Márton napi lámpácskázás

Mivel a két nagyobb gyerekünk a győri Forrás Waldorf iskolába jár ezért mi is részese lettünk idén is a Márton napi lámpás sétának. Tavaly Árminék osztálya volt a szervező akkor még szerepeltünk is, hisz ilyenkor szokás a Márton legendát valamilyen módon megeleveníteni. Mónika (Ármin osztálytanítója) az egész szülői közösséget megmozgatta az előadásban. Péter volt a fázó koldus, a ruhát ő csinálta hozzá, de a fázást még csak imitálni sem kellett mivel olyan fogvacogtató hideg volt estére, hogy mi nagykabátban is dideregtünk mellette, Péter pedig szakadt nadrágban, rongyokba bugyolálva "koldult". Ez még Pannonhalmán történt, idén nem tudom miért nem ott sikerült tartani a Márton napi ünnepséget. Most a Madách utcában zajlott a dolog, a lámpácskákkal is egy rövid kört tettünk a kivilágított utcákon...hááát nem az a hangulat volt.
A gyerekek előadása nagyon aranyosra sikeredett, szépen énekeltek, játszottak. hangulatos volt a sok mécses, égő gyertya és a tűz. A cipó osztás is szép hagyomány, aki esetleg nem tudja miről beszélek annak leírom, hogy Márton napkor cipókat kapnak a gyerekek amit eltörnek több darabra és osztják egymás között, lehet barátnak, de békülési jelzésként a kevésbé kedvelt pajtás is kaphat.

Cipó osztás után/közben meleg teával vendégeltek meg mindenkit a szervezők, Péternek készítettünk még itthon teát (ilyen alkalmakkor többnyire tesznek bele cukrot-mézet...amit Péter nem szeret, meg ugye mindenki másként szereti, én például kevés cukorral  és citrommal szeretem ráadásul a gyümölcsteát). Azzal együtt a kezünket jól melegítette :). A lámpácskákat a gyerekek maguk készítették, mi itthon még Mirjamnak is csináltunk egyet, nehogy kimaradjon valami jóból. ez egy dunsztos üveg beragasztva vékony mintás papírral, fület drótból hajlítottunk rá, került még bele egy mécses és kész is a lámpás. Fényképek sajnos nem készültek, de a Pannonhalmiról találtam egyet.

Liszt paraván

Egy hónapja nem sikerült a saját blogomra írni, Péterére azért pár Liszt paravánokról szóló cikk felkerült. ezzel a munkát befejezettnek is tekinthetnénk, de... a kiállítás azért készült, hogy minél több helyen ki legyen állítva, had vigye a Győri Forrás Waldorf Iskola jó hírét, hisz a gyerekek közreműködésével készítettünk ( és persze Kurcsics Laci művésztanár sok-sok segítségét se felejtsük ki) meg persze Liszt Ferenc életét, munkásságát se a sorból. Szóval most azon munkálkodunk, hogy a kiállítás haladjon is. A Győri Könyvszalonon debütál a kiállítás, várom a visszajelzéseket, véleményeket, akár a kritikákat is!

Szülinapok

Ahogy már írtam az előző írásomban ősszel vannak a lányaink és az én születésnapom. Túl sok kép nem készült az idei összejövetelekről, de az általam készített tortának a fotóját csak felteszem :).

Születésnapok

Ez a bejegyzés arról akar meggyőzni mindenkit, hogy vendégül látni a barátokat az egyik legjobb dolog a világon. Az aktualitását az hozta el, hogy nálunk az ősz események sorozata ( Mirjam, Ráhel és az én szülinapom, házassági évfordulónk és mindenféle esemény ilyenkor van).
Évekig tervezgettük, hogy majd egyszer csinálunk egy nagy bulit, sok vendéggel, finomságokkal, jó hangulattal...aztán egyszer csak tényleg megcsináltuk! Ez számunkra azért annyira emlékezetes mert utána napokig bennünk volt egy jó érzés, hogy ennyi barátunk van és milyen jó együtt lenni meg ilyesmi. Péter szülinapját ünnepeltük 3 évvel ez előtt.

Még tortát is kapott Szilvi barátnőnk jó voltából, pedig ő nem is eszik ilyesmit.
 Hatalmas telkünk van ami egy dombra fut fel, Péternek viszonylag nagy ( és rendetlen) műhelye van ami kitűnően alkalmas vendégek fogadására, ( ha a szana-szét lévő munkákat, kézi szerszámokat egy kupacba hordjuk és jótékony mindent elfedő lepellel letakarjuk, így csak a szép, érdekes, izgalmas tárgyak halmazaként jelenik meg a műhely a vendégek előtt). Szóval nálunk a hely adott, már csak enni és inni való kell no meg a vendégek. A vendégekkel igen nagy szerencsénk van, a fiuk innivalót szoktak hozni a lányok pedig sütnek valami finomat (házaspárokról beszélünk, de akkor is ez a felállás :).

