Pénteki tízórai

Hogy miért pont a pénteki tízórait emelem ki? Hát azért mert arra a napra többnyire én sütöm a gyerekeknek az elvinnivalót. Ugyanis a mi iskolánkban hét közben a gyerekek nem vihetnek édeset tízóraira, csak pénteken, az az édességnap. Most látom lelki szemeim előtt, hogy többen felvonják a szemöldöküket...lehetne hosszan beszélni arról, hogy miért nem jó reggel édeset etetni a gyerekekkel, röviden csak annyit róla, hogy felpörögnek tőle és nehezebben tudnak figyelni, de mivel gyerekekről beszélünk és ami tiltva van az mindig kívánatosabb, kell olyan lehetőséget is biztosítani, hogy na akkor ezen a napon lehet vinni édeset. Nem az előrecsomagolt izéket a boltból, hanem anya, nagymama által sütött ( na jó, néha nálunk is a pékségből kapnak kakaós csigát) édes péksüteményt.

Szóval csütörtökön délután nekiláttam az édes kelt tésztámnak (1kg liszt, 10 dkg cukor, 5 dkg élesztő, 10 dkg vaj, 6 dl folyadék (tej, joghurt...)). Azt tudtam, hogy valami túrós töltelékűt szeretnék, de nem batyut annál látványosabbat, és akkor eszembe jutott, hogy sütöttem egyszer pudingos rózsát, most is ilyet készítettem, csak túróval.

Osztatlan sikert aratott, vacsoráztunk belőle, vitték tízóraira és még egy pici maradt otthon uzsonnára épp jó volt.

Havas szösszenet

Kint hó, rajtam bakancs, megyek be: "Odaadnám innen, nem akarok rálépni a szőnyegre, olvad a hó a bakancsomról"- erre egy "kedves" hölgy: "Mi is így gondoltuk...!"

Havas tél nálunk

Mióta leesett a hó, azóta reggelente overálba öltözünk a  gyerekekkel és 15-20 perccel hamarabb nekivágunk az útnak szánkóval.
A nagyok Győrbe járnak suliba ahova  a barátaink viszik őket kocsival, mi a falu egyik felén lakunk, ők a másikon, így kézenfekvő megoldás, hogy a faluközpontban találkozunk reggelente, Mirjammal úgyis tovább kell mennem az ovihoz.
Szóval a gyerekek felkucorodnak a szánkóra (még éppen elférnek rajta mindhárman) én meg húzom őket, közben nevetgélünk, beszélgetünk, rácsodálkozunk a havas tájra, a jégcsapokra...
Hazafelé már egyedül kutyagolok a dombra, ami szerintem felér egy fitnesz terem gépein eltöltött 40 perccel :)!
Mire hazaérek jól kimelegedek, aztán lassan lehűlök és jöhet a reggeli.

Játszótér behavazva. Tavasszal ezt szét fogjuk szedni, kinőtték a gyerekek és feljebb a telken nagyobb helyen kapnak mászásra, bebújásra alkalmas területet.

Ez az út lefelé, itt a szánkót nem húzni kell, "csak" visszatartani.

Ármin talicskázza a havat. A kocsi pihen a hótakaró alatt.

Ez pedig a szembe szomszéd házikó gyönyörű jégcsapokkal.

Nálunk leszedték a gyerekek :). 

Csipkebogyó

Péter a gyerekekkel felkerekedett és elmentek a tőlünk pár száz méterre lévő gazzal benőtt elhagyott telekre és szedtek egy kosárka csipkebogyót.

Megmostuk, majd egy picit felfőztük, hogy könnyebb legyen passzírozni.

Miután kipasszíroztuk egy sűrű, krémes csipkebogyó velőt kaptunk. Ezután kétfelé vettük.

Az egyik feléből lett Péternek csípős mártogatós, a másik feléből pedig csipkebogyó lekvár.
A csípős mártogatóshoz vörös hagymát apróra vágtunk, megdinszteltük, tettünk hozzá paradicsom pürét (ha van friss paradicsomot is kockázhatunk bele) egy jó adag csipkebogyó velőt, csípős paprikát apróra vágva, fokhagymát, sót, majoránnát, borsot, oregánót, bazsalikomot (mindenféle zöld fűszer jó hozzá), mi amihez lehet teszünk mostanában kurkumát, sok jót olvastunk róla. Majd összefőztük sűrűre, mártogathatóra. Péter szerint az egy hete készített mártogatósban most értek össze igazán az ízek. Csípős, paradicsomos a csipkebogyó gyümölcsös ízével :).

A lekvárral nem sokat foglalkoztam, feltettem a tűzhelyre, mikor felforrt tettünk hozzá pár kanál cukrot (nem kell sok, mert idén nagyon édes a csipkebogyó) kevergettük pár percig, majd üvegekbe raktuk. Nem dunsztoltam ki, mivel nem lett sok az egész, a hűtőben eláll amíg palacsintára vagy süteménybe nem kerül. Tegnap például a tejberizst ették vele a gyerekek.

Karácsony

Békés, meghitt karácsonyunk volt. 24-én itthon, szűk családi körben. Idén először vettünk vágott fát, eddig mindig gyökeres fát választottunk, de most nagyot szerettek volna a gyerekek :). Péter megoldotta a fa talp kérdését és már díszíthettük is. Mi amióta a gyerekek kora engedi együtt díszítjük a fát, a saját készítésű díszekkel. Idén gipszfigurák, mézeskalács, pár marék szaloncukor, papír kütyük, narancshéj girland (még kimondani sem egyszerű) és fényfüzér került fel rá. Nem mondom, hogy csudaszép, de a miénk, és a gyerekek miközben díszítették folyamatosan énekelték a karácsonyi dalokat...olyan meghitt volt, mi meg Péterrel csak füleltünk és mosolyogtunk ahogy ők dolgoznak énekelve és kacagnak...
Szeretem a gyerekeinkben azt, ahogy minden apróságnak tudnak örülni. Mivel tudtam, hogy mi mindent fognak kapni mástól ezért próbáltam ésszerű keretek közé szorítani az ajándékozást.

Mi általában saját készítésű ajándékkal kedveskedünk, idén először próbáltunk meg mézeskalács házikót készíteni. Igazi csapatmunka volt. Péter készítette a sablont, én a tésztát, a gyerekek pedig szurkoltak :). Aztán az összeállítást is ketten csináltuk, nem tudom más hogyan oldja meg mi a tetők rögzítéséhez gombostűket hívtunk segítségül amíg meg nem kötött a tojásfehérje.

Az írókázáshoz a gyerekek is kedvet kaptak.

És az összeállított házikó, ha már nem lesz semmi karácsonyi süti maradék ez is el fog fogyni. 

Amira amint meglátta meg akarta kóstolni ( mint a Jancsi és Juliskában), de lebeszéltük róla és inkább választott a tálról a sok apró forma közül.

Aztán 25-én felkerekedtünk és elmentünk a szüleimhez, ahol már nagyon várták az unokatesók a gyerekeket. Ott is ajándékozás, evés-ivás, társasozás... Nem emlékeztem rá, hogy a gazdálkodj okosan 3 órás elfoglaltság, minimum!

26-án Péter nővéréhez voltunk hivatalosak, idén 9-en ültük körbe az asztalt :).

Ezt a mákos kalácsot vittük hozzájuk, csak azt bánom, hogy nem tudtam, hogy Ani nem szereti a mákosat :(. Na majd legközelebb diósat sütök :)!

Remélem mindenkinek úgy teltek az ünnepek ahogyan szerette volna!

Mesék karácsonyra hangolódva

Ahogy közeledik a karácsony, úgy kerülnek elő ehhez az ünnephez tartozó kedves könyveink. Ilyen A karácsonyi asztal meséi című amit tavaly sikerült úgy időzíteni, hogy pont szenteste olvastuk az utolsó fejezetét. Idén hamarabb kezdtük el a gyerekek kérésére, próbáljuk esténként elódázni, hogy kitartson :). Ilyenkor persze olvasok nekik másik könyvből.
Visszatérve a karácsonyi asztal meséire ilyen a borítója:

A történet János gazda és Magda asszony házában, karácsonykor megterített asztalon és asztal alatt helyet foglaló tárgyak meséi az életükről. Végigveszik a kezdetektől addig ahogy bekerültek a tiszta szobába a karácsonyi asztalra. 

Mesél a kenyér, a bor, a kancsó, a viaszgyertya, a kenyérkosár, az asztal, a veteményes kert lakói és az abrosz. Bepillantást nyerünk egy régen volt család áldott karácsonyába, ahol volt betlehemezés és éjféli misére menés szépen felöltözve, majd az egész napi böjtöt megtörve  késői vacsora. 

A mese írója Baksa Brigitta, köszönöm neki, hogy megosztotta velünk ezt a szép történetet! Ha tehetitek olvassátok el ti is!

Mikulás túra

Múlt héten a betegségek ellenére készültünk a Mikulás túrára amit a Hatos tölgyhöz  szerveztek Tényőről és Kajárpécről. Sütöttünk mézes kalácsot, hogy legyen mivel megkínálni a Mikulást, előkerítettük mindenkinek a vastag overált és bakancsot. Összekészítettük reggel a sütésre szánt kolbászt, kenyeret és forró teát. Majd nekiindultunk. A templomnál találkoztunk barátaink egészséges tagjaival, a buszról is jöttek többen Győrből, majd elindultunk. Gyors egymás utánban megálltunk kétszer, egyszer megvártuk még az elején lemaradtakat, másodjára pedig Maya néni várt minket a kertkapuban egy kis pálinkával.
Szépen haladtunk, az út egyre emelkedett, aztán egyszer csak észre vettem, hogy Ármin kétségbeesett képpel próbálja tartani a tempót és zihál. Azonnal megtorpantam, megitattam meleg teával és Péterrel gyorsan megbeszéltük, hogy Árminnal visszafordulok ő meg megy tovább a lányokkal, ez Mirjamnak annyira nem tetszett, de aztán szépen ment tovább apja kezét fogva.
Én megszaporáztam a lépteimet, Ármin pedig a saját tempójában lesétált a buszmegállóba ahova aztán felmentem érte kocsival. Hazajöttünk és ő azonnal lefeküdt és el is aludt.
Péter készített jópár képet a Hatos tölgynél, ha nem jött volna közbe a calicivírus sokkal többen állnánk a fa tövében :).