Joghurt házilag

Többen kérdezték, hogy hogyan készítem házilag a joghurtot, íme:
 2 liter házi tejet felforralok, tökéletesen megfelel a gépből fejt zsíros tej! amikor már nem forró, de még elég meleg, az edény oldalát szoktam megfogni, amikor már folyamatosan rajta tudom tartani a kezem anélkül, hogy az kellemetlen lenne (egyszer megmérem a hőfokot, hátha valakinek az segít) na szóval akkor belekeverek egy nagy pohár natúr joghurtot. Aztán lezárható tetejű dobozokba teszem, kettőbe-háromba és felteszem a konyhaszekrényem tetejére, ott elég meleg van ahhoz, hogy másnapra kész is legyen. Nálam a kész azt jelenti, hogy mikor megdöntöm az edényt a joghurt nem folyik semerre, hanem egy darabban van. Ekkor beteszem a hűtőbe és bármikor fogyasztható.
 Gyümölcsjoghurtot pedig úgy csinálunk, hogy házi darabos lekvárt keverünk bele ;).

Gabonapehely

Ha pár hónapja meghallottam volna ezt a szót akkor biztos az agyoncukrozott csokigolyó, fahéjas lapocska és társai ugranak be, de nálunk is eljött az a pillanat (igazából nem is pillanat, mert ez egy folyamat volt ami még most is tart) szóval eljött az ideje, hogy száműzzük az ételek soraiból ezeket a vacakokat. Hogy mit eszünk helyette? Hát gabonapelyhet, ami tényleg gabonából van pelyhesítve, magyarról-magyarra úgy tudnám fordítani, hogy annyira össze van préselve a teljes gabonaszem, hogy már számunkra is elrágható, persze az egész gabonaszem is elrágható ha van időnk, kedvünk és elég fogunk hozzá :).
A mi általunk fogyasztott gabonapelyheket egy dunsztos üvegbe szoktam tenni, rakok bele búzapelyhet, árpapelyhet, zabpelyhet, lenmagot (egy kicsit megdarálva), napraforgó magot, diót...mikor mit és összerázom. Ezt mi általában natúr házi készítésű joghurttal esszük, a gyerekek néha kérnek hozzá egy kis kanál mézet is.
A nagyok többnyire visznek magukkal egy-egy adagot a suliba is, külön-külön dobozkába teszem a joghurtot és a gabonát, hogy ők akkor keverhessék össze frissen amikor enni szeretnék. Én szeretem itthon egy kicsit állni hagyni mielőtt eszem, de ez részlet kérdés. Aki szereti tehet hozzá friss gyümölcsöt is, összenyomott banánnal elég fura kinézete tud lenni :), de reszelt almával is kitűnő! Nyáron persze jöhetnek hozzá a mindenféle színben pompázó bogyós gyümölcsök...ezekre már nagyon vágyom, ebben biztos közrejátszik, hogy nálunk újra esik a hó!

Pénteki tízórai

Hogy miért pont a pénteki tízórait emelem ki? Hát azért mert arra a napra többnyire én sütöm a gyerekeknek az elvinnivalót. Ugyanis a mi iskolánkban hét közben a gyerekek nem vihetnek édeset tízóraira, csak pénteken, az az édességnap. Most látom lelki szemeim előtt, hogy többen felvonják a szemöldöküket...lehetne hosszan beszélni arról, hogy miért nem jó reggel édeset etetni a gyerekekkel, röviden csak annyit róla, hogy felpörögnek tőle és nehezebben tudnak figyelni, de mivel gyerekekről beszélünk és ami tiltva van az mindig kívánatosabb, kell olyan lehetőséget is biztosítani, hogy na akkor ezen a napon lehet vinni édeset. Nem az előrecsomagolt izéket a boltból, hanem anya, nagymama által sütött ( na jó, néha nálunk is a pékségből kapnak kakaós csigát) édes péksüteményt.

Szóval csütörtökön délután nekiláttam az édes kelt tésztámnak (1kg liszt, 10 dkg cukor, 5 dkg élesztő, 10 dkg vaj, 6 dl folyadék (tej, joghurt...)). Azt tudtam, hogy valami túrós töltelékűt szeretnék, de nem batyut annál látványosabbat, és akkor eszembe jutott, hogy sütöttem egyszer pudingos rózsát, most is ilyet készítettem, csak túróval.

Osztatlan sikert aratott, vacsoráztunk belőle, vitték tízóraira és még egy pici maradt otthon uzsonnára épp jó volt.

Havas szösszenet

Kint hó, rajtam bakancs, megyek be: "Odaadnám innen, nem akarok rálépni a szőnyegre, olvad a hó a bakancsomról"- erre egy "kedves" hölgy: "Mi is így gondoltuk...!"

Havas tél nálunk

Mióta leesett a hó, azóta reggelente overálba öltözünk a  gyerekekkel és 15-20 perccel hamarabb nekivágunk az útnak szánkóval.
A nagyok Győrbe járnak suliba ahova  a barátaink viszik őket kocsival, mi a falu egyik felén lakunk, ők a másikon, így kézenfekvő megoldás, hogy a faluközpontban találkozunk reggelente, Mirjammal úgyis tovább kell mennem az ovihoz.
Szóval a gyerekek felkucorodnak a szánkóra (még éppen elférnek rajta mindhárman) én meg húzom őket, közben nevetgélünk, beszélgetünk, rácsodálkozunk a havas tájra, a jégcsapokra...
Hazafelé már egyedül kutyagolok a dombra, ami szerintem felér egy fitnesz terem gépein eltöltött 40 perccel :)!
Mire hazaérek jól kimelegedek, aztán lassan lehűlök és jöhet a reggeli.

