Kicsit eltűntem munka és betegségek miatt...
Szombaton kénytelen voltam elmenni bevásárolni, mivel üres volt a hűtőnk és hétvégén mégiscsak rendes, minimum 2 fogásos ebéddel illik traktálni a családot. Szóval elmentem egy hipermarketbe és miközben a gondolák között lavíroztam mást se láttam-hallottam, mint ideges anyukák (!) ingerülten ráncigálják az unatkozó gyerekeiket és káromkodások közepette hajtogatják, hogy legközelebb egyedül mennek bevásárolni. Könyörgöm! Tegyék azt!!!
Miért nekünk, többi vásárlónak kell azt hallgatni, hogy neki mi baja van, hogy nem tud mit kezdeni az alig 4-5 éves gyerekével.
Persze látok mosolyogva éneklő anyukát is aki, mint vonatban utazó gyerekét kalauzolja a sorok között, van aki kis bevásárlókocsit ad a gyereknek és ügyesen terelgeti a vásárlók között. A nagyobb gyerek már hozhat egy-egy terméket, persze előtte beszéljük meg vele, hogy hol találkozunk, meg lehet nekik tanítani (sőt kell is) hogyan kell a pultoknál kérni, kikérhetjük a véleményüket, hogy ezt-vagy inkább azt a felvágottat vegyük meg. Általában listával megyek vásárolni, vagy ha nem akkor is átgondolom, hogy mire van szükségünk, évek alatt kialakult, hogy ha a férjemmel együtt megyünk, akkor enyém a zöldség, tisztító és tisztálkodó szerek, papírok, húsok, addig ő összeszedi a tejterméket, felvágottat, sört és a liszteknél találkozunk. Mindez fél óra alatt megvan és már megyünk is a pénztárakhoz. Ezen a rendszeren a gyerekek sem változtatnak, csak annyit, hogy leosszuk őket :), ki megy Apával ki jön velem... Sose értettem a nézelődő családokat (!?). Nálunk nagyon jól bevált, hogy a vásárlás végén mindenki (a gyerekek) választhat maguknak valamit (gyümölcsöt, olajos magvakat, végső esetben csokit :( )
Nem olyan nagy baj, ha velünk jön a gyerek, de foglaljuk már le valamivel, ne a többieket terheljük a magunk tehetetlenségével!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése