Hétvégi bevásárlás

Kicsit eltűntem munka és betegségek miatt...
Szombaton kénytelen voltam elmenni bevásárolni, mivel üres volt a hűtőnk és hétvégén mégiscsak rendes, minimum 2 fogásos ebéddel illik traktálni a családot. Szóval elmentem egy hipermarketbe és miközben a gondolák között lavíroztam mást se láttam-hallottam, mint ideges anyukák (!) ingerülten ráncigálják az unatkozó gyerekeiket és káromkodások közepette hajtogatják, hogy legközelebb egyedül mennek bevásárolni. Könyörgöm! Tegyék azt!!!
Miért nekünk, többi vásárlónak kell azt hallgatni, hogy neki mi baja van, hogy nem tud mit kezdeni az alig 4-5 éves gyerekével.
Persze látok mosolyogva éneklő anyukát is aki, mint vonatban utazó gyerekét kalauzolja a sorok között, van aki kis bevásárlókocsit ad a gyereknek és ügyesen terelgeti a vásárlók között. A nagyobb gyerek már hozhat egy-egy terméket, persze előtte beszéljük meg vele, hogy hol találkozunk, meg lehet nekik tanítani (sőt kell is) hogyan kell a pultoknál kérni, kikérhetjük a véleményüket, hogy ezt-vagy inkább azt a felvágottat vegyük meg. Általában listával megyek vásárolni, vagy ha nem akkor is átgondolom, hogy mire van szükségünk, évek alatt kialakult, hogy ha a férjemmel együtt megyünk, akkor enyém a zöldség, tisztító és tisztálkodó szerek, papírok, húsok, addig ő összeszedi a tejterméket, felvágottat, sört és a liszteknél találkozunk. Mindez fél óra alatt megvan és már megyünk is a pénztárakhoz. Ezen a rendszeren a gyerekek sem változtatnak, csak annyit, hogy leosszuk őket :), ki megy Apával ki jön velem... Sose értettem a nézelődő családokat (!?). Nálunk nagyon jól bevált, hogy a vásárlás végén mindenki (a gyerekek) választhat maguknak valamit (gyümölcsöt, olajos magvakat, végső esetben csokit :( )
Nem olyan nagy baj, ha velünk jön a gyerek, de foglaljuk már le valamivel, ne a többieket terheljük a magunk tehetetlenségével!

Ropogtatnivaló

Egyik barátnőnk szokott minket kínálni ehhez hasonló rágcsálnivalóval, bár ő boltban veszi én mindenképp itthon szerettem volna hasonlót készíteni. Annyira emlékeztem belőle, hogy viszonylag vékony volt a lapocska, magok voltak benne és teljes kiőrlésű lisztből készült.

Próbálok odafigyelni, hogy mit eszünk, vonatkozik ez a rágcsálásra szánt apróságokra is. Egy időben szoktunk (mikróba) kukoricát pattogtatni, aztán megnéztem a csomagolásán, hogy mit is eszünk...na azóta ezt mellőzzük. A ropit és hasonlót Péter nem szereti, a bolti kekszeket sem...Marad az, hogy én csinálok sós finomságokat, hogy ha kedvünk szottyan akkor legyen mihez nyúlni. Ezek közül mutatok most meg egy receptet a sok közül.

 Ez a harmadik adag amit kísérletképpen csináltam, az elsőben felesbe tettem a teljes kiőrlésű lisztet a fehérrel, a másodikba zabpelyhet is raktam, ami most készült ebből pedig kihagytam a sajtot. Be kell, hogy lássam a sajt olyan íz többletet ad hozzá ami sokkal élvezhetőbbé teszi, kell bele az a sajt. 

Kell hozzá fél kg teljes kiőrlésű liszt ( én most rozs lisztet használtam), 4 kk. só, 10 dkg vaj, mindenféle mag (szezám, napraforgó, tökmag, lenmag, mák meg ami csak van otthon) ezt találomra öntöttem bele, de kb.35-40 dkg, tettem bele egy tojást és annyi tejet amivel összeállt (1-1,5 dl) és a kihagyott sajt mennyisége 20-25 dkg. Vékonyra sodortam, felvágtam, előmelegített sütőben hőlégkeveréssel 180°c-on sütöttem amíg a széle el nem kezdett pirulni. Hűlni hagytam és  egy részét dobozba tettem, egy tepsinyit pedig ebbe a tálkába amit még nászajándékba kaptunk (húú de régen volt :)).
Jó sütögetést hozzá és ropogtassátok bátran, ebbe nincsenek felesleges ízfokozók és egyéb oda nem illó dolgok!

Gyerekek és a házimunka

Mikor én voltam gyerek mindenkinek megvolt a feladata. Ahogy nőttünk egyre több dolgot bíztak ránk. Apáméknak volt szőlőjük, na azt a melót mindegyikünk utálta. Viszont a konyhakert nem volt annyira mostoha, meg a gyümölcsös se.
Nagyon nehéz azt az egyensúlyt megtalálni, hogy a gyerek ne utálja meg a munkát, hanem akarjon segíteni a szülőnek. Nálunk a gyerekekre olyan feladatokat bízunk, amiket biztos meg tudnak oldani egyedül, vagy kevés segítséggel. Ilyen a kutyák kiengedése a kenelből, zöldség-gyümölcs hozása a kamrából, gyümölcsszedés, fűszernövény csipkedés és így télen a fa behordása. Mindenki csak annyit hoz amennyit elbír, ha az csak egy darab fa, akkor annyit hoz be és azért dicsérjük meg. A nagyokat néha már a tűzhelyhez is oda merem engedni egy kis kevergetésre. Kicsi koruk óta gyúrják velem a tésztákat, kavarják a tölteléket...
Ha együtt dolgozunk az mindegyikünknek öröm, próbáljátok ki. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy néha úgy jár a szülő mint én a múltkor a csipkebogyó szedésével. A gyerekek elég hamar megunták, Mirjam inkább csak ette, a nagyok meg elmentek a kutyákkal sétálni, mint, hogy a szúrós bokorról szedegessék a piros bogyókat.
A gyerekek amerikai palacsintát kérte ma vacsorára, előkaptam Jamie Oliver  ...és egyszerűen csak főzz! című könyvét mert emlékeztem, hogy ebben láttam receptet.

2-4 személyre írja az adagot, hát az én 3 gyerekem simán betermelte ezt a mennyiséget.
Akit érdekel itt a recept is:  3 tojást szétválasztunk, a fehérjét habbá verjük, a sárgáját kikeverjük 120g lisztel 1 kk. sütőporral, 1 csipet sóval, másfél dl. tejjel és a végén lazán belekeverjük a habbá vert fehérjét. Felhevített serpenyőbe zsiradék nélkül pufi palacsintákat sütünk belőle.

Ha már elővettem a könyvet beleolvastam, újra. Megfogott az a rész amit arról ír, hogy vonjuk be  a gyerekeket a főzésbe, de már a bevásárlásba is. Ajánlja, hogy kössünk egyezséget a gyerekeinkkel (ha segítesz ezt vagy azt akkor megsütöm a kedvenc sütidet) ehhez mi is szoktunk folyamodni. Gyakran elmondom nekik, hogy mi egy család vagyunk és segíteni kell egymásnak, hogy mindenki jól érezze magát.

Nálatok, hogy működik a munkamegosztás?

Viszonyunk a könyvekkel

A napokban beszélgettem valakivel és szóba kerültek a könyvek, elcsodálkozott mikor mondtam, hogy egyszerre több könyvet is olvasok. A"hogy van erre időd?" kérdésre egyszerű a válaszom (válaszunk, mert az egész család szereti a könyvet, bár Ráhel meg Mirjam még nem tud olvasni, de ez nem akadályozza őket meg a könyvek élvezetében) nincs tévénk! Volt, de a kapcsolatunk elején sokkal érdekesebb volt egymással beszélgetni, meg felolvasni verseket, novellákat, vagy csak egy érdekes cikket. Aztán jöttek a gyerekek, nekik is sokat olvastunk és mivel kábeltévét nem hozták fel a mi utcánkba ezért egyszerűen bedobozoltuk a tévét és felkerült Péter műhelyébe. Minden évben van lomtalanítás, egy ilyen alkalomkor levittem az önkormányzat udvarára a tévét (ott gyűjtötték az elektronikus eszközöket), egy bácsi hitetlenkedve kérdezte, hogy még működik, mondom persze, hát akkor minek dobják ki? mert nem használjuk, még a távirányítót is levittem. Haza is vitte az öreg, remélem boldogan használja,( vagy inkább sajnálnom kéne, mert felesleges dologra pazarolja az életét?). Szóval azóta nincs tévénk, de valójában 10 éve nem nézünk tévét. Nem kell félteni a gyerekeinket, semmiről nem maradnak le! Ha mamáéknál vannak, akkor ott néznek tévét eleget... a másik meg nálunk van dvd nézés, persze így tudjuk cenzúrázni, hogy mit és mennyit néznek, ráadásul nincsenek reklámok! Csak hétvégén van mesenézés, de például a mai nap is eltelt anélkül. Még magam is elcsodálkozom néha, hogy ezt milyen simán elfogadják, igaz ehhez hozzátartozik, hogy minden nap van meseolvasás! Ha nagyon fáradt vagyok akkor csak egy, ha jobban bírom és van idő is rá akkor 3 vagy 4...
Rendszeres könyvtárba járók vagyunk, így mindig vannak új könyvek és a határidő is motivál, hogy belenézzünk egy-egy könyvbe és ha érdekes akkor elolvassuk. Persze ebben az is benne van, hogy sok könyvet csak kihozunk és anélkül, hogy valaki elolvasta volna visszakerül a könyvtárba. Sok könyvet meg is veszünk, kedves íróinktól (Schäffer Erzsébet, Polcz Alain, Popper Péter, Vekerdy Tamás, Vámos Miklós...), meg újdonságokat, meg leértékelt könyveket (:)). Általában könyvet kapunk (és ajándékozunk), mindig kapnak a gyerekek is. (többször beszéltünk már Péterrel, hogy többet költünk könyvre mint ruhára). Fontos (!) Győrben van gyerek könyvtára a városi könyvtárnak, oda akár gyerekekkel is érdemes elmenni, de rendszeresen egyedül megyek, keresek mindegyiknek egy-egy könyvet és este megvan az öröm és már olvasunk is.
Egyik karácsonyra kapott könyvemről már írtam, most megmutatom mit kaptam még:

 Ebben novellák vannak, egyenlőre mazsolázok belőle, sokat sejtet, ha elárulom azt is, hogy az összes könyve megvan Schäffer Erzsinek :). Igen büszke vagyok rá, hogy van dedikált példányom tőle.

 Ez már komolyabb témájú könyv, lassan is haladok vele, de érdekel a téma.

Ezt a hármat egyszerre olvasom ( mikor mihez van kedvem azt veszem elő, Vámos könyvéről el kell árulnom, hogy karácsony előtt vettem a két kötetet leárazva 1500,-t)

Péter most ezt a könyvet olvassa, de ennek olyan komoly a témája, hogy emellett nem kezd bele másikba :).

Ezt pedig gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek ajánlom, nagyon élveztem én is az olvasását, bár be kell vallanom, hogy kicsit átfogalmaztam a vége felé, én nem akartam megölni a sárkányt, remélem az írója megbocsájtja ezt.

Tízórai

Nálunk a  waldorfban (a harmadik osztályról beszélek, mert elsőben egy kicsit meg van keverve) hétfőn vihetnek a gyerekek egy darab házi süteményt, amit tízórai elfogyasztása után megehetnek. Pénteken pedig édességnap van, akkor vihetnek édes péksüteményt tízóraira. Csokit és egyebeket nem vihetnek a gyerekek, amit én egy cseppet se bánok. Hét közben ha van időm akkor szendvicset csomagolok a gyerekeknek, ha nincs akkor gyorsan belépünk a kisboltba és kapnak friss kiflit, tejet szoktam még tölteni egy-egy flakonba nekik és ebédig kibírják vele. Apropó tej, mikor Pápán voltunk a Tarcy Iskolában (emiatt jártunk ott) ott volt egy tej automata, 20 forintért ihatott bárki 2 dl hideg tejet, szünetekben mindig volt pár gyerek aki igénybe vette, de a felnőttek is előszeretettel csapolták meg a "géptehenet". Én ezt nagyon jó ötletnek tartom, bár a gép elég zajos volt. Aztán a napokban eszembe jutott az iskolatej, meg az iskola kakaó. Az én korosztályom biztos emlékszik a négyszögletes "tejfölöspohárban" lévő italokra, aminek fólia volt a tetején, a sarkánál belenyomtuk a körmünket ( a kakaót előtte fel kellett rázni) és már ihattuk is.

Tegnap sütöttem túrós batyut vacsorára még épp maradt annyi, hogy tudjanak vinni belőle tízóraira, meg egyet-egyet megegyenek. Nem akarok gasztroblogot írni, de egy-kép kép és recept szerintem belefér :).
Az ötletet Limarától vettem, viszont egyszerű kalácstésztát csináltam 1 kg lisztből (kevesebből nem érdemes 3 gyerek mellett kalkulálni).

Gombojítsunk

Akik olvassák a blogom azok tudják, hogy a gyerekeink waldorf iskolába járnak, de ha nem ilyen beállítottságú iskolába járnának akkor is fontosnak tartanám a kézimunkát. Nem is tudom miért nincs az állami iskolákban órai foglalkozások alkalmával. Amikor én voltam iskolás akkor szekeret eszkábáltunk,mindenki önállóan,(kivéve akinek az apukája csinálta meg, sokkal profibbra mint ahogy azt egy gyerek meg tudta volna oldani). Meg emlékszem valami műanyag hajóra aminek a vágása során a mai napig megmaradt heget sikerült szereznem (emlékszem a kés hegyes volt és életlen) a tanár meg többnyire az ablakon bámult ki ezzel is tudtunkra adva, hogy mennyire unalmas amit csinálunk, még neki is.
Amiért elkezdtem írni ezt a bejegyzést, az Ráhel lányom lelkesedése a körmöcskézés iránt. Elsőben tanulnak fonni és körmöcskézni, másodikban horgolnak (Ármintól anyák napjára egy horgolt virágot kaptam, igen kedves nekem, őrzöm:)). Harmadikban pedig kötnek, Árminék épp sapkát. Ez sem úgy megy mint máshol, hogy veszünk fonalat aztán hajrá. Kaptunk natúr gyapjúfonalat amit mindenki szépen befestett olyanra amilyenre szerette volna, vagy amilyenre sikerült. Nem nagy ördöngőség, de engem is érdekelt, hogy hogyan sikerül. Szilvi barátnőmtől kaptam kölcsön ruhafestékeket, abból kiválasztottam kéket és narancssárgát. A gyapjúfonalat először zsírtalanítani kell, meleg szappanos vízben, ekkor a szálak pikkelyei kinyílnak (nem tudom szakszerűen, hogyan mondják) és alkalmassá válnak a festésre. Egyik felét narancsba másik felét kékbe mártottam (két fazekat tettem a tűzhelyre) a két szín között hagytam natúran is. Azt hittem jobban fogja majd a színt szívni az anyag és lesz egy kis átmenet is közöttük.

                               Szóval a fonal ilyen lett. Majd a sapkáról is rakok fel képet ha elkészül :)

"Gyerekjáték"

A napokban leszakadt egy gomb Péter ruhájáról, felvarrtam. Aztán, ha már úgyis elöl volt a varrós dobozom, magam mellé vettem a többi megvarrásra váró holmit is. Jöttek a gyerekeink, hogy ők is varrnának :), kapott mindegyik egy-egy tűt és választhatott hozzá cérnát, kerestünk anyagokat és elindult a fantáziájuk...Ráhel a babájának varrt ruhát, Mirjam a kutyusának nyakörvet, Ármin pedig a lovának csinált nyerget. Én egy óra alatt felvarrtam a leszakadt gombokat, befűztem a kijött gumikat, pótoltam az elhagyott részeket és folytattam a főzést-mosást...a gyerekek meg csak varrtak tovább :). Ráhel volt a legkitartóbb, ő még másnap is előszedte az elkezdett ruhát és befejezte, hogy végre feladhassa a babájára.
Az ilyen "játékok" nálunk mindennaposak. Van az udvarunkon egy fatörzs, hosszában elfektetve, egyfajta ülő alkalmatosságnak raktuk oda. A gyerekek képzeletének semminem szab határt, ha úgy akarják vonat (Ármin nagy vonat rajongó volt), ha a játék azt kívánja motor, vagy ló, de lehet repülő is akár. Egy fakockával is igen jól lehet autózni, még brümmögni is ugyan úgy lehet hozzá.
Mirjam a napokban találat az udvaron elhajítva egy homokozó lapátot, keresett egy megfelelő vakondtúrást, odavitt pár nagyobb kavicsot és "vakondcsapdát" készített :). Engedjük szabadon játszani a gyerekeket, ne a tévéből sugárzó bugyutaság legyen a minta!
Jó játékot mindenkinek!

Szilveszter és reggele

Mivel mi évek óta itthon töltjük a gyerekekkel a szilvesztert, 2011-ben arra gondoltunk, hogy elhívjuk a barátainkat egy éjszakai sétára. A barátaink egy része máshol bulizott, másik része lebetegedett. Nem adtuk fel, a gyerekek kicsit pihentek tegnap délután, aztán este társasoztunk meg mesét néztünk, felöltöztünk és nekiindultunk, trombitákkal felszerelkezve. Majd egy órát sétáltunk, a gyerekek élvezték, ahogy a kihalt utcákon sétáltunk és ők fújhatták teli tüdőből a trombitájukat. Sajnos hiába tettünk elég nagy kört a faluba nem láttunk csak pár felvillanó tűzijátékot. Hazaindultunk, éjfél lehetett mire felértünk a házikónkhoz, az utolsó métereket már futva tettük meg ( egy kiadós séta után, közel éjfélhez, 5-7-9 éves gyerekekkel nem kis teljesítmény) mert hallottuk, hogy elkezdődött a NAGY durrogtatás a faluban. Ámulva kapkodtuk a fejünket, egyszerre 4-5 helyről lőtték a petárdákat amiket "szélesvásznon" nézhettünk a helyzetünkből adódóan. Én közben lementem feltenni a virslit főni, Péter pedig pezsgőt bontani, lejöttek a gyerekek is (szerintem túl sok volt már a tűzijáték és elunták, még ők is). Koccintottunk és belakmároztunk a friss virsliből. Ezek után a gyerekek (meg mi is) úgy aludtak mint a bunda. Ráhel viszonylag korán, fél nyolc felé jött át hozzánk. Felkeltünk és begyúrtam egy adag kenyértésztáét, ez lett belőle: 2012 első reggelije.

Ez a frissen sütött zsömi tökéletes társa volt a roppanós virslinek.

Ha valakit érdekel a recept: 1 kg finomliszt, 3 dkg élesztő, 4 kk. só, 6 dl tej, összegyúrjuk kelesztjük, formázzuk, pihentetjük még egy kicsit a sütőlapokon, előmelegített sütőben pirosra sütjük. Hogy fényesek legyenek tejjel lekenjük a tetejét. Még egy apró trükk, nekem sose sikerült késsel bevágni a tetejét szép kereszt alakúra, hát ezt egyszerűen ollóval csinálom :).