Gyerekeink és a rajzolás

Nekünk természetes, hogy a gyerekeink rajzolnak, festenek, ytongot "faragnak" (kalapálnak), papírt ragasztanak, tésztát gyúrnak és minden olyan tevékenységet folytatnak amit mi is. Én a gyerekeink iskolájában minden héten hétfőn tartok foglalkozást, akinek kedve van az csatlakozik a napköziből és valamit alkotunk, ma épp gipszeket fogunk festeni.
Szóval ezek a dolgok nálunk természetesek, ahogy az is, hogy nem tanítjuk a gyerekeket technikákra, csak maguktól utánozás útján rájönnek. Mirjam óvónénije, Maja néni mutatott egy rajzot és mondta, hogy szeretné rajzversenyre elküldeni. Mirjam elmesélte, hogy egy mesének az illusztrációja, tényleg nagyon aprólékos ceruzarajz, kiszínezve, képem sajnos nincs róla, nem fotóztam le. Szóval ez elkerült egy rajzversenyre, ahol Mirjam kapott egy oklevelet meg egy kis ajándékot, az átadón sajnos nem tudtunk ott lenni, mert akkora hóvihar tombolt, hogy nem mertem nekiindulni. Azt már nem részletezem, hogy 3 gyereket vittek volna a mi ovinkból, 3 szülő, 3 kocsival, miért nem lehet időben szólni a szülőnek és összeszervezni, hogy ki tudja a többieket is elszállítani...(ilyenkor morcos vagyok). Szóval oklevél, meg Maja nénitől szeretgetés és mese volt a jutalom a szép rajzért.

Hogy a címben megadott témára visszatérjek mindegyik gyerekünk szeret rajzolni (bár Ármint érték olyan sérelmek az állami iskolában, hogy sokáig nem engedte kirakni a rajzait a falra mivel meg volt róla győződve, hogy az övé csúnya...)őrizzük is a rajzaikat, na nem az összeset, azért szelektálni kell, de szépen lehet látni az utat ahogy fejlődik az ábrázolásuk. Mirjam sokáig rajzolt engem úgy, hogy őt a karomban fogom, sőt olyat is rajzolt, hogy még a pocimban van, elgondolkodtató, mivel Mirjam akkor még nem volt 5 éves! Ráhel is gyönyörű királylányokat tudott rajzolni már ovis korában. Ármin meg gépeket, járműveket és mostanában képregényeket rajzol és ha ehhez hozzáteszem, hogy alig 9 éves!

Engedjük a gyerekeket krétával, ceruzával, festékkel és minden egyébbel alkotni! Igen ezzel együtt jár a "kosz", főleg a festéssel, mert óhatatlanul kiborul a víz, összefestik azt is amit nem kéne, és nálunk a gyerekszoba fala is össze van firkálva, pedig elvileg nem megengedett "de anya, ti is ezt csináljátok!" :)

Ja, igen az ollóról is kell pár szót írnom! Adjunk a gyerekek kezébe jó ollókat (itt a jót kihangsúlyoznám, mert vannak olyan "gyerekollók" amik inkább megkeserítik az gyerek életét mint örömet okoznának), had vagdossanak eleinte csak össze-vissza, aztán később lehet nagyobb formákat vágatni, majd aprólékos, cikornyás mintákat, hihetetlen ügyesek tudnak lenni! Aztán persze az utolsó papírdarabkát is szedjék össze!

Telefonommal csináltam pár képet a múltkori foglalkozásról.

Sajnos nem tudom ki van a képen, de nem lehet elég korán kezdeni :).