Hogy miért pont a pénteki tízórait emelem ki? Hát azért mert arra a napra többnyire én sütöm a gyerekeknek az elvinnivalót. Ugyanis a
mi iskolánkban hét közben a gyerekek nem vihetnek édeset tízóraira, csak pénteken, az az édességnap. Most látom lelki szemeim előtt, hogy többen felvonják a szemöldöküket...lehetne hosszan beszélni arról, hogy miért nem jó reggel édeset etetni a gyerekekkel, röviden csak annyit róla, hogy felpörögnek tőle és nehezebben tudnak figyelni, de mivel gyerekekről beszélünk és ami tiltva van az mindig kívánatosabb, kell olyan lehetőséget is biztosítani, hogy na akkor ezen a napon lehet vinni édeset. Nem az előrecsomagolt izéket a boltból, hanem anya, nagymama által sütött ( na jó, néha nálunk is a pékségből kapnak kakaós csigát) édes péksüteményt.
Szóval csütörtökön délután nekiláttam az édes kelt tésztámnak (1kg liszt, 10 dkg cukor, 5 dkg élesztő, 10 dkg vaj, 6 dl folyadék (tej, joghurt...)). Azt tudtam, hogy valami túrós töltelékűt szeretnék, de nem batyut annál látványosabbat, és akkor eszembe jutott, hogy sütöttem egyszer
pudingos rózsát, most is ilyet készítettem, csak túróval.
Osztatlan sikert aratott, vacsoráztunk belőle, vitték tízóraira és még egy pici maradt otthon uzsonnára épp jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése