Ádventi bazár a waldorfban

Decemberben mindenkinek rengeteg dolga van, ha ehhez még hozzájön, hogy aktív waldorfos szülő, akkor egyszerűen nincs megállás. Dec. elején (ahogy az előző írásomban már olvashattátok) készülünk szent Miklós ünnepére, közben már folynak az adventi bazár előkészületei. Nekünk hab a tortán, hogy a mi szervezésünkben, vezetésünkkel készült Liszt Ferenc vándorkiállítás dec. 15-én 17 óra 30 perckor kerül kiállításra a győri Városházán (!), tehát arra is szervezni, készülni kell. Aztán jön az adventi kert, a spiráljárás és utána már csak a saját dolgainkat kell intézni karácsonyra :).
Amiért most írásra adtam a fejem az az adventi bazár ami tegnap volt megrendezve Győrben a Balassi iskolában aminek egy részét megkaptuk használatra, ott tanulnak a felsős és gimnazista diákjaink. Az előkészületek, a portékák készítése már hetekkel ezelőtt elkezdődött, a szervezés a negyedik osztály feladata ( a waldorfban minden osztálynak van ünnepi feladata, így ha végig oda jár a gyereked mindenben részt tudsz venni :) ). 3 negyedikes szülő pénteken reggel velünk önkéntes segítőkkel (mi is 3-an voltunk) nekiláttunk, hogy a lehangoló iskolai folyosókat adventi díszbe öltöztessük. Ehhez hozzátartozik, hogy csütörtökön szürkületben a környéket járva mindenféle, örökzöldet szedtünk Péterrel, ehhez kaptunk még a virágkapu díszítéséből megmaradt zöldeket és Szilvi barátnőm két óriási bukszus ágát, amit egyedül rángatott be a kocsijába amit nem is tudom hogyan sikerült neki, mivel ki már hárman cibáltuk és így sem volt könnyű. Katáék hoztak mindenféle színes gézanyagokat amivel a folyosón futó csöveket takarták el, mi, többiek, pedig a lambéria fölé örökzöld kompozíciókat rögtönöztünk, amit nagyon jól fel lehetett dobni a Szilvi által hozott termésekkel, az ablakokba is kerültek fenyőágak, mécsestartók és kis kaspókban álló gyertyák feldíszítve. Sepréssel együtt végeztünk is fél tizenkettőre. Aztán én jöttem haza a gyerekeinkkel, még meg kellett írnom a táblákat amik az egyes termek előtt elhelyezve mutatták, hogy melyikben mi található ( vásártér, büfé, játszóház...) és este mentünk Győrújbarátra a Berecz Andris előadását meghallgatni. Sajnos ezt a mesét már ismertük tőle, de így is élmény volt! A kis táncosok is kitettek magukért, a bemondójuk viszont jobban teszi ha legközelebb fog egy papírt és előadás előtt leírja magának, hogy mit is kell mondania, akkor talán nem hozza olyan kellemetlen helyzetbe a zenekart és saját magát, hogy még a nevüket se tudja a zenészeknek...na de kanyarodjunk vissza a bazárra. Szóval még össze kellett valakinek tologatnia  padokat, aztán szombat reggel mindenki berendezte a maga kis pultját, megtelt a teázó süteménnyel, a büfé pedig szendviccsel... itt kikívánkozik belőlem, hogy a büfében szerintem drága volt a szendvics, a teaházban pedig üvegpohárral együtt adták a teát és nagyon olcsón (!)
Nem tudom ki milyen egyenleggel zárta a napot, de nagyon sokan voltunk és ez így jó, ennél jobb már csak az lenne, ha külsősök is megtalálnának minket.
Volt játszóház gyerekeknek ahol Balaskó Attilával lehetett mézes kalácsot sütni, néztünk bábelőadást is, sajnos a hölgy nevét nem jegyeztem meg, de nagyon élveztük.
Mivel jövőre nekünk kell megszervezni a bazárt már el is raktároztam, hogy mit csinálnék másként és mit pont így :).

Szent Miklós waldorfosan

Már régóta készülök egy ilyesmi bejegyzésre, de eddig nem jutottam gép elé ilyen szándékkal...Most az apropót az adja egyrészről, hogy december hatodikán szokott a Mikulás bekopogni a gyerekekhez, másrészről harmadikos a fiam a győri Forrás waldorf iskolában és a harmadikos szülők feladata Szent Miklós zsákját megtölteni.
Ez úgy történik, hogy minden osztály szülői közössége titokban hoz be az iskolába sós és édes süteményt, aszalt gyümölcsöt, olajos magvakat és gyümölcsöt. Mikor elmegy az összes gyerek az iskolából akkor jönnek a szülők, jelen esetben mi és elkezdjük felmérni a terepet. Felírjuk egy papírra, hogy melyik osztály mit és mennyit hozott ( ez csak azért kell, hogy tudjuk jelezni ahol túl kevés ajándék jutott be a suliba, ott egy kicsit jobban aktivizálják magukat a szülők). Idén úgy találtuk ki (jobban mondva az egyik szülő ötlete volt, kösz Böbe!)hogy süteményes dobozokba rakjuk a sütiket, külön az édes, külön a sós süteményeket, így jobban megőrzik eredeti formájukat és nem kell a gyerekeknek krémes sajtos rudat enni :) és ezek a dobozok kerültek bele egy-egy nagy zsákba a gyümölcsökkel együtt. Minden osztály kapott egy padot, erre a padra Mónika (az osztálytanítónk) felírta az osztályok számát és létszámát, ehhez kellett mindig igazodni. Csoportokba osztódtunk és mindenki nekiállt számolni, volt aki az édes sütit rakta, volt aki a sósat, az aszalt gyümölcsöket és az olajos magvakat. Magunk is meglepődtünk, hogy milyen flottul ment és másfél két óra alatt végeztünk a 13 osztály zsákjával. Most várom haza a gyerekeinket, hogy megtudjam mi is volt Szent Miklós zsákjában és milyen élmények érték őket a mai napon.
Lehet, hogy van aki csodálkozik, hogy nem írtam semmiféle csokimikulásról, meg szaloncukrokról, na ilyen dolgok egy szent Miklós zsákjába nem kerülhetnek bele, sőt itthonra se hozott ilyeneket, de a nagymama kárpótolja valamennyire a gyerekeinket :).

Kézműveskedés-Alkotó kör

Már több mint egy hónapja elindult a Győri Forrás Waldorf Iskola Madách utcai épületében a kézműveskedés. Balaskó Attila keddenként tart Tündérképzőt, ez kisebb gyerekeknek szóló mesés alkotás, én pedig hétfőnként tartok (nem találtam jobb nevet) alkotókört. Ide bármekkora gyerek (akár felnőtt is) jöhet. Próbálunk mindig az évszak, esemény, ünnepekhez kapcsolódó apróságokat készíteni.
Csináltunk már tejes dobozból madár etetőt, termésekből ajtódíszt és egyszerű színes papírokból ablakképet.
A papír nagyon jó anyag, lehet vágni, tépni, ragasztani, hajtogatni ezért ma is ezzel fogunk dolgozni. Megjött a hideg, ehhez kapcsolódva keresek valami szívmelengető képet amit kivághatunk és összeragaszthatnak a gyerekek kedvük szerint. Este töltök fel képeket a legújabb munkákról!

Márton napi lámpácskázás

Mivel a két nagyobb gyerekünk a győri Forrás Waldorf iskolába jár ezért mi is részese lettünk idén is a Márton napi lámpás sétának. Tavaly Árminék osztálya volt a szervező akkor még szerepeltünk is, hisz ilyenkor szokás a Márton legendát valamilyen módon megeleveníteni. Mónika (Ármin osztálytanítója) az egész szülői közösséget megmozgatta az előadásban. Péter volt a fázó koldus, a ruhát ő csinálta hozzá, de a fázást még csak imitálni sem kellett mivel olyan fogvacogtató hideg volt estére, hogy mi nagykabátban is dideregtünk mellette, Péter pedig szakadt nadrágban, rongyokba bugyolálva "koldult". Ez még Pannonhalmán történt, idén nem tudom miért nem ott sikerült tartani a Márton napi ünnepséget. Most a Madách utcában zajlott a dolog, a lámpácskákkal is egy rövid kört tettünk a kivilágított utcákon...hááát nem az a hangulat volt.
A gyerekek előadása nagyon aranyosra sikeredett, szépen énekeltek, játszottak. hangulatos volt a sok mécses, égő gyertya és a tűz. A cipó osztás is szép hagyomány, aki esetleg nem tudja miről beszélek annak leírom, hogy Márton napkor cipókat kapnak a gyerekek amit eltörnek több darabra és osztják egymás között, lehet barátnak, de békülési jelzésként a kevésbé kedvelt pajtás is kaphat.

Cipó osztás után/közben meleg teával vendégeltek meg mindenkit a szervezők, Péternek készítettünk még itthon teát (ilyen alkalmakkor többnyire tesznek bele cukrot-mézet...amit Péter nem szeret, meg ugye mindenki másként szereti, én például kevés cukorral  és citrommal szeretem ráadásul a gyümölcsteát). Azzal együtt a kezünket jól melegítette :). A lámpácskákat a gyerekek maguk készítették, mi itthon még Mirjamnak is csináltunk egyet, nehogy kimaradjon valami jóból. ez egy dunsztos üveg beragasztva vékony mintás papírral, fület drótból hajlítottunk rá, került még bele egy mécses és kész is a lámpás. Fényképek sajnos nem készültek, de a Pannonhalmiról találtam egyet.

Liszt paraván

Egy hónapja nem sikerült a saját blogomra írni, Péterére azért pár Liszt paravánokról szóló cikk felkerült. ezzel a munkát befejezettnek is tekinthetnénk, de... a kiállítás azért készült, hogy minél több helyen ki legyen állítva, had vigye a Győri Forrás Waldorf Iskola jó hírét, hisz a gyerekek közreműködésével készítettünk ( és persze Kurcsics Laci művésztanár sok-sok segítségét se felejtsük ki) meg persze Liszt Ferenc életét, munkásságát se a sorból. Szóval most azon munkálkodunk, hogy a kiállítás haladjon is. A Győri Könyvszalonon debütál a kiállítás, várom a visszajelzéseket, véleményeket, akár a kritikákat is!

Szülinapok

Ahogy már írtam az előző írásomban ősszel vannak a lányaink és az én születésnapom. Túl sok kép nem készült az idei összejövetelekről, de az általam készített tortának a fotóját csak felteszem :).

Születésnapok

Ez a bejegyzés arról akar meggyőzni mindenkit, hogy vendégül látni a barátokat az egyik legjobb dolog a világon. Az aktualitását az hozta el, hogy nálunk az ősz események sorozata ( Mirjam, Ráhel és az én szülinapom, házassági évfordulónk és mindenféle esemény ilyenkor van).
Évekig tervezgettük, hogy majd egyszer csinálunk egy nagy bulit, sok vendéggel, finomságokkal, jó hangulattal...aztán egyszer csak tényleg megcsináltuk! Ez számunkra azért annyira emlékezetes mert utána napokig bennünk volt egy jó érzés, hogy ennyi barátunk van és milyen jó együtt lenni meg ilyesmi. Péter szülinapját ünnepeltük 3 évvel ez előtt.

Még tortát is kapott Szilvi barátnőnk jó voltából, pedig ő nem is eszik ilyesmit.
 Hatalmas telkünk van ami egy dombra fut fel, Péternek viszonylag nagy ( és rendetlen) műhelye van ami kitűnően alkalmas vendégek fogadására, ( ha a szana-szét lévő munkákat, kézi szerszámokat egy kupacba hordjuk és jótékony mindent elfedő lepellel letakarjuk, így csak a szép, érdekes, izgalmas tárgyak halmazaként jelenik meg a műhely a vendégek előtt). Szóval nálunk a hely adott, már csak enni és inni való kell no meg a vendégek. A vendégekkel igen nagy szerencsénk van, a fiuk innivalót szoktak hozni a lányok pedig sütnek valami finomat (házaspárokról beszélünk, de akkor is ez a felállás :).

Amikor ez így mind együtt van akkor kezdődik a buli, ami abból áll, hogy eszünk meg iszunk

 aztán még mindig eszünk és közben igen jókat beszélgetünk a gyerekek önszerveződően játszanak mindenki figyel mindenki gyerekére...és mivel általában szülinap az amikor összejövünk van torta is, meg gyertya elfújás és akkor előkerül Ági barátnőm gitárja és miközben a fiuk beszélgetnek fius dolgokról addig mi  vígan énekelünk hol a gyerekek hol a saját kedvünkre.

Barátaink szerint, ha nálunk összejövetel van akkor esni fog az eső, mi ezt akkor szoktuk mondani, ha a szomszédban lekaszálják a füvet ...

Ármin ellenörzi a bográcsban fővő étel állapotát :)

A gyerekek szívesen birtokba veszik ilyenkor is a munkáinkat.