan dolgoztunk, majd kiállítást rendeztünk be a Mediawaven és egy napot arra is szántunk, hogy a programokon részt vegyünk. Ez nekem annyira nem jött össze mivel pont azon a napon reggel fél négy felé a rosszullét ébresztett és egész nap egy marék ropit rágcsáltam csak el, meg persze némi folyadékot vettem magamhoz. A gyerekekkel olvasgattunk, sétáltunk és persze koncertet is hallgattunk. Jó volt, hogy a barátaink is ott voltak a gyerekeikkel így tényleg el tudta magát foglalni mindenki. Aztán végképp besűrűsödtek a  programok. Egyik pénteken Árminért kellett Győrbe mennem, mert szülinapozott az egyik barátjánál, vittem a  lányokat lányos nap keretében szandált vettünk nekik. Másnap ismét szülinapra vittem Ármint...
Aztán kezdtünk gyorsabb iramot felvenni, mert kész munkákat kellett leszállítanunk. Volt egy meghívásunk keresztelőre, mediawaves záróbulira és egy bográcsozásra, na ebből csak a bográcsozást mertük bevállalni. Oda mentünk dél körül, 3 körül elindultam a gyerekekkel a mamához, majd összeszedtem Pétert és hazajöttünk, összeraktuk a munkához szükséges cuccokat, becsomagoltunk a képeket ledőltünk egy órácskára és éjjel, esőben felbumliztunk Pestre és nekiálltunk portrékat festeni egy étterem falára, délelőtt 11 felé levonultunk, bementünk anyuékhoz ebédelni majd fogtuk a gyerekeinket és hazajöttünk, a gyerekek megnéztek egy-két mesét mi pedig pihentünk egy kicsit. Aztán másnap reggel vittem a gyerekeket suliba roham tempóban mivel sikerült későn kelnünk...de szerencsére mindenki időben odaért (különben tényleg szép szokás folyóba dobni egy szál virágot, főleg ha ezt egyszerre kb. 100 gyerek teszi).
Szerdán lett volna szülőim, de egyszerűen elfelejtettem, még a holnapi napot kell valahogy végig csinálnunk. Úgy volt, hogy az egész család megy Ráhelék osztályával vonattal Tatára, ez így tiszta sor, 90%-os kedvezménnyel vígan vonatozunk...ja, csakhogy közbe kiderült, hogy pont azon a napon Árminnak az osztályával Alsóörsön kéne lennie 8-13 óra között, mivel a waldorfos olimpia záró programját jó lenne ha látnák, mivel jövőre ők vesznek részt rajta iskolánkat képviselve. Szerencsére elég jó fejek az osztály szülői így meg tudtuk oldani, hogy akinek a kisebb gyerekkel Tatán kell lennie annak a nagyobbját elviszi más. Így Benedekék viszik Ármint és voltak olyan rendesek, hogy hajnali hatkor Tényőn összeszedik és nem kell Győrbe mennem, majd csak kilencre a többiekkel.
De hogy ne legyen olyan sima még ez sem, holnap lesz a Tényői falunap, kakaspörkölt főző versennyel egybefűzve. Ezen a programon többnyire mi is erősítjük a Szelence csapatot, de most (se) tudunk osztódni így majd késő délután beesünk és iszunk egyet a barátaink egészségére!

Nagyon sokat gondolkodunk azon, hogy mivel teszünk jót a gyerekeinknek. Mi jobb hosszú távon és vajon később nem fogjuk e ezt megbánni? Biztos sokunk feje fő a gyermekeink miatt, biztos jó iskolába írattam, biztos jó, hogy ennyit segítünk neki ebben-abban? Nem kéne mégis másképp...?
Csapongnak a gondolataim...

Aki olvassa a blogomat azt tudja, hogy waldorf iskolába járnak a gyerekeink, az is kiderülhetett már az írásaimból, hogy néha elbizonytalanodunk. Nem egyszerű! Azt tudom, hogy nem akarom olyan iskolában tudni a gyerekeinket amilyenbe mi is jártunk. Ahol a gyerekeket megalázzák, mindig csak arra kíváncsiak, hogy mit nem tudnak... viszont jönnek a dilemmák, hogy és itt minden olyat megtanul ami kell a továbbtanuláshoz? Biztos meg is tanulja a dolgokat vagy ki kéne kérdeznem?

