Gyíkok

A telkünkön sok gyík tanyázik, egy-egy napsütötte kövön, üvegházban, levelek között lehet rájuk bukkanni. Szoktunk gyönyörű színes kék fejű, zöld testű gyíkokat is látni, most olvasta Péter, hogy a zöld hím gyík párzási időszakban kékül be :). Árminnak nagy vágya volt gyíkot fogni, de mi ezt nem tartottuk jó ötletnek. Ma sétáltak a gyerekek és örömmel jöttek haza, hogy találtak kisgyíkot és hazahozták :). Azóta megy a lényvadászat, hogy etetni is tudják. Az udvaron le van rakva pár kerékgumi, ott is lakik egy gyíkocska, oda tették a legújabb szerzeményt is, reméljük összebarátkoznak.

Ez egy régebben készült kép, sajnos a kék fejű gyíkról nem találtam meg a képet, ha rábukkanok felteszem!

Gyerekek

Diánál és Amiránál jártunk egyik délután (Amira Péter unokája, Dia pedig Amira anyukája). Szép idő volt így kint játszottak a gyerekek, mi pedig a teraszon beszélgettünk. Amira hozott ki egy kupac játékot, most kapta 3. szülinapjára valamelyik nagymamától a rózsaszín laptopot, amire a mi gyerekeink is kíváncsiak voltak...kb.10 percig, aztán mentek inkább játszani :)

Mirjam épp a gépet bűvöli.

Ármin Amirával homokozik.

Mivel a lányaink kinőtték a biciklire szerelhető utánfutót ezért elvittük Diáéknak, ők nem olyan dombos helyen laknak mint mi, biztos gyakrabban fogják használni. Amirának annyira tetszett, hogy ki se akart belőle szállni, Ármin egész délután húzta benne a lányokat közben mint egy autóversenyen közvetített :).

Lehűlt a levegő ezért a vacsorát már bent ettük meg. Aztán a gyerekek felmentek a gyerekszobába játszani. Amira lehozott egy mesekönyvet, a képen épp azt olvasom neki.

A vacsora nagyon finom volt, még az én szárazra sikerült süteményemet is fel tudtuk dobni egy kis házi meggylekvárral. 

Lányhaj

A lányainknak hosszú-hosszú hajuk van. Mirjam a kisebbik igen büszke rá, hogy neki még sose volt vágva belőle, Ráhelnek egy ici-picit csíptem le a végéből mert annyira elvékonyodott, hogy muszáj volt mert összegubancolódott. Mindig kérdezik az ismerősök és az ismeretlenek, hogy engedik fésülni? Nincs alternatíva, persze, hogy engedik, kócosan nem lehet menni sehova.
Hétvégén egy-egy fésülést azért elbliccelünk, de hét közben minden reggel kibontás, újrafonás, akinek van külön kívánsága annak a szerint befonom, copfozom stb. Az évek alatt megszerzett rutin miatt 5 perc az egész. Mások ritkán látják kiengedett hajjal a lányokat, mert bizony ha kiengedve hordják úgy összegubancolódik, hogy mire kibontjuk a könnyük tud potyogni, ezért megelégszenek azzal, ha a frissen mosott hajuk pár órát szabadon van, aztán összefogjuk.

El kell mondanom, hogy Ráhelnek kb. másfél éves koráig nem is volt haja, csak kis pihe volt a buksiján, aztán egyszer csak elkezdett nőni, azóta abba se hagyta :)

Készülődés az iskolakezdésre

Elkezdtünk készülni az iskola kezdésre. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy padlót csiszolunk, falat festünk (minden évben a megfelelő színre) és amiről igazából írni szeretnék az az, hogy mozaikot raktunk újra az elsős terembe, mivel ott falat is bontottak a szülők, hogy a csemetéknek nagyobb helyük legyen. A waldorf iskolákban ez azért is fontos, mert a gyerekek rengeteget mozognak.
A fal bontása közben nyilvánvalóvá vált, hogy valamit kell kezdeni a két padló találkozásában keletkezett szakadékkal és mivel mi a mozaikot a lányunk termében ilyen célból egyszer már alkalmaztuk ami mindenkinek tetszett, ezért felkértek az elsős terem mozaikozására is. A parketta elég vacak állapotban volt így hullámos lett az egyik széle és ha már hullám akkor halacskák és víz lett a téma a mozaikban.
Azt először nem tudtam elképzelni, hogy Péter hogyan fogja megvalósítani a halacskákat, de megoldotta. Én előrajzoltam, Ő pedig flexel kivágta. Tátva maradt a szám, 10 év után is tud még meglepetést okozni!
Mivel a gyerekeinket általában nem tudjuk hova tenni a szünetekben ezért mindig visszük őket is magunkkal, az első képen épp Ármin látható ahogy keresgéli a megfelelő mozaik darabot, tehetséges a gyerek!

Íme a halacskák.

Beszélgettünk Péterrel, hogy egy ilyen munkát "szakember" nem vállalna el, de mi, több szülőtársunkkal együtt vagyunk elég kreatívak és elszántak, hogy a vacak padlót is esztétikussá tegyük. Hasonló dolgokat bátran alkalmazunk a környezetünkben és eddig csak dicséreteket kaptunk érte!

Egy újabb történet

Pár éve történt, valahonnan későn értünk haza, gyorsan asztalhoz ültünk és tálaltam a vacsorát. Akkor még Mirjam etetőszékben ült mellettem, az asztal a falhoz volt tolva, Ráhel ült a fal mellett, Ármin pedig kívül. Valamin civakodtak, én a sürgés-forgás közben egyre csak a vitát hallom az asztaltól, valamiféle magokat vettek el egymástól és ezen ment a harc... Az asztal felett a falon egy üvegpolc volt jó magasan, néhány ritkán használt szakácskönyvem volt rajta meg gyertyatartó, évek óta ott volt...
Elegem lett a gyerekek veszekedéséből hiába szóltam többször, nem hagyták abba. Ráhel maga mellé pakolta a vita tárgyát képező magokat én pedig odanyúltam, hogy elvegyem. Ahogy én nyúltam a magokért az üvegpolc abban a pillanatban lezúgott és a kézfejemen széttört... Péter ugrott, hogy segítsen Ráhelnek, aki tele volt üvegszilánkkal és volt rajta vér is... Mint kiderült az én vérem csöpögött rá. Egy kis karcolással és nagy ijedelemmel megúszta szerencsére. Nem is akartunk akkor belegondolni, hogy ha én nem nyúlok oda akkor mi történik. Angyal vezette a kezem! (Ha hiszünk az ilyesmiben, ha nem)

Szívesen olvasnám a ti történeteiteket is!

Ez már nem tartozik a történet varázslatához, de leírom. A kezemet elég szerencsésen vágta el az üveg, de össze kellett varrni. Szilvi barátnőmet hívtam, hogy vigyen be a balesetire, mert Péter vacsora előtt ivott egy pohár sört, meg egyébként se hagyhattuk volna egyedül a gyerekeket. Be is mentünk, viszonylag hamar sorra is kerültem, a fertőtlenítés csípett, a fájdalomcsillapítás és összevarrás kellemetlen volt, de mégiscsak elláttak és örültem, hogy ennyivel megúsztuk. Telt az idő, mentem kivetetni a varratokat, hát a szép egyenes vágást úgy varrták össze, hogy a két bőrt nem illesztették hanem egyiket a másik alá húzták be, tehát esélye sem volt összeforrni a két bőrrésznek. Alig értem haza már szétnyílt. Péter biztatott, hogy menjek vissza, de én hajthatatlan voltam, azt a tortúrát újra álljam ki, és ki tudja, hogy másodjára jól csinálják. Ekkor az én okos férjem gondolt egyet, elővette a gipszpólyát (amit modelleken szokott alkalmazni, ilyet használnak az orvosok gipszeléshez) és begipszelte úgy a kézfejemet, hogy ne tudjam behajlítani, ahol van a vágás. A nap végére már tartotta annyira magát a seb, hogy nem nyílt szét.

Nyári olvasmány?

Péter volt a Megyei könyvtárban és választott nekem is olvasnivalót. Maeve Binchy Galagonyaerdő című könyvét. Nekifogtam és első pár oldal után azt hittem egy könnyű nyári olvasmány lesz, aztán volt pár olyan rész ami szinte krimibe illett volna, de összességében nagyon szórakoztató volt és élveztem amíg tartott. Igaz nem túl sokáig, mert elég gyorsan haladtam vele. Egy-egy fejezet egy-egy személy élettörténetét meséli el és ha elég nagy az ember agya ahhoz, hogy összerakja a darabkákat, hogy ki kicsoda és milyen kapcsolatban áll a többi szereplővel akkor a végére kerek lesz a történet.

Aki olvasta már szívesen meghallgatom a könyvel kapcsolatos élményét, de írhattok más könyvekről is!

Történetek

Katalin hozzászólása eszünkbe juttatott néhány különleges történetet, olyanokat amire az ember azt mondja, hogy véletlenek márpedig nincsenek.
Az első a barátnőmékkel történt. Valahol nyaraltak, vagy csak kirándultak a lényeg, hogy élete párjával túráztak és alkalmas köveket kerestek amit emlékbe hazavihetnek. Egyet felvett Kriszta barátnőm egyet pedig az akkor még csak vőlegénye, Péter. Hazamentek, talán napok is elteltek...egyszer Kriszta kezébe vette a két követ és forgatta őket jobbra, balra... aztán egyszer csak összeillesztette a két fél darabot! Egymástól távol választotta mindegyik a maga kődarabját és mégis egymásra találtak :).

A kép csak illusztráció, a követ Kapolcsról hoztuk, az üveget mi készítettük :).

Viszont most indulnunk kell Győrben van egy csomó elintéznivalónk, így a mesélést majd a következő alkalommal folytatom!
Derűs napot mindenkinek!