A napokban történt velem egy kis epizód ami nem hagy nyugodni...gyorsan vásároltam egy üzletben és a bevásárló kocsiból (ami 100 forintossal működik) pakoltam be az autó csomagtartójába, közben a gyerekeim épp ütötték egymást, amit valljunk be a testvérek néha szoktak. Szóval leteremtettem a kezdeményező félt kicsit hangosabban (magyarul rákiáltottam, hogy ezt azonnal fejezze be!). Ezek után még mindig pakolok a csomagtartóba, megjelenik egy hajléktalan, vagy legalábbis annak kinéző férfi és alázatos hangnemben kéri a kocsit, hogy visszatolhassa a százasommal együtt, hát biztos lesz aki megvet emiatt, de én elvi okokból ezt nem engedem! Nem adok pénzt kéregetőknek, nem támogatok fiktív beteg gyerekeket...
Neki is megmondtam, hogy biztos, hogy nem fogom engedni, hogy visszatolja a kocsit, viszont látásra... erre a férfi megváltozott modorban odakiabálja nekem, hogy minek szültem ennyi gyereket (fuvaroztam haza az én két és a barátaink két gyerekét, így 4 gyerek ült a kocsiba) ha csak kiabálni tudok velük!
Erre varrjak gombot! Utólag persze mindenki okosabb, higgadtan olyan jó visszavágások jutnak eszünkbe, de akkor, abban a helyzetben nem tudtam a méregtől megszólalni. Aztán hazafelé beszélgethettem a gyerekekkel, hogy miért ilyen a bácsi, miért szólt be stb.
Most pedig eszembe jutott egy régi történet amit Varga Domokos egyik könyvében olvastam, ami arról szól, hogy a szomszédok azt nem hallják, hogy türelmesen, normális hangerővel már tízszer szólt a szülő, hogy rakjon a gyerek rendet, vagy ne üssék egymást... viszont azt biztos hallani fogják, hogy rábődül a gyerekre mert az a füle botját se mozdította amíg rendesen szólt hozzá.
Ugye ismerős mindenkinek?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése