Miért nem írok mostanában :)

Április végén tartottunk a tájháznál a harmadik kikeletet a Szelence egyesülettel, délelőtt kézműves foglalkozást tartottam, délután kürtős kalácsot sütöttünk. Aztán folyamatosan dolgoztunk, majd kiállítást rendeztünk be a Mediawaven és egy napot arra is szántunk, hogy a programokon részt vegyünk. Ez nekem annyira nem jött össze mivel pont azon a napon reggel fél négy felé a rosszullét ébresztett és egész nap egy marék ropit rágcsáltam csak el, meg persze némi folyadékot vettem magamhoz. A gyerekekkel olvasgattunk, sétáltunk és persze koncertet is hallgattunk. Jó volt, hogy a barátaink is ott voltak a gyerekeikkel így tényleg el tudta magát foglalni mindenki. Aztán végképp besűrűsödtek a  programok. Egyik pénteken Árminért kellett Győrbe mennem, mert szülinapozott az egyik barátjánál, vittem a  lányokat lányos nap keretében szandált vettünk nekik. Másnap ismét szülinapra vittem Ármint...
Aztán kezdtünk gyorsabb iramot felvenni, mert kész munkákat kellett leszállítanunk. Volt egy meghívásunk keresztelőre, mediawaves záróbulira és egy bográcsozásra, na ebből csak a bográcsozást mertük bevállalni. Oda mentünk dél körül, 3 körül elindultam a gyerekekkel a mamához, majd összeszedtem Pétert és hazajöttünk, összeraktuk a munkához szükséges cuccokat, becsomagoltunk a képeket ledőltünk egy órácskára és éjjel, esőben felbumliztunk Pestre és nekiálltunk portrékat festeni egy étterem falára, délelőtt 11 felé levonultunk, bementünk anyuékhoz ebédelni majd fogtuk a gyerekeinket és hazajöttünk, a gyerekek megnéztek egy-két mesét mi pedig pihentünk egy kicsit. Aztán másnap reggel vittem a gyerekeket suliba roham tempóban mivel sikerült későn kelnünk...de szerencsére mindenki időben odaért (különben tényleg szép szokás folyóba dobni egy szál virágot, főleg ha ezt egyszerre kb. 100 gyerek teszi).
Szerdán lett volna szülőim, de egyszerűen elfelejtettem, még a holnapi napot kell valahogy végig csinálnunk. Úgy volt, hogy az egész család megy Ráhelék osztályával vonattal Tatára, ez így tiszta sor, 90%-os kedvezménnyel vígan vonatozunk...ja, csakhogy közbe kiderült, hogy pont azon a napon Árminnak az osztályával Alsóörsön kéne lennie 8-13 óra között, mivel a waldorfos olimpia záró programját jó lenne ha látnák, mivel jövőre ők vesznek részt rajta iskolánkat képviselve. Szerencsére elég jó fejek az osztály szülői így meg tudtuk oldani, hogy akinek a kisebb gyerekkel Tatán kell lennie annak a nagyobbját elviszi más. Így Benedekék viszik Ármint és voltak olyan rendesek, hogy hajnali hatkor Tényőn összeszedik és nem kell Győrbe mennem, majd csak kilencre a többiekkel.
De hogy ne legyen olyan sima még ez sem, holnap lesz a Tényői falunap, kakaspörkölt főző versennyel egybefűzve. Ezen a programon többnyire mi is erősítjük a Szelence csapatot, de most (se) tudunk osztódni így majd késő délután beesünk és iszunk egyet a barátaink egészségére!

Nagyon sokat gondolkodunk azon, hogy mivel teszünk jót a gyerekeinknek. Mi jobb hosszú távon és vajon később nem fogjuk e ezt megbánni? Biztos sokunk feje fő a gyermekeink miatt, biztos jó iskolába írattam, biztos jó, hogy ennyit segítünk neki ebben-abban? Nem kéne mégis másképp...?
Csapongnak a gondolataim...

Aki olvassa a blogomat azt tudja, hogy waldorf iskolába járnak a gyerekeink, az is kiderülhetett már az írásaimból, hogy néha elbizonytalanodunk. Nem egyszerű! Azt tudom, hogy nem akarom olyan iskolában tudni a gyerekeinket amilyenbe mi is jártunk. Ahol a gyerekeket megalázzák, mindig csak arra kíváncsiak, hogy mit nem tudnak... viszont jönnek a dilemmák, hogy és itt minden olyat megtanul ami kell a továbbtanuláshoz? Biztos meg is tanulja a dolgokat vagy ki kéne kérdeznem?

Ármin lusta, ezt tudomásul kellett már vennem, trükkösen kell a munkához is állítani, különben dacolni kezd. Ilyen a házi feladatokkal is, ami egyre több lesz (ezt mondjuk helyesnek is tartom), én több konkrét tanulni valót várnék, tudom ezt nem ide kéne írogatnom, hanem az osztálytanítónak mondanom...

Ráhel, hmhm lassan olvas, nyáron remélem összeáll a fejében az olvasás és könnyebben fog menni neki. Küzd vele derekasan, de néha elbizonytalanodik. Sokat olvasok nekik én is és ezt a jó szokásomat nem is szándékozom befejezni (talán soha).
Nagyon sokat tanulok tőle, alkalmazkodni, engedni, kitalálni valahogy úgy hogy mindenkinek jó legyen. Az öltözködés neki kifejezetten sarkalatos kérdés, ha valami nem passzol bele a képbe fel nem venné, viszont ha ő úgy gondolja, hogy az úgy jó szerintem meg nem igazán, na akkor kezdődnek a problémák. Csiszolódunk :)!

Mirjam, még nem tudja mit is várjon az iskolától, ő akkor is pici marad a családban, ha iskolás lesz :). Lesz sok izgalom, főleg nekünk szülőknek (honnan lesz ennyi pad, szék, ki bontja ki a falat amit kéne...). Ráhelék termében csak festeni kell, meg legfeljebb plusz fogast feltenni, Árminéknál kell egy másik ajtó is, meg gipszkarton falat bontani és festeni. Mirjamékét pedig teljes egészében kialakítani.

Anyuéknál voltunk szombaton hideg volt, de kint sült a hús és később a kürtős kalács is. 40 éves házassági évfordulót ünnepeltünk, hogy repül az idő, mi is már 11 éve, hogy együtt vagyunk jóban-rosszban.
Olyan szép volt az eskünk amit a lelkészünk mondatott velünk, a mai napig emlegetjük! Ha bizonytalan vagyok, ha fáj valami, ha jó lenne egy kicsit egyedül sírdogálni akkor eszembe jut és megnyugszom, megszáll valamiféle béke. Úgy mint most ahogy ezeket a sorokat írom...

Hajgumira, hajcsatra, gyűrűnek, karkötőnek...

Az alábbi képeken a keddi kézműveskedésünk legújabb darabjait láthatjátok, annyira tetszett a lányoknak, hogy itthon is folytattuk a varrogatást, majd azokról is teszek fel képeket.

Bogi copfján,

Ráhel fonatán,

Borcsi kezén,

és gyűrűként!

Házszámtáblák

Mióta megcsináltuk ezt a házszámtáblát azóta nem bírunk leállni. Már készülnek a többiek, különböző mintával, formában...

ez a legújabb kedvenc.

Ez a kész gipsz, ez kerül be a kemencébe, erre kerül az üveg. Amint elkészül mutatok róla még képet!

Keddi kézműveskedés

Tegnap ilyen kis aranyos mécsestartókat (vagy ceruza tartó, bármi tartó...) készítettünk a gyerekekkel. 

Nem kell hozzá más csak csupa olyan dolog ami egy háztartásban megtalálható. Anyagmaradék, fonal, spárga és ragasztó. A ragasztóról annyit, hogy a húsvéti dekoráció kasírozásából maradt egy pici, azt szűrte át nekem Péter, ez igazából tapéta ragasztó és fa ragasztó keveréke, de más ragasztó anyag is megfelel. A kész munkát célszerű lelakkozni!

Kismadarak a tavaszra várva

Már nagyon várjuk a tavaszt, mindenféle színes, aranyos dolgot csinálunk hátha az idecsalogatja a jó időt is. Ezeket a madárkákat a keddi kézműves foglalkozáson csináltuk a gyerekekkel. Nem kell hozzá más csak színes papír, ragasztó, egy kis toll és egy fekete filc, hogy a szemet legyen mivel megrajzolni. A papírból különböző méretű köröket vágunk, egy kisebbet ráragasztunk a nagyobbra, csőrt biggyesztünk előre, farktollat hátra, akinek kedve van az bóbitát is rakhat a kismadár fejére és pádám! Kész a kismadár. Mi egyszerű cérnával függesztettük fel a bejárat mellé, kedves színfolt lett a visszafogott drapéria mellett.

Húsvéti dekoráció a győri Árkádban

Az ilyen munkák általában úgy kezdődnek, hogy kapunk egy-két képet a tervről. Aztán mi erre adunk árajánlatot, aztán abból pár dolgot lehúznak, pár dolgot hozzátesznek, néhányat lealkudnak...akkor átírjuk az ajánlatot és mivel a határidő fix ezért már elkezdjük a munkát a teljes megbeszélések előtt.
Jelen esetben Péter megrajzolta a nagy fa szerkezetét, ami ugye fémből készül, mivel hatalmas és ágakat, zöldet miegymást meg is kell tudni tartania, így kapott egy jó nagy fém talpat is. De hát mégiscsak fáról beszélünk, tehát úgy is kell kinéznie. Ezért a fa törzse deszka borítást kapott, majd nikecellből lett kialakítva a forma és bekasírozva aztán festve. Ez így nem tűnik túl nehéznek, igen ám, de több mint 7 méteres fáról beszélünk, na most ekkora műhelyünk még nekünk sincs, így a fával való nagyja munkát az udvaron kellett megcsinálni, szerencsénkre az idő kegyes volt hozzánk és ezt lehetővé tette. A hóvihar csak a helyszíni munkánál csúcsosodott ki :).
Aztán kellett egy óriási gombaház, tisztára mint a törpöknél. Ehhez is kaptunk fa szerkezetet, de az csak egy "henger" volt ami nem igazán hasonlított egy gomba tönkjéhez, erre is tettünk fel nikecellt amit megfaragtunk és hasonló képen jártunk el a gomba kalapjával is.
Aztán készítettünk több sziklafalat is, az egyiket úgy kellett elkészíteni, hogy bent állhasson a  tóban és follyon rajta a víz egy kisebb vízesést képezve.
A fotóparavánhoz is készítettek az asztalosok egy alapfelületet amit nekünk körbe kellett vágni és meg kellett erősíteni. Ezután jöhetett az a munka amit vállaltunk: a festése!
Tojásokat is készítettünk ezek érdekes technológiával készült mintát kaptak (csipkefüggönnyel és műanyag sablonnal) majd az így előkészített felületeket festettük színre. Péter blogján láthattok a készítésről képeket.

A készítés során nem tudom hány termosznyi teát főztem, hogy bírjuk az időjárást, ami ahogy már az előbb írtam nem volt vészes, viszont az anyagok beszállítása elég kalandosra sikerült. Amikor már a csapból is az folyt, hogy ne induljunk útnak, mi akkor lettünk készen,(és persze a határidő is eljött) hogy beszállítsuk a kész munkát. A helyszínen még várt Péterékre az összeállítás, összefestés feladata. Ilyen helyen nem lehet nappal dolgozni, csak éjjel amikor ugye nincsenek vásárlók, tehát hiába dühöngött kint a hóvihar, csak be kellett menni és megcsinálni a munkát. Péter hólánccal, termosszal, étellel, takaróval felszerelkezve indult útnak. Reggel 6-kor hívott, hogy elindult hazafelé (ez volt 15-én), de a nagy bevásárlóközpontnál tovább nem jutott, ott félreállították a rendőrök, hogy nem fog tudni hazajönni Tényőre. Teljes tanácstalanság lett rajtam úrrá, hiszen tudtam, hogy az étel, ital elfogyott az éjjel és az elmúlt napokban alig aludt valamennyit, tehát álmos, fáradt, kimerült és hihetetlenül csalódott, közben tudta, hogy délután vissza kell tudnia menni, hogy a maradék munkát befejezzék! Félreállt a parkolóba, betakarózott amennyire tudott, bízott a legjobbakban és pihent vagy 2 órát. Aztán a parkolóból csak elindultak az autók, így ő is megpróbált útnak indulni. A rendőr szerint csak Csanakig juthatott volna el, de egyértelmű volt, hogy megkockáztatja a hazautat. Én közben hívtam a barátainkat akiknek megfelelő járművük van, ha kell kiszedik Pétert a hó fogságából, de erre nem volt szükség, Péter simán hazajött hólánccal épségben, de nagyon fáradtan. A reggelit már az előmelegített ágyban fogyasztotta el, majd aludt pár órát, aztán dolgoztunk egy keveset és ment vissza befejezni a munkát. Addigra már a havat is úgy ahogy eltakarították...

Még egy darabig látható a Győri Árkádban!