Ármin lusta, ezt tudomásul kellett már vennem, trükkösen kell a munkához is állítani, különben dacolni kezd. Ilyen a házi feladatokkal is, ami egyre több lesz (ezt mondjuk helyesnek is tartom), én több konkrét tanulni valót várnék, tudom ezt nem ide kéne írogatnom, hanem az osztálytanítónak mondanom...

Ráhel, hmhm lassan olvas, nyáron remélem összeáll a fejében az olvasás és könnyebben fog menni neki. Küzd vele derekasan, de néha elbizonytalanodik. Sokat olvasok nekik én is és ezt a jó szokásomat nem is szándékozom befejezni (talán soha).
Nagyon sokat tanulok tőle, alkalmazkodni, engedni, kitalálni valahogy úgy hogy mindenkinek jó legyen. Az öltözködés neki kifejezetten sarkalatos kérdés, ha valami nem passzol bele a képbe fel nem venné, viszont ha ő úgy gondolja, hogy az úgy jó szerintem meg nem igazán, na akkor kezdődnek a problémák. Csiszolódunk :)!

Mirjam, még nem tudja mit is várjon az iskolától, ő akkor is pici marad a családban, ha iskolás lesz :). Lesz sok izgalom, főleg nekünk szülőknek (honnan lesz ennyi pad, szék, ki bontja ki a falat amit kéne...). Ráhelék termében csak festeni kell, meg legfeljebb plusz fogast feltenni, Árminéknál kell egy másik ajtó is, meg gipszkarton falat bontani és festeni. Mirjamékét pedig teljes egészében kialakítani.

Anyuéknál voltunk szombaton hideg volt, de kint sült a hús és később a kürtős kalács is. 40 éves házassági évfordulót ünnepeltünk, hogy repül az idő, mi is már 11 éve, hogy együtt vagyunk jóban-rosszban.
Olyan szép volt az eskünk amit a lelkészünk mondatott velünk, a mai napig emlegetjük! Ha bizonytalan vagyok, ha fáj valami, ha jó lenne egy kicsit egyedül sírdogálni akkor eszembe jut és megnyugszom, megszáll valamiféle béke. Úgy mint most ahogy ezeket a sorokat írom...

Hajgumira, hajcsatra, gyűrűnek, karkötőnek...

Az alábbi képeken a keddi kézműveskedésünk legújabb darabjait láthatjátok, annyira tetszett a lányoknak, hogy itthon is folytattuk a varrogatást, majd azokról is teszek fel képeket.

Bogi copfján,

Ráhel fonatán,

Borcsi kezén,

és gyűrűként!

Házszámtáblák

Mióta megcsináltuk ezt a házszámtáblát azóta nem bírunk leállni. Már készülnek a többiek, különböző mintával, formában...

ez a legújabb kedvenc.

Ez a kész gipsz, ez kerül be a kemencébe, erre kerül az üveg. Amint elkészül mutatok róla még képet!

Keddi kézműveskedés

Tegnap ilyen kis aranyos mécsestartókat (vagy ceruza tartó, bármi tartó...) készítettünk a gyerekekkel. 

Nem kell hozzá más csak csupa olyan dolog ami egy háztartásban megtalálható. Anyagmaradék, fonal, spárga és ragasztó. A ragasztóról annyit, hogy a húsvéti dekoráció kasírozásából maradt egy pici, azt szűrte át nekem Péter, ez igazából tapéta ragasztó és fa ragasztó keveréke, de más ragasztó anyag is megfelel. A kész munkát célszerű lelakkozni!

Kismadarak a tavaszra várva

Már nagyon várjuk a tavaszt, mindenféle színes, aranyos dolgot csinálunk hátha az idecsalogatja a jó időt is. Ezeket a madárkákat a keddi kézműves foglalkozáson csináltuk a gyerekekkel. Nem kell hozzá más csak színes papír, ragasztó, egy kis toll és egy fekete filc, hogy a szemet legyen mivel megrajzolni. A papírból különböző méretű köröket vágunk, egy kisebbet ráragasztunk a nagyobbra, csőrt biggyesztünk előre, farktollat hátra, akinek kedve van az bóbitát is rakhat a kismadár fejére és pádám! Kész a kismadár. Mi egyszerű cérnával függesztettük fel a bejárat mellé, kedves színfolt lett a visszafogott drapéria mellett.

Húsvéti dekoráció a győri Árkádban

Az ilyen munkák általában úgy kezdődnek, hogy kapunk egy-két képet a tervről. Aztán mi erre adunk árajánlatot, aztán abból pár dolgot lehúznak, pár dolgot hozzátesznek, néhányat lealkudnak...akkor átírjuk az ajánlatot és mivel a határidő fix ezért már elkezdjük a munkát a teljes megbeszélések előtt.
Jelen esetben Péter megrajzolta a nagy fa szerkezetét, ami ugye fémből készül, mivel hatalmas és ágakat, zöldet miegymást meg is kell tudni tartania, így kapott egy jó nagy fém talpat is. De hát mégiscsak fáról beszélünk, tehát úgy is kell kinéznie. Ezért a fa törzse deszka borítást kapott, majd nikecellből lett kialakítva a forma és bekasírozva aztán festve. Ez így nem tűnik túl nehéznek, igen ám, de több mint 7 méteres fáról beszélünk, na most ekkora műhelyünk még nekünk sincs, így a fával való nagyja munkát az udvaron kellett megcsinálni, szerencsénkre az idő kegyes volt hozzánk és ezt lehetővé tette. A hóvihar csak a helyszíni munkánál csúcsosodott ki :).
Aztán kellett egy óriási gombaház, tisztára mint a törpöknél. Ehhez is kaptunk fa szerkezetet, de az csak egy "henger" volt ami nem igazán hasonlított egy gomba tönkjéhez, erre is tettünk fel nikecellt amit megfaragtunk és hasonló képen jártunk el a gomba kalapjával is.
Aztán készítettünk több sziklafalat is, az egyiket úgy kellett elkészíteni, hogy bent állhasson a  tóban és follyon rajta a víz egy kisebb vízesést képezve.
A fotóparavánhoz is készítettek az asztalosok egy alapfelületet amit nekünk körbe kellett vágni és meg kellett erősíteni. Ezután jöhetett az a munka amit vállaltunk: a festése!
Tojásokat is készítettünk ezek érdekes technológiával készült mintát kaptak (csipkefüggönnyel és műanyag sablonnal) majd az így előkészített felületeket festettük színre. Péter blogján láthattok a készítésről képeket.

A készítés során nem tudom hány termosznyi teát főztem, hogy bírjuk az időjárást, ami ahogy már az előbb írtam nem volt vészes, viszont az anyagok beszállítása elég kalandosra sikerült. Amikor már a csapból is az folyt, hogy ne induljunk útnak, mi akkor lettünk készen,(és persze a határidő is eljött) hogy beszállítsuk a kész munkát. A helyszínen még várt Péterékre az összeállítás, összefestés feladata. Ilyen helyen nem lehet nappal dolgozni, csak éjjel amikor ugye nincsenek vásárlók, tehát hiába dühöngött kint a hóvihar, csak be kellett menni és megcsinálni a munkát. Péter hólánccal, termosszal, étellel, takaróval felszerelkezve indult útnak. Reggel 6-kor hívott, hogy elindult hazafelé (ez volt 15-én), de a nagy bevásárlóközpontnál tovább nem jutott, ott félreállították a rendőrök, hogy nem fog tudni hazajönni Tényőre. Teljes tanácstalanság lett rajtam úrrá, hiszen tudtam, hogy az étel, ital elfogyott az éjjel és az elmúlt napokban alig aludt valamennyit, tehát álmos, fáradt, kimerült és hihetetlenül csalódott, közben tudta, hogy délután vissza kell tudnia menni, hogy a maradék munkát befejezzék! Félreállt a parkolóba, betakarózott amennyire tudott, bízott a legjobbakban és pihent vagy 2 órát. Aztán a parkolóból csak elindultak az autók, így ő is megpróbált útnak indulni. A rendőr szerint csak Csanakig juthatott volna el, de egyértelmű volt, hogy megkockáztatja a hazautat. Én közben hívtam a barátainkat akiknek megfelelő járművük van, ha kell kiszedik Pétert a hó fogságából, de erre nem volt szükség, Péter simán hazajött hólánccal épségben, de nagyon fáradtan. A reggelit már az előmelegített ágyban fogyasztotta el, majd aludt pár órát, aztán dolgoztunk egy keveset és ment vissza befejezni a munkát. Addigra már a havat is úgy ahogy eltakarították...

Még egy darabig látható a Győri Árkádban!

Maci csoki

Biztos sokan emlékeztek erre a csokira, gyerekkorom egyik kedvence volt. Véletlenül bukkantam rá egy hipermarket csokis gondolái között sétálva. Egy kis nosztalgia vezérelt, meg az, hogy a csomagolás szerint eredeti recept szerint készült... 

Vártam vele pár napot mire meg mertem kóstolni, bevallom féltem a csalódástól. 

Az illata határozottan emlékeztetett ama régi maci csokira, a benne lévő aprított mogyoró is stimmel, az íz... nos a csokoládé szerintem jobban olvadt a számban, vártam egy jófajta tejcsokoládés élményt, hát az elmaradt. Bár lehet, hogy régen is ilyen volt, csak az idő szépítette meg az emlékét. A gyerekeim mindenesetre megették.

Kinek mi volt a  kedvenc csokija? 

Töltött zsömle

A napokban készítettem Péternek puliszkát juhtúróval, szalonnával, tejföllel... ahogy szereti. Egy fél kilós csomag kukorica darát szoktam főzni a maradékból pedig legtöbbször kenyeret, péksüteményt sütök a családom és barátaim nagy örömére :). Most is így terveztem, csak közben megláttam a Falu végi kurta portán a töltött zsömle receptjét, képeit (itt megnézhetitek ti is) és a bejegyzés utolsó mondata motoszkált a fejemben...

A tésztához elővettem a maradék puliszkát, (ez olyan 15-20 dkg kukoricadarából készült) és mivel meg volt szilárdulva, a kezemmel szétnyomkodtam 6 dl langyos vízzel. Tettem bele 5 dkg élesztőt, 4 kk. sót, egy pici olajat és 1 kg lisztet, bedagasztottam és letakarva kelesztettem.
Közben előszedtem amit a hűtőben találtam és megfelelőnek gondoltam a töltött zsömlékhez, így került bele paradicsom, paprika, sonka, füstölt sajt és mindegyik közepébe egy-egy tojás.
A tésztát elfeleztem, az egyikből egy cipót kerekítettem és lisztel beszórt sütőlapra tettem pihenni, amíg bemelegszik a sütő. A másik felét nyolc felé vágtam és zsömléket formáztam, beleraktam a tepsibe, jó nagy távolságot hagyva közöttük (egy nagy tepsibe 4  db-ot raktam) fogtam egy vizespoharat (aminek szélesebb az alja) és belenyomtam a zsömlékbe, hogy a közepén mélyedést képezzen, a széle pedig megemelkedjen. A mélyedésbe úgy kell belepakolni a belevalókat, hogy a tojás körbe legyen véve, ne tudjon nagyon kifolyni (kicsit úgyis kifog). Belepakoltam a finomságokat, beleütöttem a tojást és előmelegített sütőben 200°c-on pirosra sütöttem. A gyerekeknek kettévágtam, hogy könnyebben tudják enni, a tészta átsült a tojás sárgája pedig pont annyira volt lágy, hogy a zsömle szélével lehetett tunkolni.

Furán működöm...

Hőmérő van a lakásban több helyen, ha nem hiszem el a testemnek, hogy hideg van akkor rápillantok és megállapítom, hogy hmm tényleg hideg van, rakok a tűzre. Tegnap a napsütés miatt lezártam a kályhát és nem éreztem egy picit sem hidegnek a a ragyogó napsütésben úszó szobát, hiába láttam, hogy bizony 18 fok az csak 18 fok. Most néztem 21 fokot mutat a hőmérő, de én bizony fázok, szerintem a lelkem az ami vágyakozik a napsütésre, de kint borongós az idő, az eső is esik, az embernek kimozdulni sincs kedve...
Iszok még egy pohár forró teát, az segíteni szokott!

Reggel

Kicsit döcögősen indult, de aztán belelendültünk. Fél hétkor Péter rájött, hogy kevés lesz a ragasztó itthon egy sürgős munkához, ezért az lesz a legjobb ha én viszem a gyerekeket suliba. Gyors telefon, hogy vinném én  a barátok gyerekeit is, mivel általában ők szokták vinni a mieinket. Apuka mondja rendben. Pár perc és csörög a telefon, anyuka hív, hogy neki is be kell menni Győrbe (földhivatal, miegymás) vigyük külön  a kölyköket. Befontam mindenki haját, ellenőriztem, hogy senki nem papucsba ül be a kocsiba, elköszöntem életem párjától miután megkaptam az eligazítást, hogy mit hozzak még feltétlenül és mentünk az oviba. Ott gyors elköszönés, majd tovább Győrbe a suliba, csak menet közben egyszer megálltunk a pékségnél, hogy némi tízórait és a kocsiban bekapható falatokat vegyünk. A következő állomás a suli volt, ahol Ráhel tanítónénijének odaadtuk az igazolást múlt hétről, Ármin tanítónénijének pedig 5-6 méter fehér géz anyagot, mivel dráma nap lesz és kell a díszlethez...Miután magukra hagytam csemetéimet mehettem beszerezni az anyagokat. Kicsit hezitáltam, hogy 30 mikron vagy 40 mikron legyen a fólia vastagsága, hogy az átlátszó ragasztószalag vagy a barna ragaszt e jobban, de sikerült mindent megvennem majdnem egy helyen. És iparkodhattam haza, nehogy férjuram éhen halljon fél kilenckor már a rántottáját sütöttem :)!
Beáztattam a tapétaragasztót, kitisztítottam a szórópisztoly fejét, kerestem teaszűrőt, hogy a festéket le lehessen szűrni (4 db van a műhelyben, ez ugye úgy lehetséges, hogy mindig kell 1 db, de az épp nincs meg ezért felkerül a konyhámból egy eddig rendeltetésszerűen használt példány...így lett 4 db a műhelyben)meglett a műhelyi mivel két hete rakodok, így elég sok dolgot feltérképeztem ott. Igaz 11 lett mire beágyaztam magunk után, mert az valahogy elmaradt reggel. Ebédre csak egy kis pácolt sertésmájat sütök krumplival, levesünk meg maradt tegnapról. Vár még rám a paraván festése...
Elfogyott a teám mennem kell, jövök nem sokára!

Mi újság

Mivel a lányok múlt hét második felét itthon töltötték enyhe lázzal, orrfolyással így már nagyon vártam, hogy hétfő legyen és végre egy kis csend is legyen ebben a házban.  Határidős munka miatt amúgy is több a súrlódás, hát még ha a gyerekek is tesznek rá egy lapáttal. Ráhelnek mostanában rengeteg a mondanivalója, vagy inkább csak jártatja a száját, bizonyára életkori sajátosság. Mirjam könnyen elsírja magát, de nem tudja megmondani miért, Ármin meg a határokat feszegeti, vajon meddig lehet húzni anélkül, hogy a szülei kiakadnának...
Tisztában vagyok azzal, hogy ahogy nőnek ez még fokozódni fog, de bízom benne, hogy kapnak annyi szeretetet, odafigyelést, hogy akkor is megtaláljuk hozzájuk az utat.
Ebben a napsütésben felmentem egy kicsit  a dombra a kutyákkal és ilyenkor mindig megállapítom, hogy csodálatos helyen élünk. Belátni a fél falut, a többit azért nem mert a dombok eltakarják, másnak autóznia, kirándulnia kell, hogy ilyet láthasson nekem meg csak a kertünk végébe kell elsétálnom.
Mikor kiköltöztünk évekig minden áldott nap felsétáltunk, ha esett, ha fújt mi mentünk, hogy lenézhessünk. Mentünk a gyerekekkel, mentünk a kutyákkal, mentünk csak ketten kézen fogva. Péter mosolygott rajtam amikor pocakos voltam, mert ahogy nőtt a pocak a lakójával együtt annál többször kellett megpihenni út közben, aztán mikor már közeledett az idő annyira, hogy a pocak lejjebb ereszkedjen, akkor fel tudtam menni egy szuszra :). Menet közben voltak úgymond kapaszkodó fák, Péter úgy metszette meg nekem a fákat, hogy hagyott rajtuk kapaszkodó csonkokat, ha kell tudjon ez is segíteni.
Mindenkinek mosolygós hetet kívánok!

