Nagyon nehéz azt az egyensúlyt megtalálni, hogy a gyerek ne utálja meg a munkát, hanem akarjon segíteni a szülőnek. Nálunk a gyerekekre olyan feladatokat bízunk, amiket biztos meg tudnak oldani egyedül, vagy kevés segítséggel. Ilyen a kutyák kiengedése a kenelből, zöldség-gyümölcs hozása a kamrából, gyümölcsszedés, fűszernövény csipkedés és így télen a fa behordása. Mindenki csak annyit hoz amennyit elbír, ha az csak egy darab fa, akkor annyit hoz be és azért dicsérjük meg. A nagyokat néha már a tűzhelyhez is oda merem engedni egy kis kevergetésre. Kicsi koruk óta gyúrják velem a tésztákat, kavarják a tölteléket...
Ha együtt dolgozunk az mindegyikünknek öröm, próbáljátok ki. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy néha úgy jár a szülő mint én a múltkor a csipkebogyó szedésével. A gyerekek elég hamar megunták, Mirjam inkább csak ette, a nagyok meg elmentek a kutyákkal sétálni, mint, hogy a szúrós bokorról szedegessék a piros bogyókat.
A gyerekek amerikai palacsintát kérte ma vacsorára, előkaptam Jamie Oliver ...és egyszerűen csak főzz! című könyvét mert emlékeztem, hogy ebben láttam receptet.
2-4 személyre írja az adagot, hát az én 3 gyerekem simán betermelte ezt a mennyiséget.
Akit érdekel itt a recept is: 3 tojást szétválasztunk, a fehérjét habbá verjük, a sárgáját kikeverjük 120g lisztel 1 kk. sütőporral, 1 csipet sóval, másfél dl. tejjel és a végén lazán belekeverjük a habbá vert fehérjét. Felhevített serpenyőbe zsiradék nélkül pufi palacsintákat sütünk belőle.
Ha már elővettem a könyvet beleolvastam, újra. Megfogott az a rész amit arról ír, hogy vonjuk be a gyerekeket a főzésbe, de már a bevásárlásba is. Ajánlja, hogy kössünk egyezséget a gyerekeinkkel (ha segítesz ezt vagy azt akkor megsütöm a kedvenc sütidet) ehhez mi is szoktunk folyamodni. Gyakran elmondom nekik, hogy mi egy család vagyunk és segíteni kell egymásnak, hogy mindenki jól érezze magát.
Nálatok, hogy működik a munkamegosztás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése