Szeretem a gyerekeinkben azt, ahogy minden apróságnak tudnak örülni. Mivel tudtam, hogy mi mindent fognak kapni mástól ezért próbáltam ésszerű keretek közé szorítani az ajándékozást.
Mi általában saját készítésű ajándékkal kedveskedünk, idén először próbáltunk meg mézeskalács házikót készíteni. Igazi csapatmunka volt. Péter készítette a sablont, én a tésztát, a gyerekek pedig szurkoltak :). Aztán az összeállítást is ketten csináltuk, nem tudom más hogyan oldja meg mi a tetők rögzítéséhez gombostűket hívtunk segítségül amíg meg nem kötött a tojásfehérje.
Az írókázáshoz a gyerekek is kedvet kaptak.
És az összeállított házikó, ha már nem lesz semmi karácsonyi süti maradék ez is el fog fogyni.
Amira amint meglátta meg akarta kóstolni ( mint a Jancsi és Juliskában), de lebeszéltük róla és inkább választott a tálról a sok apró forma közül.
Aztán 25-én felkerekedtünk és elmentünk a szüleimhez, ahol már nagyon várták az unokatesók a gyerekeket. Ott is ajándékozás, evés-ivás, társasozás... Nem emlékeztem rá, hogy a gazdálkodj okosan 3 órás elfoglaltság, minimum!
26-án Péter nővéréhez voltunk hivatalosak, idén 9-en ültük körbe az asztalt :).
Ezt a mákos kalácsot vittük hozzájuk, csak azt bánom, hogy nem tudtam, hogy Ani nem szereti a mákosat :(. Na majd legközelebb diósat sütök :)!
Remélem mindenkinek úgy teltek az ünnepek ahogyan szerette volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése