Joghurt házilag

Többen kérdezték, hogy hogyan készítem házilag a joghurtot, íme:
 2 liter házi tejet felforralok, tökéletesen megfelel a gépből fejt zsíros tej! amikor már nem forró, de még elég meleg, az edény oldalát szoktam megfogni, amikor már folyamatosan rajta tudom tartani a kezem anélkül, hogy az kellemetlen lenne (egyszer megmérem a hőfokot, hátha valakinek az segít) na szóval akkor belekeverek egy nagy pohár natúr joghurtot. Aztán lezárható tetejű dobozokba teszem, kettőbe-háromba és felteszem a konyhaszekrényem tetejére, ott elég meleg van ahhoz, hogy másnapra kész is legyen. Nálam a kész azt jelenti, hogy mikor megdöntöm az edényt a joghurt nem folyik semerre, hanem egy darabban van. Ekkor beteszem a hűtőbe és bármikor fogyasztható.
 Gyümölcsjoghurtot pedig úgy csinálunk, hogy házi darabos lekvárt keverünk bele ;).

Gabonapehely

Ha pár hónapja meghallottam volna ezt a szót akkor biztos az agyoncukrozott csokigolyó, fahéjas lapocska és társai ugranak be, de nálunk is eljött az a pillanat (igazából nem is pillanat, mert ez egy folyamat volt ami még most is tart) szóval eljött az ideje, hogy száműzzük az ételek soraiból ezeket a vacakokat. Hogy mit eszünk helyette? Hát gabonapelyhet, ami tényleg gabonából van pelyhesítve, magyarról-magyarra úgy tudnám fordítani, hogy annyira össze van préselve a teljes gabonaszem, hogy már számunkra is elrágható, persze az egész gabonaszem is elrágható ha van időnk, kedvünk és elég fogunk hozzá :).
A mi általunk fogyasztott gabonapelyheket egy dunsztos üvegbe szoktam tenni, rakok bele búzapelyhet, árpapelyhet, zabpelyhet, lenmagot (egy kicsit megdarálva), napraforgó magot, diót...mikor mit és összerázom. Ezt mi általában natúr házi készítésű joghurttal esszük, a gyerekek néha kérnek hozzá egy kis kanál mézet is.
A nagyok többnyire visznek magukkal egy-egy adagot a suliba is, külön-külön dobozkába teszem a joghurtot és a gabonát, hogy ők akkor keverhessék össze frissen amikor enni szeretnék. Én szeretem itthon egy kicsit állni hagyni mielőtt eszem, de ez részlet kérdés. Aki szereti tehet hozzá friss gyümölcsöt is, összenyomott banánnal elég fura kinézete tud lenni :), de reszelt almával is kitűnő! Nyáron persze jöhetnek hozzá a mindenféle színben pompázó bogyós gyümölcsök...ezekre már nagyon vágyom, ebben biztos közrejátszik, hogy nálunk újra esik a hó!

Pénteki tízórai

Hogy miért pont a pénteki tízórait emelem ki? Hát azért mert arra a napra többnyire én sütöm a gyerekeknek az elvinnivalót. Ugyanis a mi iskolánkban hét közben a gyerekek nem vihetnek édeset tízóraira, csak pénteken, az az édességnap. Most látom lelki szemeim előtt, hogy többen felvonják a szemöldöküket...lehetne hosszan beszélni arról, hogy miért nem jó reggel édeset etetni a gyerekekkel, röviden csak annyit róla, hogy felpörögnek tőle és nehezebben tudnak figyelni, de mivel gyerekekről beszélünk és ami tiltva van az mindig kívánatosabb, kell olyan lehetőséget is biztosítani, hogy na akkor ezen a napon lehet vinni édeset. Nem az előrecsomagolt izéket a boltból, hanem anya, nagymama által sütött ( na jó, néha nálunk is a pékségből kapnak kakaós csigát) édes péksüteményt.

Szóval csütörtökön délután nekiláttam az édes kelt tésztámnak (1kg liszt, 10 dkg cukor, 5 dkg élesztő, 10 dkg vaj, 6 dl folyadék (tej, joghurt...)). Azt tudtam, hogy valami túrós töltelékűt szeretnék, de nem batyut annál látványosabbat, és akkor eszembe jutott, hogy sütöttem egyszer pudingos rózsát, most is ilyet készítettem, csak túróval.

Osztatlan sikert aratott, vacsoráztunk belőle, vitték tízóraira és még egy pici maradt otthon uzsonnára épp jó volt.

Havas szösszenet

Kint hó, rajtam bakancs, megyek be: "Odaadnám innen, nem akarok rálépni a szőnyegre, olvad a hó a bakancsomról"- erre egy "kedves" hölgy: "Mi is így gondoltuk...!"

Havas tél nálunk

Mióta leesett a hó, azóta reggelente overálba öltözünk a  gyerekekkel és 15-20 perccel hamarabb nekivágunk az útnak szánkóval.
A nagyok Győrbe járnak suliba ahova  a barátaink viszik őket kocsival, mi a falu egyik felén lakunk, ők a másikon, így kézenfekvő megoldás, hogy a faluközpontban találkozunk reggelente, Mirjammal úgyis tovább kell mennem az ovihoz.
Szóval a gyerekek felkucorodnak a szánkóra (még éppen elférnek rajta mindhárman) én meg húzom őket, közben nevetgélünk, beszélgetünk, rácsodálkozunk a havas tájra, a jégcsapokra...
Hazafelé már egyedül kutyagolok a dombra, ami szerintem felér egy fitnesz terem gépein eltöltött 40 perccel :)!
Mire hazaérek jól kimelegedek, aztán lassan lehűlök és jöhet a reggeli.

Játszótér behavazva. Tavasszal ezt szét fogjuk szedni, kinőtték a gyerekek és feljebb a telken nagyobb helyen kapnak mászásra, bebújásra alkalmas területet.

Ez az út lefelé, itt a szánkót nem húzni kell, "csak" visszatartani.

Ármin talicskázza a havat. A kocsi pihen a hótakaró alatt.

Ez pedig a szembe szomszéd házikó gyönyörű jégcsapokkal.

Nálunk leszedték a gyerekek :).