Amikor ez így mind együtt van akkor kezdődik a buli, ami abból áll, hogy eszünk meg iszunk

 aztán még mindig eszünk és közben igen jókat beszélgetünk a gyerekek önszerveződően játszanak mindenki figyel mindenki gyerekére...és mivel általában szülinap az amikor összejövünk van torta is, meg gyertya elfújás és akkor előkerül Ági barátnőm gitárja és miközben a fiuk beszélgetnek fius dolgokról addig mi  vígan énekelünk hol a gyerekek hol a saját kedvünkre.

Barátaink szerint, ha nálunk összejövetel van akkor esni fog az eső, mi ezt akkor szoktuk mondani, ha a szomszédban lekaszálják a füvet ...

Ármin ellenörzi a bográcsban fővő étel állapotát :)

A gyerekek szívesen birtokba veszik ilyenkor is a munkáinkat.

Állat állomány

Péter előző házasságából hozott 3 fekete pulit, két lányt ( Kuksi, Vacak) és egy fút (Igor).

Vacaknak nálunk már nem lett kölyke, de Kuksi ellett többször is.

 Kuksival a barátságunk akkor teljesedett ki amikor az első ellés után ki tudtam hívni a helyéről enni és inni adtam neki és közben átnézhettem a  kölykeit (Kuksi mindig sok kiskutyát szült amiből bizony volt 1-1 aki vagy halva született, vagy más baj miatt ki kellett venni a többi közül). Ezek után ( legalább is én úgy érzem) nagyon jóba lettünk Kuksival. Egyszer volt, hogy 9 kiskutya született, még fagyott éjjelente ( alig tavaszodott ), féltünk hogy bajuk esik a piciknek, Péter csinált egy csupa nikecell házat amibe betettük a kiskutyákat és beparancsoltuk Kuksit is. Ez a házikó a gyerekek ablaka alatt kapott helyet. Ha Kuksi valamit hallott akkor kiugrott a házból magával sodorva az éppen szopizó kiskutyákat. Ráhel aki akkor kezdett beszélni, mindig kiabált, hogy "Ana, ki esett kuku!", kiestek a kiskutyák és mi mentünk és raktuk vissza őket, éjjel, nappal, hajnalban...mindig. Amint lehetett kezdtük a  hozzátáplálást, mert 9 kiskutya nagyon le tudja szívni az anyakutyát.

Lényeg a lényeg 8 hetesen kivittem a kisállatvásárra őket és 3 óra alatt eladtam a kölyköket. Remélem jó helyre kerültek és boldogan szolgálják a gazdáikat!
A pulik már nincsenek meg, 12-13 éves korukban elaludtak.
A pulik után megfogadtam, hogy nem lesz csak 1 kutyánk, mert három az rengeteg, nincs 3 kezed, hogy mind simogasd. 3 kutyát nehéz visszahívni, megfékezni, pórázon vinni...
Azt tudtam, hogy nagyobb testű kutyát szeretnék, viszont nem akartam fajtatisztát. Így elkezdtem a hirdetésekben keverék kutyákat nézni, főleg olyat aminek a szülei fajtatiszták voltak, ebből azért ki lehet következtetni a méretet, tulajdonságokat. A vizsla meg valami keverékeket néztem főleg és találtam is egy vizsla-boxer mixet. Tavaly augusztusban hoztuk el Brúnót, azóta egy hatalmas erős testfelépítésű kutya lett belőle.

Voltak (vannak) nehézségeim a nevelésével, de tanulékony kutya. Nagyon észben kell tartani, hogy én vagyok a falkavezér és nem ő. Remélem még komolyodni fog, egyenlőre sedre és nem mindig szófogadó.
Az egy kutya tartás teoriája két hete megdőlt, mivel egyik barátunknál ici-pici törpetacskó kutyusokat láttunk és egyet elhoztunk. Ő Minka.

Az egész kutya akkora mint Brúnó fele-feje :). Vígan vannak együtt, már ha Brúnó ki van engedve a kennelből ( napjában 2-3-szor).

