Szépen haladtunk, az út egyre emelkedett, aztán egyszer csak észre vettem, hogy Ármin kétségbeesett képpel próbálja tartani a tempót és zihál. Azonnal megtorpantam, megitattam meleg teával és Péterrel gyorsan megbeszéltük, hogy Árminnal visszafordulok ő meg megy tovább a lányokkal, ez Mirjamnak annyira nem tetszett, de aztán szépen ment tovább apja kezét fogva.
Én megszaporáztam a lépteimet, Ármin pedig a saját tempójában lesétált a buszmegállóba ahova aztán felmentem érte kocsival. Hazajöttünk és ő azonnal lefeküdt és el is aludt.
Péter készített jópár képet a Hatos tölgynél, ha nem jött volna közbe a calicivírus sokkal többen állnánk a fa tövében :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése