Visszapillantó

Év végén az emberek (már amelyik) átgondolják, hogy kivel mi történt, mit csinált jól, rosszul, mit kéne a következő évben másként tenni...
Mi az előző szilveszterkor azt fogadtuk meg a férjemmel, hogy nem dolgozunk ingyen, aztán ezt módosítottuk, hogy nem dolgozunk ingyen, csak egy picit... idén azt fogalmaztuk meg, hogy elkezdünk építkezni :)...
A "hogyan" már megfogalmazódott bennünk, a "miből" lesz egy érdekes kérdés :). Na, aki erre is kiváncsi azt várom jövőre is!

Minden jót nektek 2012-ben is!

A velencei bába

Ez most egy könyvajánló bejegyzés.

 Ezt a könyvet Pétertől kaptam karácsonyra. Amint tudtam nekikezdtem és alig 3 nap alatt elolvastam. Nekem Ken Follett Katedrálisa jutott róla eszembe (azt se bírtam letenni).
A könyv (meglepő módon) egy bábáról szól, aki Velencében él és nem mellékesen zsidó. Abban az időben zsidó orvos, bába nem segíthetett keresztény emberen, ő mégis elmegy egy 2 napja vajúdó nemes asszonyhoz és  megpróbálja a lehetetlent... jó sok kacskaringó után hirtelen jutunk el a könyv végére és egyfajta hiányérzet maradt bennem, szerintem nem csengette le kellőképpen az író a végét, de nekem nagyon tetszett és egy hétvégére pihentető olvasmány. Megkerestem a neten itt elolvashatjátok a részletes (szerintem túl részletes) leírást.

Liszt vándorkiállítás

A tegnapi nagy nap volt az életünkben :). Avatták Péter 10. köztéri munkáját Győrben a Liszt Ferenc utcában, erről Péter írt pár sort a blogján. Délután fél hatkor pedig a Liszt Ferenc vándor kiállítás megnyitója volt a győri Városháza aulájában, ahol fellépett a Győri Liszt Ferenc Kórus és amin részt vett szinte az egész waldorf tanári kollégium! A kórus gyönyörűen énekelt, az alpolgármester ( Dr. Somogyi Tivadar) Úr dicsérő szavakat mondott, teljes volt a boldogság!

Amiért elkezdtem írni ezt a bejegyzést az az, hogy készítettem egy tortát erre a jeles eseményre. Ezt már hónapokkal ezelőtt kitaláltam, hogy sütök egyet és Liszt portrét csinálok rá csokiból (!). Mivel az időnk most is mint mindig kevés volt, este megcsináltam ( na jó csináltuk, mert Péter is segített ) a csoki lapot, fekete és fehér csokiból, ami még jól is nézett ki. Aztán reggel megsütöttem a sütemény lapját, majd a krémet is megfőztem, az idő fogyott a krém pedig nem akart sűrűsödni és hűlni. Hiába volt a megnyitó fél hatkor nekünk már 10 előtt el kellett indulnunk a Liszt mozaik portré avatására és oda már vinni kellett magunkkal a sütit, mert napközben már nem jöttünk haza. Szóval a kocsiba tettem be ideiglenesen a sütit meg a krémet, hogy hűljön. Aztán csak eljött az az utolsó 10 perc, hogy össze kellett állítanom, ráfordítottuk a csokit a langyos krémre és néztük, ahogy a csoki elkezdett olvadni, azt hittem sírva fakadok! De nem volt több vesztegetni való időnk, jöjjön aminek jönnie kell, beültem a kocsiba Péter a kezembe adta tepsistől a szétolvadó Liszt portréval a tetején a  sütit és indultunk. a kezem mint valami lengés csillapító próbáltam egyensúlyozni a sütivel, ahol nagyon folyt ott ellentartottam, Péter néha kétségbeesve a sütire pillantva vezetett és kérdezgette, hogy elkezdett e már szilárdulni... Mire Győrben megálltunk a Liszt Ferenc utcában már csak kicsit rezgett a kép ha mozdítottunk rajta, vízszintbe támasztottuk és a hideg kocsiba hagytuk, hogy kipihenje a fáradalmait. A mozaik portré avatás után már teljesen megszilárdult csak éppen egy kicsit fehéredett ki a nedvességtől a fekete csokis része. Áldottam az eszem, hogy a fehér csokihoz hasonlító krémet tettem alá, így nem volt zavaró, hogy itt-ott átsejlett alatta, meg a repedéseken...
Ezzel együtt a kiállítás megnyitón mindenkinek nagyon tetszett!

Ádventi bazár a waldorfban

Decemberben mindenkinek rengeteg dolga van, ha ehhez még hozzájön, hogy aktív waldorfos szülő, akkor egyszerűen nincs megállás. Dec. elején (ahogy az előző írásomban már olvashattátok) készülünk szent Miklós ünnepére, közben már folynak az adventi bazár előkészületei. Nekünk hab a tortán, hogy a mi szervezésünkben, vezetésünkkel készült Liszt Ferenc vándorkiállítás dec. 15-én 17 óra 30 perckor kerül kiállításra a győri Városházán (!), tehát arra is szervezni, készülni kell. Aztán jön az adventi kert, a spiráljárás és utána már csak a saját dolgainkat kell intézni karácsonyra :).
Amiért most írásra adtam a fejem az az adventi bazár ami tegnap volt megrendezve Győrben a Balassi iskolában aminek egy részét megkaptuk használatra, ott tanulnak a felsős és gimnazista diákjaink. Az előkészületek, a portékák készítése már hetekkel ezelőtt elkezdődött, a szervezés a negyedik osztály feladata ( a waldorfban minden osztálynak van ünnepi feladata, így ha végig oda jár a gyereked mindenben részt tudsz venni :) ). 3 negyedikes szülő pénteken reggel velünk önkéntes segítőkkel (mi is 3-an voltunk) nekiláttunk, hogy a lehangoló iskolai folyosókat adventi díszbe öltöztessük. Ehhez hozzátartozik, hogy csütörtökön szürkületben a környéket járva mindenféle, örökzöldet szedtünk Péterrel, ehhez kaptunk még a virágkapu díszítéséből megmaradt zöldeket és Szilvi barátnőm két óriási bukszus ágát, amit egyedül rángatott be a kocsijába amit nem is tudom hogyan sikerült neki, mivel ki már hárman cibáltuk és így sem volt könnyű. Katáék hoztak mindenféle színes gézanyagokat amivel a folyosón futó csöveket takarták el, mi, többiek, pedig a lambéria fölé örökzöld kompozíciókat rögtönöztünk, amit nagyon jól fel lehetett dobni a Szilvi által hozott termésekkel, az ablakokba is kerültek fenyőágak, mécsestartók és kis kaspókban álló gyertyák feldíszítve. Sepréssel együtt végeztünk is fél tizenkettőre. Aztán én jöttem haza a gyerekeinkkel, még meg kellett írnom a táblákat amik az egyes termek előtt elhelyezve mutatták, hogy melyikben mi található ( vásártér, büfé, játszóház...) és este mentünk Győrújbarátra a Berecz Andris előadását meghallgatni. Sajnos ezt a mesét már ismertük tőle, de így is élmény volt! A kis táncosok is kitettek magukért, a bemondójuk viszont jobban teszi ha legközelebb fog egy papírt és előadás előtt leírja magának, hogy mit is kell mondania, akkor talán nem hozza olyan kellemetlen helyzetbe a zenekart és saját magát, hogy még a nevüket se tudja a zenészeknek...na de kanyarodjunk vissza a bazárra. Szóval még össze kellett valakinek tologatnia  padokat, aztán szombat reggel mindenki berendezte a maga kis pultját, megtelt a teázó süteménnyel, a büfé pedig szendviccsel... itt kikívánkozik belőlem, hogy a büfében szerintem drága volt a szendvics, a teaházban pedig üvegpohárral együtt adták a teát és nagyon olcsón (!)
Nem tudom ki milyen egyenleggel zárta a napot, de nagyon sokan voltunk és ez így jó, ennél jobb már csak az lenne, ha külsősök is megtalálnának minket.
Volt játszóház gyerekeknek ahol Balaskó Attilával lehetett mézes kalácsot sütni, néztünk bábelőadást is, sajnos a hölgy nevét nem jegyeztem meg, de nagyon élveztük.
Mivel jövőre nekünk kell megszervezni a bazárt már el is raktároztam, hogy mit csinálnék másként és mit pont így :).

Szent Miklós waldorfosan

Már régóta készülök egy ilyesmi bejegyzésre, de eddig nem jutottam gép elé ilyen szándékkal...Most az apropót az adja egyrészről, hogy december hatodikán szokott a Mikulás bekopogni a gyerekekhez, másrészről harmadikos a fiam a győri Forrás waldorf iskolában és a harmadikos szülők feladata Szent Miklós zsákját megtölteni.
Ez úgy történik, hogy minden osztály szülői közössége titokban hoz be az iskolába sós és édes süteményt, aszalt gyümölcsöt, olajos magvakat és gyümölcsöt. Mikor elmegy az összes gyerek az iskolából akkor jönnek a szülők, jelen esetben mi és elkezdjük felmérni a terepet. Felírjuk egy papírra, hogy melyik osztály mit és mennyit hozott ( ez csak azért kell, hogy tudjuk jelezni ahol túl kevés ajándék jutott be a suliba, ott egy kicsit jobban aktivizálják magukat a szülők). Idén úgy találtuk ki (jobban mondva az egyik szülő ötlete volt, kösz Böbe!)hogy süteményes dobozokba rakjuk a sütiket, külön az édes, külön a sós süteményeket, így jobban megőrzik eredeti formájukat és nem kell a gyerekeknek krémes sajtos rudat enni :) és ezek a dobozok kerültek bele egy-egy nagy zsákba a gyümölcsökkel együtt. Minden osztály kapott egy padot, erre a padra Mónika (az osztálytanítónk) felírta az osztályok számát és létszámát, ehhez kellett mindig igazodni. Csoportokba osztódtunk és mindenki nekiállt számolni, volt aki az édes sütit rakta, volt aki a sósat, az aszalt gyümölcsöket és az olajos magvakat. Magunk is meglepődtünk, hogy milyen flottul ment és másfél két óra alatt végeztünk a 13 osztály zsákjával. Most várom haza a gyerekeinket, hogy megtudjam mi is volt Szent Miklós zsákjában és milyen élmények érték őket a mai napon.
Lehet, hogy van aki csodálkozik, hogy nem írtam semmiféle csokimikulásról, meg szaloncukrokról, na ilyen dolgok egy szent Miklós zsákjába nem kerülhetnek bele, sőt itthonra se hozott ilyeneket, de a nagymama kárpótolja valamennyire a gyerekeinket :).

Kézműveskedés-Alkotó kör

Már több mint egy hónapja elindult a Győri Forrás Waldorf Iskola Madách utcai épületében a kézműveskedés. Balaskó Attila keddenként tart Tündérképzőt, ez kisebb gyerekeknek szóló mesés alkotás, én pedig hétfőnként tartok (nem találtam jobb nevet) alkotókört. Ide bármekkora gyerek (akár felnőtt is) jöhet. Próbálunk mindig az évszak, esemény, ünnepekhez kapcsolódó apróságokat készíteni.
Csináltunk már tejes dobozból madár etetőt, termésekből ajtódíszt és egyszerű színes papírokból ablakképet.
A papír nagyon jó anyag, lehet vágni, tépni, ragasztani, hajtogatni ezért ma is ezzel fogunk dolgozni. Megjött a hideg, ehhez kapcsolódva keresek valami szívmelengető képet amit kivághatunk és összeragaszthatnak a gyerekek kedvük szerint. Este töltök fel képeket a legújabb munkákról!

Márton napi lámpácskázás

Mivel a két nagyobb gyerekünk a győri Forrás Waldorf iskolába jár ezért mi is részese lettünk idén is a Márton napi lámpás sétának. Tavaly Árminék osztálya volt a szervező akkor még szerepeltünk is, hisz ilyenkor szokás a Márton legendát valamilyen módon megeleveníteni. Mónika (Ármin osztálytanítója) az egész szülői közösséget megmozgatta az előadásban. Péter volt a fázó koldus, a ruhát ő csinálta hozzá, de a fázást még csak imitálni sem kellett mivel olyan fogvacogtató hideg volt estére, hogy mi nagykabátban is dideregtünk mellette, Péter pedig szakadt nadrágban, rongyokba bugyolálva "koldult". Ez még Pannonhalmán történt, idén nem tudom miért nem ott sikerült tartani a Márton napi ünnepséget. Most a Madách utcában zajlott a dolog, a lámpácskákkal is egy rövid kört tettünk a kivilágított utcákon...hááát nem az a hangulat volt.
A gyerekek előadása nagyon aranyosra sikeredett, szépen énekeltek, játszottak. hangulatos volt a sok mécses, égő gyertya és a tűz. A cipó osztás is szép hagyomány, aki esetleg nem tudja miről beszélek annak leírom, hogy Márton napkor cipókat kapnak a gyerekek amit eltörnek több darabra és osztják egymás között, lehet barátnak, de békülési jelzésként a kevésbé kedvelt pajtás is kaphat.

Cipó osztás után/közben meleg teával vendégeltek meg mindenkit a szervezők, Péternek készítettünk még itthon teát (ilyen alkalmakkor többnyire tesznek bele cukrot-mézet...amit Péter nem szeret, meg ugye mindenki másként szereti, én például kevés cukorral  és citrommal szeretem ráadásul a gyümölcsteát). Azzal együtt a kezünket jól melegítette :). A lámpácskákat a gyerekek maguk készítették, mi itthon még Mirjamnak is csináltunk egyet, nehogy kimaradjon valami jóból. ez egy dunsztos üveg beragasztva vékony mintás papírral, fület drótból hajlítottunk rá, került még bele egy mécses és kész is a lámpás. Fényképek sajnos nem készültek, de a Pannonhalmiról találtam egyet.

Liszt paraván

Egy hónapja nem sikerült a saját blogomra írni, Péterére azért pár Liszt paravánokról szóló cikk felkerült. ezzel a munkát befejezettnek is tekinthetnénk, de... a kiállítás azért készült, hogy minél több helyen ki legyen állítva, had vigye a Győri Forrás Waldorf Iskola jó hírét, hisz a gyerekek közreműködésével készítettünk ( és persze Kurcsics Laci művésztanár sok-sok segítségét se felejtsük ki) meg persze Liszt Ferenc életét, munkásságát se a sorból. Szóval most azon munkálkodunk, hogy a kiállítás haladjon is. A Győri Könyvszalonon debütál a kiállítás, várom a visszajelzéseket, véleményeket, akár a kritikákat is!

Szülinapok

Ahogy már írtam az előző írásomban ősszel vannak a lányaink és az én születésnapom. Túl sok kép nem készült az idei összejövetelekről, de az általam készített tortának a fotóját csak felteszem :).

Születésnapok

Ez a bejegyzés arról akar meggyőzni mindenkit, hogy vendégül látni a barátokat az egyik legjobb dolog a világon. Az aktualitását az hozta el, hogy nálunk az ősz események sorozata ( Mirjam, Ráhel és az én szülinapom, házassági évfordulónk és mindenféle esemény ilyenkor van).
Évekig tervezgettük, hogy majd egyszer csinálunk egy nagy bulit, sok vendéggel, finomságokkal, jó hangulattal...aztán egyszer csak tényleg megcsináltuk! Ez számunkra azért annyira emlékezetes mert utána napokig bennünk volt egy jó érzés, hogy ennyi barátunk van és milyen jó együtt lenni meg ilyesmi. Péter szülinapját ünnepeltük 3 évvel ez előtt.

Még tortát is kapott Szilvi barátnőnk jó voltából, pedig ő nem is eszik ilyesmit.
 Hatalmas telkünk van ami egy dombra fut fel, Péternek viszonylag nagy ( és rendetlen) műhelye van ami kitűnően alkalmas vendégek fogadására, ( ha a szana-szét lévő munkákat, kézi szerszámokat egy kupacba hordjuk és jótékony mindent elfedő lepellel letakarjuk, így csak a szép, érdekes, izgalmas tárgyak halmazaként jelenik meg a műhely a vendégek előtt). Szóval nálunk a hely adott, már csak enni és inni való kell no meg a vendégek. A vendégekkel igen nagy szerencsénk van, a fiuk innivalót szoktak hozni a lányok pedig sütnek valami finomat (házaspárokról beszélünk, de akkor is ez a felállás :).

Amikor ez így mind együtt van akkor kezdődik a buli, ami abból áll, hogy eszünk meg iszunk

 aztán még mindig eszünk és közben igen jókat beszélgetünk a gyerekek önszerveződően játszanak mindenki figyel mindenki gyerekére...és mivel általában szülinap az amikor összejövünk van torta is, meg gyertya elfújás és akkor előkerül Ági barátnőm gitárja és miközben a fiuk beszélgetnek fius dolgokról addig mi  vígan énekelünk hol a gyerekek hol a saját kedvünkre.

Barátaink szerint, ha nálunk összejövetel van akkor esni fog az eső, mi ezt akkor szoktuk mondani, ha a szomszédban lekaszálják a füvet ...

Ármin ellenörzi a bográcsban fővő étel állapotát :)

A gyerekek szívesen birtokba veszik ilyenkor is a munkáinkat.

Állat állomány

Péter előző házasságából hozott 3 fekete pulit, két lányt ( Kuksi, Vacak) és egy fút (Igor).

Vacaknak nálunk már nem lett kölyke, de Kuksi ellett többször is.

 Kuksival a barátságunk akkor teljesedett ki amikor az első ellés után ki tudtam hívni a helyéről enni és inni adtam neki és közben átnézhettem a  kölykeit (Kuksi mindig sok kiskutyát szült amiből bizony volt 1-1 aki vagy halva született, vagy más baj miatt ki kellett venni a többi közül). Ezek után ( legalább is én úgy érzem) nagyon jóba lettünk Kuksival. Egyszer volt, hogy 9 kiskutya született, még fagyott éjjelente ( alig tavaszodott ), féltünk hogy bajuk esik a piciknek, Péter csinált egy csupa nikecell házat amibe betettük a kiskutyákat és beparancsoltuk Kuksit is. Ez a házikó a gyerekek ablaka alatt kapott helyet. Ha Kuksi valamit hallott akkor kiugrott a házból magával sodorva az éppen szopizó kiskutyákat. Ráhel aki akkor kezdett beszélni, mindig kiabált, hogy "Ana, ki esett kuku!", kiestek a kiskutyák és mi mentünk és raktuk vissza őket, éjjel, nappal, hajnalban...mindig. Amint lehetett kezdtük a  hozzátáplálást, mert 9 kiskutya nagyon le tudja szívni az anyakutyát.

Lényeg a lényeg 8 hetesen kivittem a kisállatvásárra őket és 3 óra alatt eladtam a kölyköket. Remélem jó helyre kerültek és boldogan szolgálják a gazdáikat!
A pulik már nincsenek meg, 12-13 éves korukban elaludtak.
A pulik után megfogadtam, hogy nem lesz csak 1 kutyánk, mert három az rengeteg, nincs 3 kezed, hogy mind simogasd. 3 kutyát nehéz visszahívni, megfékezni, pórázon vinni...
Azt tudtam, hogy nagyobb testű kutyát szeretnék, viszont nem akartam fajtatisztát. Így elkezdtem a hirdetésekben keverék kutyákat nézni, főleg olyat aminek a szülei fajtatiszták voltak, ebből azért ki lehet következtetni a méretet, tulajdonságokat. A vizsla meg valami keverékeket néztem főleg és találtam is egy vizsla-boxer mixet. Tavaly augusztusban hoztuk el Brúnót, azóta egy hatalmas erős testfelépítésű kutya lett belőle.

Voltak (vannak) nehézségeim a nevelésével, de tanulékony kutya. Nagyon észben kell tartani, hogy én vagyok a falkavezér és nem ő. Remélem még komolyodni fog, egyenlőre sedre és nem mindig szófogadó.
Az egy kutya tartás teoriája két hete megdőlt, mivel egyik barátunknál ici-pici törpetacskó kutyusokat láttunk és egyet elhoztunk. Ő Minka.

Az egész kutya akkora mint Brúnó fele-feje :). Vígan vannak együtt, már ha Brúnó ki van engedve a kennelből ( napjában 2-3-szor).

A törpenyúl tartás úgy kezdődött, hogy törpenyulat szerettem volna. Ezt persze úgy a legegyszerűbb beállítani, hogy a gyerek szeretne...Tavaly húsvétra kaptak a gyerekek 2 törpenyulat, egy fekete lógófülű lányt és egy zsemleszínű állófülű fiút. Ugye a nyulak azok szaporodnak viszonylag gyorsan, így sok-sok kisnyulunk is lett, a képen a legújabb állomány látható.

A foltos szeret a legjobban fotózkodni :)

Van 3 zsemle színű testvére meg egy vadas ( olyan színe van mint a vadnyúlnak). Már legelésznek ők is, meg esznek minden félét, aki szeretne törpenyulat az nyugodtak keressen.

Itt még nem ért véget az állataink bemutatása. Vannak cicáink is. a kandúrunk úgy néz ki mint egy sziámi macsek, róla képem sincs annyira ritkán jár haza ( majd télen többet látjuk). Aztán ennek a sziáminak van egy lánytesója, ő tiszta fekete, neki most lett először egy szem kicsinye, hamuszürke kiscica, Minkával együtt alszanak.

A gyerekek szerint ide kéne írni Táltost is, bár ő már nincs meg. Leírom hátha valaki valaha hasznát veszi. 

Egy póniló nem való olyannak aki még csak állatsimogatóba látott lovat! A póniló nem kutya...

Péter egyik munkáját fizették ki Táltossal. Örültünk, lett lovunk. Vettünk amit kellett, csináltunk istállót, futkároztunk vele...

Ő egy megátalkodott, nem szocializált, csipkedő, rugdosó állat volt. Miután már nem bírtunk vele elkerült tőlünk. 

Ezen kívül vannak a kertbe mindenféle állatok, de róluk majd legközelebb.

Nemezpárnák

Tegnap délután nemezpárnákat készítettünk Tápon. Balaskó Attila és felesége Oroszi Emma látott minket vendégül és mutatták meg, hogy mit hogyan kéne csinálnunk. Sok-sok segítséget és biztatást kaptunk tőlük, hogy legyen erőnk és kitartásunk egy-egy párna elkészítéséhez :).
Mivel Ármin hozta csak el a fényképező gépét és ő csinált képeket ( ő is csak a sajátjáról , meg a Ráheléről) ezért erről a két párnáról tudok képet mutatni, Ármin megengedte, hogy használjam a képeit...
Azzal kezdtük a munkát, hogy a gyerekek kitalálták, hogy mi legyen a párnájukon. Kaptunk egy megfelelő méretű anyagot, amire sablon segítségével rajzoltunk egy kört, amibe belerajzoltuk a mintát. Ráhel saját maga rajzolta meg a malackáját!

Ráhel párnájáról sajnos nem készültek fázisfotók, így csak a kész  párnát tudom megmutatni.
Ármin párnájáról itt vannak a részletek is. Először Péter kirajzolta Ármin által kiválasztott triceratopsz képét egy könyvből. Kiválasztottuk, hogy milyen színek kellenek a mintához, aztán elkezdtük először a kontúrokat raktuk ki feketével. Aztán elkezdtük berakni a színeket.

Ezeknél a párnáknál azt kell szem előtt tartani, hogy a minta tükörképe fog megjelenni rajta. 

Itt már feltettem a mintákra az alapszint, még került köré kék háttér és 6 réteg fehér gyapjú. Először szappanos vízzel locsoltuk meg, majd az alátétként szolgáló anyag segítségével fel lett tekerve egy "sodrófára" és elkezdtük gyúrni, Emi mutatta, hogy a karunkon kell gurítani előre-hátra...jó sokáig. Egy idő után már kikerül belőle a fa és úgy néz ki mint egy piskóta tekercs.

Lényeg a lényeg Árminnak így néz ki a párnája, de még ma forró vízzel át fogjuk gyúrni, mert még nem elég kemény, csak tegnap már nem volt elég kitartásunk hozzá.
Ezúton is köszönjük Eminek és Attilának a tegnapi délutánt.

"Bőrbe álmodott világ"

Múlt hét csütörtökön Pápára mentünk Zajácz Tamás bőrműves iparművész kiállítás megnyitójára. A megnyitón volt egy játékos feladat, amit természetesen én azonnal bevállaltam. Egy letakart munkának a címét kellett kiválasztanom négy megadott cím közül tapogatás alapján. Elárulom, hogy a feladat nem volt nehéz ( lehet, hogy direkt?) Nem árulom el a címeket és azt se, hogy mi rejtőzött a textil alatt, had legyen meglepetés egy legközelebbi kiállításon. Lényeg a lényeg kitaláltam és kaptam egy  meleg színekben pompázó fát ábrázoló képet amit ezúton is köszönök!

Ördögkatlan fesztivál, Kisharsány

Miután hiába várom a képeket sok-sok embertől ( mert Kisharsányban mindenki fotózott, csak mi nem) ezért leírom a tapasztalatainkat, élményeinket egyenlőre képek nélkül.

Kezdem ott, hogy az eltervezett időponthoz képest, több órával később sikerült indulnunk, nem baj, gondoltuk mi, elég ha fél öt felé odaérünk. Autópályán mentünk, ezzel is kímélve a kisautónkat, ami elég nagy megpakolt utánfutót húzott, hiszen a "bútorszobrokat" (játékszobrokat, kinek  mi tetszik) mi vittük le Kisharsányba.
Többször megálltunk ellenőriztük az utánfutón minden rendben van e, pihentünk egy kicsit mi is meg az autó is.
 Villányban a dombra nem akart felmenni, próbálkozunk, de már csak annyi erő maradt benne, hogy leparkoljunk az út szélére. Péter felnyitotta a motorház tetejét és pár pillanat múlva ott volt egy helybéli, hogy tud e segíteni. Tudott. Kifogyott a benzin ( mi se gondoltuk, hogy ekkora túlfogyasztása lesz szegény kocsinak ilyen nagy teher mellett). Kerítettek egy 5 literes kannát és átülve a segítő szándékú ember kocsijába elmentek üzemanyagért. Ez sem volt egyszerű mert ami a közelben volt benzinkút nem működött valami számítógépes hiba miatt, így a következő faluba kellett átmenni. Ezzel a kis malőrrel pont egy órát veszítettünk még az amúgy már fogyóban lévő időnkből. Sikeresen elindultunk Villányból két faluval odébb lévő Kisharsányba..., igen, csakhogy a leágazást egy pici bal (!) oldalon elhelyezett tábla mutatja amit mi elsőre nem vettünk észre, így tettünk még egy felesleges kört. Sebaj, odaértünk, örültünk, megtaláltuk a szállásunk és a már csak ránk várakozó busz is el tudott indulni a fesztivál előtt tartandó borozgatás színhelyére.
Engem egy cseppet megviselt a több órás autós út, tetőzte a busz kacskaringós emelkedőn való haladása, de még mielőtt baj történt volna elértük a célt, Palkonyát. Egy gyönyörű pincében kóstoltak ( akik bírtak) fehérbort, rozét és vöröset. Kaptunk zsíros kenyeret amiből nekem fél óráig tartott a háborgó gyomromba diktálni egy szeletet. Legszívesebben lefeküdtem volna, de nem akartam a többiek jó kedvét rontani, inkább sétáltam, nem ragozom tovább ( biztos sokan átéltek már hasonlót) este 10 felé már tudtam élvezni a spontán zenélgetésbe kezdő muzsikusok "műsorát".
Mi naivak azt hittük azzal teszünk magunknak jót, ha a központi Kovács udvarház egyik szobáját fogjuk kérni szállásnak. Az, hogy nem volt villany áthidaltuk egy elemlámpával, a víz nélküliséget a kerti csap és az oviban lévő zuhanyzók oldották meg, de az éjszakába nyúló koncerteket nem mindig tudtam díjazni, azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a templom a szobánkkal szembe van és reggel hatkor harangoznak, aztán hétkor jött egy tilinkós autó...
A fesztiválélet, nem a pihenésről szól, ezt ez alatt a pár nap alatt megtapasztaltuk. Mindezekért a dolgokért kárpótolt az a koncert mennyiség és minőség amit módunkban volt meghallgatni. Nagy élmény volt például őket hallgatni és látni: Light in Babylon