Ráhel

Ráhel pici kora óta minden ízében nőszemély. Szeret öltözködni, hihetetlen precizitással tudja válogatni a harmonizáló ruhadarabokat, nem mindegy hogyan van befonva a haja, milyen színű a hajgumi stb. Ma reggel mondja, hogy ő már úgy szeretne nagy lenni, kérdem miért? "Hát azért mert akkor udvarolni fognak nekem a fiúk!"
:)
Erre még egy picit várni kell...remélem!

Itt épp az egyik barátnőmtől kapott fülbevalómat próbálgatja.

Én és a favágás

Mivel fával fűtünk, óhatatlanul közeli kapcsolatba kerülünk a fa vágásával is. A fa felvágásának legegyszerűbb módja ha fűrészgéppel csináljuk (csinálja életem párja). Na most sikerült egy fűrészgépet beszereznünk, csak épp a vezetéke rövid (volt). Péter elküldött vegyek négyerű kábelt (eddig azt sem tudtam, hogy ilyen létezik) 10-12 métert. Elmondta, hol szerezhetem be, ott kedvesen megkérdezték, hogy mégis milyen átmérőjűt szeretnék, mivel látták a tanácstalanságomat megkérdezte a fiatalember, hogy mihez kell? Így már megegyeztünk és lemérte nekem a 12 méter kábelt...miután hazahoztam a 12 méter hosszú szépen feltekert kábelt, az én szerelmetes uram rám nézett és csak annyit mondott: "Na, ugyan úgy kell bekötni mint a másikat". Ezzel adta tudtomra, hogy ez a feladat rám vár :).
 Rendben, apukámnál láttam többször, hogy hogy csinálja, menni fog. Ugyan egy kicsit elbizonytalanodtam, mikor láttam, hogy az eredeti vezeték 5 erű volt, de ott egyet egyszerűen nem használtak.
Először is a vezetékeket megfosztottam egy kis részen a burkolatuktól (ennek van valami szakkifejezése, de most nem ugrik be), aztán eltávolítottam a rövid vezetéket és kicseréltem a hosszúra, férjem már csak azzal ijesztgetett, hogy esetleg, ha valami nem stimmel rossz irányba fog forogni a vágólap, és akkor két vezetéket meg kell cserélnem, de szerencsém volt, arra forog amerre kell. Már hallom vágja vele a fát!

Egy süti apának, egy süti a gyerekeknek...

Hétvégén piskóta tekercs volt a kívánság csipkebogyó lekvárral. Mivel készültünk a barátainkhoz ezért gondoltam begyúrok egy nagyobb adag sajtos tallért is, Péter legújabb ötlete alapján kicsit megdarált magokkal. Így került bele szotyimag és lenmag pehely is. A zsiradékot egyre csökkentem, mert irdatlan mennyiségű kisül belőle és csöpög a sütő mögé, rá a konyhapultomra. Mivel a gázos tűzhelyemet évekkel ez előtt lecseréltük elektromossá ezért a hagyományos tallérsütőmet anyukámra hagyományoztam, nekem meg lett abból is elektromos, eredetileg ostya sütő (fagyi tölcsér sütő). Na én ebbe szoktam a sajtos tallért, nem mondom, hogy gyorsan megy, de néha be lehet vállalni.

Akit érdekel a recept...na ezzel mindig bajba vagyok. Én eléggé találomra csinálom már rutinná vált sütiket és a hozzávalókat igazítom a "mi van itthon" dolgokhoz. A mostanihoz lereszeltem kb 30 dkg sajtot, tettem hozzá 90 dkg lisztet ( annyi volt egy zacsiba amiből már használtam) egy kávéskanál sütőport, 4 kk. sót, 15-20 dkg libazsírt (természetesen lehet vaj, sertés zsír, kinek mi szimpatikus és mi van otthon), majd beletettem a másfél dl tejfölt ami még árválkodott a hűtőben és magam mellé állítottam egy pohárban langyos vizet (azért langyosat mert nem szeretek hideg vízzel dolgozni) és adagoltam a lisztes keverékhez míg össze nem állt gyúrható tésztává. Tojást nem tettem bele, azon egyszerű oknál fogva, hogy folyamatosan kísérletezem, hogy melyek azok a tészták amibe mindenki tesz tojást, de senki nem tudja megindokolni. Piskótán kívül már mindent sütöttem tojás nélkül! Ezzel a sajtos tallérral szerencsésnek bizonyult a tojás nélküliség, volt egy kisgyerek a társaságban aki tojás allergiás, így ő is bátran ehetett belőle.
Ha megvan a tészta kicsit hosszúkásra gyúrom, egy késsel elvágom hosszában több felé, amit még sodrok hosszú hurkává és ezt felszelem. Évekig golyóztam az ilyen tésztákat, de rá kellett jönnöm, hogy szelve is ugyan olyan finom és semmivel sem különbözik az alakja.

A barátainkhoz került a tészta fele és ott sütöttem ki, nem volt időm itthon :).

A másik felét ma délelőtt sütöttem meg már itthon, hát ma délutánra ennyi maradt belőle. 

Aztán mivel a gyerekeknek is megígértem, hogy lesz süti délutánra ezért gyorsan sütöttem egy kevert sütit, amit a lányokkal becsokiztunk és meghempergettük kókuszba, ebből lett a kókuszkockánk, de nem néztem meg és nem vettem kókuszreszeléket, kevés volt itthon. Így csak a harmada lett kókuszos, nem baj, a többi csokiöntetet kapott.

A süti receptje: 2 egész tojást kikeverünk 20 dkg cukorral 3 evőkanál mézzel, 10 dkg vajjal, 40 dkg liszttel, 1 csomag sütőporral, másfél dl tejjel. Beleöntjük egy kivajazott, belisztezett tepsibe, előmelegített sütőben megsütjük. Ha a tésztát ujjunkkal megnyomjuk és az rugalmasan visszaugrik (nem süpped be) akkor megsült.  Kihűtjük és kedvünk szerint bevonjuk, megtöltjük...megesszük :)!

Kívánság palacsinta

Ármin már hét közben kérdezte, hogy főzünk e pudingot, mondtam persze, majd a hétvégén. Mirjam szombaton kérte süssünk tekerős palacsintát (a tekerős palacsinta az a serpenyőben vékonyra sütött, lekvárral, ezzel-azzal megtöltött majd felgöngyölt tésztát jelenti nálunk). Így lett pudingos palacsinta és ha már palacsinta akkor legyen rajta csokiöntet is, és ha már csokiöntet is kerül rá akkor ne tekerjük hanem hajtsunk háromszögre, így valahogy:

Aztán persze előkerült a többféle lekvár és jobban jobbnál jobb kombinációk, úgy mint pudingos palacsinta lekvárral és csokiöntettel, lekváros palacsinta pudinggal a tetején, csoki öntetes palacsinta lekvárral...

Csak a képzeletünk szab határt, vagy még az sem :)!

Ha nincs kenyér...

Szombat reggel 7 óra magasságában eszméltem, hogy mindjárt jönnek a gyerekek és életem párja, hogy ők nyomban éhen halnak...és a kenyerünk előző este vacsorára elfogyott! A több éves rutin persze meghozza a maga eredményét, gyorsan bekevertem egy egyszerű kenyértésztát. Ühüm és még egy órát kelesztettem meg miegyéb...hmm-hmm, nem!

A bekevert tésztából egy evőkanál segítségével kis adag tésztákat vettem ki, meghempergettem lisztben, majd egy sodrófa segítségével tenyérnyi darabokká nyújtottam. Közben melegedett a tűzhelyen a serpenyő, zsiradék nélkül!

A kenyérkéket beletettem a meleg serpenyőbe, néha alánéztem és amikor már kezdett színe lenni, a tetején pedig buborékok keletkeztek akkor megfordítottam, majd készre sütöttem.

Így jártam el a többi tésztával is. Szombat reggel az 1 kiló lisztből bekevert tésztának felét ilyen formán megsütöttem azonnali fogyasztásra a maradékot pedig hagytam kelni, majd formába kisütöttem hagyományos módon a sütőben, a mai vacsorára el is fogyott :). A kisütött lepénykéket érdemes egy konyharuhával letakarni míg a többi sül így meleg  marad.

Mivel hiába kerestem nem találtam a sima kenyérreceptemet a blogon ezért ideírom: 

1 kg sima liszt (egy része mondjuk 30-40%-a lehet teljes kiőrlésű is)

6 dl folyadék (víz, tej, savó, krumpli főző leve...)

4 kk. só

5 dkg élesztő

pár evőkanál kacszsír, vaj vagy valami zsiradék...

összegyúrom, kelesztem (vagy nem), átgyúrom, formázom, sütöm és már kész is!