Játszótér behavazva. Tavasszal ezt szét fogjuk szedni, kinőtték a gyerekek és feljebb a telken nagyobb helyen kapnak mászásra, bebújásra alkalmas területet.

Ez az út lefelé, itt a szánkót nem húzni kell, "csak" visszatartani.

Ármin talicskázza a havat. A kocsi pihen a hótakaró alatt.

Ez pedig a szembe szomszéd házikó gyönyörű jégcsapokkal.

Nálunk leszedték a gyerekek :). 

Csipkebogyó

Péter a gyerekekkel felkerekedett és elmentek a tőlünk pár száz méterre lévő gazzal benőtt elhagyott telekre és szedtek egy kosárka csipkebogyót.

Megmostuk, majd egy picit felfőztük, hogy könnyebb legyen passzírozni.

Miután kipasszíroztuk egy sűrű, krémes csipkebogyó velőt kaptunk. Ezután kétfelé vettük.

Az egyik feléből lett Péternek csípős mártogatós, a másik feléből pedig csipkebogyó lekvár.
A csípős mártogatóshoz vörös hagymát apróra vágtunk, megdinszteltük, tettünk hozzá paradicsom pürét (ha van friss paradicsomot is kockázhatunk bele) egy jó adag csipkebogyó velőt, csípős paprikát apróra vágva, fokhagymát, sót, majoránnát, borsot, oregánót, bazsalikomot (mindenféle zöld fűszer jó hozzá), mi amihez lehet teszünk mostanában kurkumát, sok jót olvastunk róla. Majd összefőztük sűrűre, mártogathatóra. Péter szerint az egy hete készített mártogatósban most értek össze igazán az ízek. Csípős, paradicsomos a csipkebogyó gyümölcsös ízével :).

A lekvárral nem sokat foglalkoztam, feltettem a tűzhelyre, mikor felforrt tettünk hozzá pár kanál cukrot (nem kell sok, mert idén nagyon édes a csipkebogyó) kevergettük pár percig, majd üvegekbe raktuk. Nem dunsztoltam ki, mivel nem lett sok az egész, a hűtőben eláll amíg palacsintára vagy süteménybe nem kerül. Tegnap például a tejberizst ették vele a gyerekek.

Karácsony

Békés, meghitt karácsonyunk volt. 24-én itthon, szűk családi körben. Idén először vettünk vágott fát, eddig mindig gyökeres fát választottunk, de most nagyot szerettek volna a gyerekek :). Péter megoldotta a fa talp kérdését és már díszíthettük is. Mi amióta a gyerekek kora engedi együtt díszítjük a fát, a saját készítésű díszekkel. Idén gipszfigurák, mézeskalács, pár marék szaloncukor, papír kütyük, narancshéj girland (még kimondani sem egyszerű) és fényfüzér került fel rá. Nem mondom, hogy csudaszép, de a miénk, és a gyerekek miközben díszítették folyamatosan énekelték a karácsonyi dalokat...olyan meghitt volt, mi meg Péterrel csak füleltünk és mosolyogtunk ahogy ők dolgoznak énekelve és kacagnak...
Szeretem a gyerekeinkben azt, ahogy minden apróságnak tudnak örülni. Mivel tudtam, hogy mi mindent fognak kapni mástól ezért próbáltam ésszerű keretek közé szorítani az ajándékozást.

Mi általában saját készítésű ajándékkal kedveskedünk, idén először próbáltunk meg mézeskalács házikót készíteni. Igazi csapatmunka volt. Péter készítette a sablont, én a tésztát, a gyerekek pedig szurkoltak :). Aztán az összeállítást is ketten csináltuk, nem tudom más hogyan oldja meg mi a tetők rögzítéséhez gombostűket hívtunk segítségül amíg meg nem kötött a tojásfehérje.

Az írókázáshoz a gyerekek is kedvet kaptak.

És az összeállított házikó, ha már nem lesz semmi karácsonyi süti maradék ez is el fog fogyni. 

Amira amint meglátta meg akarta kóstolni ( mint a Jancsi és Juliskában), de lebeszéltük róla és inkább választott a tálról a sok apró forma közül.

Aztán 25-én felkerekedtünk és elmentünk a szüleimhez, ahol már nagyon várták az unokatesók a gyerekeket. Ott is ajándékozás, evés-ivás, társasozás... Nem emlékeztem rá, hogy a gazdálkodj okosan 3 órás elfoglaltság, minimum!

26-án Péter nővéréhez voltunk hivatalosak, idén 9-en ültük körbe az asztalt :).

Ezt a mákos kalácsot vittük hozzájuk, csak azt bánom, hogy nem tudtam, hogy Ani nem szereti a mákosat :(. Na majd legközelebb diósat sütök :)!

Remélem mindenkinek úgy teltek az ünnepek ahogyan szerette volna!