A törpenyúl tartás úgy kezdődött, hogy törpenyulat szerettem volna. Ezt persze úgy a legegyszerűbb beállítani, hogy a gyerek szeretne...Tavaly húsvétra kaptak a gyerekek 2 törpenyulat, egy fekete lógófülű lányt és egy zsemleszínű állófülű fiút. Ugye a nyulak azok szaporodnak viszonylag gyorsan, így sok-sok kisnyulunk is lett, a képen a legújabb állomány látható.

A foltos szeret a legjobban fotózkodni :)

Van 3 zsemle színű testvére meg egy vadas ( olyan színe van mint a vadnyúlnak). Már legelésznek ők is, meg esznek minden félét, aki szeretne törpenyulat az nyugodtak keressen.

Itt még nem ért véget az állataink bemutatása. Vannak cicáink is. a kandúrunk úgy néz ki mint egy sziámi macsek, róla képem sincs annyira ritkán jár haza ( majd télen többet látjuk). Aztán ennek a sziáminak van egy lánytesója, ő tiszta fekete, neki most lett először egy szem kicsinye, hamuszürke kiscica, Minkával együtt alszanak.

A gyerekek szerint ide kéne írni Táltost is, bár ő már nincs meg. Leírom hátha valaki valaha hasznát veszi. 

Egy póniló nem való olyannak aki még csak állatsimogatóba látott lovat! A póniló nem kutya...

Péter egyik munkáját fizették ki Táltossal. Örültünk, lett lovunk. Vettünk amit kellett, csináltunk istállót, futkároztunk vele...

Ő egy megátalkodott, nem szocializált, csipkedő, rugdosó állat volt. Miután már nem bírtunk vele elkerült tőlünk. 

Ezen kívül vannak a kertbe mindenféle állatok, de róluk majd legközelebb.

Nemezpárnák

Tegnap délután nemezpárnákat készítettünk Tápon. Balaskó Attila és felesége Oroszi Emma látott minket vendégül és mutatták meg, hogy mit hogyan kéne csinálnunk. Sok-sok segítséget és biztatást kaptunk tőlük, hogy legyen erőnk és kitartásunk egy-egy párna elkészítéséhez :).
Mivel Ármin hozta csak el a fényképező gépét és ő csinált képeket ( ő is csak a sajátjáról , meg a Ráheléről) ezért erről a két párnáról tudok képet mutatni, Ármin megengedte, hogy használjam a képeit...
Azzal kezdtük a munkát, hogy a gyerekek kitalálták, hogy mi legyen a párnájukon. Kaptunk egy megfelelő méretű anyagot, amire sablon segítségével rajzoltunk egy kört, amibe belerajzoltuk a mintát. Ráhel saját maga rajzolta meg a malackáját!

Ráhel párnájáról sajnos nem készültek fázisfotók, így csak a kész  párnát tudom megmutatni.
Ármin párnájáról itt vannak a részletek is. Először Péter kirajzolta Ármin által kiválasztott triceratopsz képét egy könyvből. Kiválasztottuk, hogy milyen színek kellenek a mintához, aztán elkezdtük először a kontúrokat raktuk ki feketével. Aztán elkezdtük berakni a színeket.

Ezeknél a párnáknál azt kell szem előtt tartani, hogy a minta tükörképe fog megjelenni rajta. 

Itt már feltettem a mintákra az alapszint, még került köré kék háttér és 6 réteg fehér gyapjú. Először szappanos vízzel locsoltuk meg, majd az alátétként szolgáló anyag segítségével fel lett tekerve egy "sodrófára" és elkezdtük gyúrni, Emi mutatta, hogy a karunkon kell gurítani előre-hátra...jó sokáig. Egy idő után már kikerül belőle a fa és úgy néz ki mint egy piskóta tekercs.

Lényeg a lényeg Árminnak így néz ki a párnája, de még ma forró vízzel át fogjuk gyúrni, mert még nem elég kemény, csak tegnap már nem volt elég kitartásunk hozzá.
Ezúton is köszönjük Eminek és Attilának a tegnapi délutánt.

"Bőrbe álmodott világ"

Múlt hét csütörtökön Pápára mentünk Zajácz Tamás bőrműves iparművész kiállítás megnyitójára. A megnyitón volt egy játékos feladat, amit természetesen én azonnal bevállaltam. Egy letakart munkának a címét kellett kiválasztanom négy megadott cím közül tapogatás alapján. Elárulom, hogy a feladat nem volt nehéz ( lehet, hogy direkt?) Nem árulom el a címeket és azt se, hogy mi rejtőzött a textil alatt, had legyen meglepetés egy legközelebbi kiállításon. Lényeg a lényeg kitaláltam és kaptam egy  meleg színekben pompázó fát ábrázoló képet amit ezúton is köszönök!