Almatorta avagy mi legyen a nyári almából?

Adott volt egy tál nyári alma meg az, hogy megyünk Péter unokáját megköszönteni a második szülinapja alkalmából. Nyáron gyakran készítek pitetortát, mivel egyszerű a tésztája, hamar elkészíthető és a rengeteg gyümölcs érik folyamatosan a kertünkben.

A tésztához kell 150 g finomliszt, 70 g vaj (ami nálam többnyire margarin), és 30g cukor. A vaj legyen puha, ha gyorsan kéne akkor megmikrózom, beleteszem a cukrot, aztán a lisztet és gyorsan összegyúrom.

A pitetortához a formát kikenem, belisztezem. A tésztát megpróbálom kerekre nyújtani (általában nem sikerül) úgy kalkulálva, hogy a tortának pereme is legyen. A kinyújtott tésztával kibélelem a formát. Amit tegnap sütöttem tortát arra került egy réteg baracklekvár (jó sűrű), darált dió (megmaradt a szombati kürtős kalács sütésből) és a vékonyra szeletelt alma, amit legyező alakba rakosgattam rá. Sütés után megkentem még baracklekvárral (a tetejére jó lett volna  hígabb lekvár, de olyanom nem volt :)).

Aki szereti a linzertésztás-gyümölcsös dolgokat annak ízleni fog.

Csokis kuglóf

Tegnap délután látogatóba jött hozzánk Dániel (Péter legnagyobb fia) és Évi (Dániel barátnője), nekik sütöttem csokis kuglófot. Aki kóstolta már annak mindnek ízlett és többnyire sikerül is szépre-jóra elkészíteni.
A receptje meglepően egyszerű, alapanyagokat és elkészítést tekintve is.
Nekem viszonylag nagy méretű kuglófformám (is) van ezért abba dupla adag tésztát készítettem, a kicsibe elég ez a mennyiség.

350g finomliszt
1 és 1/2 evőkanál kakaópor ( jó sötét )
2 evőkanál cukor ( én ennek dupláját raktam bele)
15g friss élesztő
250 ml langyos víz
2 evőkanál vaj, megpuhítva
75g étcsokoládé durvára vágva

A kelt tésztákat én mindenféle hókusz-pókusz nélkül szoktam csinálni. A száraz anyagokat összekeverem, tehát liszt, cukor, kakaópor ( a durvára vágott csokit csak az első kelesztés után gyúrjuk bele  tésztába), aztán az élesztőt kikeverem egy kis langyos vízzel, majd a száraz hozzávalókat összekeverem a folyadékokkal. A vajat érdemes megolvasztani és a vízzel együtt hozzákeverni a tésztához. Ezt a tésztát elég egy kanállal kikeverni ( nem kell dagasztani, elég lágy).

Lefedem és duplájára kelesztem, kelesztés közben van idő kikenni a formát és belisztezni. Nem szeretem ha a süteményen látszik a liszt ezért a formák, tepsik kikenése és beszórása után mindig fejre állítom és megütögetem, hogy a felesleges liszt, vagy zsemlemorzsa kihulljon belőle. Miután megkelt a tészta beletesszük a durvára vágott csokit.

A lágy tésztát beletesszük a kuglófformába, lefedjük és újra kelesztjük addig míg a sütő bemelegszik. 200 fokra szoktam előmelegíteni, aztán mikor beteszem a kuglófot, akkor leveszem 180-ra és rákapcsolom a légkeverést. Inkább lassan kell sütni alacsonyabb hőfokon mert a teteje hajlamos egy kicsit jobban megsülni. Kb 45 perc alatt átsül, érdemes tűpróbát csinálni! Ha megsült tányérra borítom és porcukorral meghintem.

Jó étvágyat!

"Alkotász" tábor a Waldorf iskolában

Múlt héten tartottunk napközis "alkotász" tábort a győri Forrás Waldorf iskolában. Az összetétel elég vegyes volt, 5-10 év körüli gyerekek voltak (nem csak waldorfosok) 11-15 fős létszámmal. Minden napra voltak konkrét programok, de a gyerekeknek hagytunk szabad játékra is időt és teret.
Az udvaron áll egy kis ház amiben kézműves foglalkozásokat lehet(ne) tartani ( ha valaki összepakolna benne, kidobná a lim-lomot és élhetővé tenné). Ennek a házikónak az egyik falára került fel némi mozaik és festés. A gyerekek lelkesen rakták a mozaik darabkákat, majd fugáztak. A festésben is sokat segítettek.
Készültek kerámiák felrakással,korongozással és saját fantázia alapján apróságok. Ezeket 4 nap intenzív szárítás után megpróbáltuk kizsengélni, több-kevesebb sikerrel.
Hajtogattunk papírt az ugráló béka és a két kéményes hajó volt a favorit. Quillingeztünk, ha kíváncsi vagy, hogy az mi akkor itt találsz róla információt, amúgy papír csíkok feltekerésével és formára igazításával készülő képet takar a név.
Egy gyerekjáték segítségével (olyan mint egy törpe centrifuga) csorgattunk több színt a papírra és izgalmas színeket, mintákat hoztunk létre.
Öntöttünk gipszet amit száradás után ki is festettünk. Zárásképpen kürtős kalácsot sütöttünk szülők és gyerekek közös örömére. A tábor alatt közösen készítettük az ebédet, a kedvenc a bográcsban készült frankfurti leves volt ( meglepődtem, mert a gyümölcslevest több gyerek is visszautasította). Sütöttünk együtt az udvaron álló kemencében ( amit a 3. osztályosok készítettek egy apuka, Balaskó Attila segítségével) langallót, ehhez mártogatósokat is kínáltunk, a gyerekeknek a fokhagymás tejföl ízlett legjobban, az avokádó krém inkább a felnőtteknek ízlett.

A szülőknek ezúton is köszönjük a gyümölcsöket, zöldségeket és süteményeket amit a tábor ideje alatt kaptunk.
Péter blogján további képeket láthattok a tábor eseményeiről.

Mediawave Szombathelyen

Ma reggel elindultunk Szombathelyre családostól, hogy megnézzük a Mediawave programjait, kiállításait meg a saját szoborbútarainkat. Péter rábeszélte a konferansziét, hogy táncoljon a színpadon, a lányaink meg csatlakoztak hozzá, na ez látható ezen a rövid videón, amit egy pici fényképezőgéppel vettünk fel, ezért olyan raszteres, de a hangulatot talán visszaadja.

Képek a szoborbútorokról

Ígértem képeket, íme néhány :)

Ez egy hirdető tábla, ami azt hirdeti, hogy ha véleményt írsz a blogra akkor nyerhetsz egy ülőkét :).

Pillanatkép a kipakolás után.

Tényői mintaló. 

"...a vándor megpihen..."

És itt a sorsolásra váró címeres ülőke.

Holnap  megyünk Szombathelyre a Mediawave programjaira és még készítünk igazi fesztiválos képeket.

SZOBORBÚTOR-BÚTORSZOBOR

Munkáinkkal megjelenünk idén a Mediawave-n, akinek tetszik és szeretne egy "kisbútort" a kertjébe, fürdőjébe vagy a teraszára, írjon véleményt, a kiállítás végén sorsolunk!
Képeket rakok fel a kiállítás indulásakor :) .

Gyerekszoba festése ahogy mi csináltuk

Péter évekig díszítő festéssel foglalkozott, ma már csak alkalmanként vállal ilyen munkákat. Egy ismerős kisfiának készült a szobája a mi közreműködésünkkel. Kaptunk egy tervet az elképzelésről amin rengeteg figura volt, 26-ot számoltam rajta össze. Ezt mi túl zsúfoltnak találtuk és a szülőkkel egyeztetve 9-re redukáltuk a törpék számát.Viszont került fel a falra egy kastély, több fa, napocska, hold, madarak, pillangók és egy nyuszi is. A szekrények helyét természetesen belekalkuláltuk. Az ajtó mellé magasság mérőt festettünk, ezen lehet majd nyomon követni a gyerkőc növekedését.

 Itt vannak felrajzolva és egyszer áthúzva a törpék.

Péter épp a kastélyt pingálja és megjelenik mellette a másik két törpe, aki nem ismeri fel az egyik Szundi, a másik Hapci.

                                                  Itt már elkezdtük a színek berakását.

Dániel (igaz csak hátulról), Péter idősebbik fia, jelenleg is díszítőfestéssel foglalkozik. Itt éppen szórópisztollyal festi a hátteret. 

                                                                  Kész a két törpe.

A második nap végén kész lett a  gyerek szoba festése. Sajnos még jobb képen nincs róla, de amint kapok pótolom.