2012. május 23., szerda

Keserűség

Most annyi rossz dolog történt, kicsit kiöntöm a szívem baját...

Úgy örültünk, csináltunk tyúkudvart, kerültek bele kispipik, kaptunk 4 kiskacsát, csináltunk a  nyusziknak házikót, úgy tűnt minden rendben van, mindenki megtalálta a helyét.
Van két kutyánk akik kennelbe vannak csukva, napközben velünk jöhetnek ki, általában 2-3 alkalommal is. Nincs bekerítve a telkünk, ezért a póráz a vállunkon van ilyenkor. Szóval a pici törpetacskó mindig meg volt őrülve ha a tyúkudvar apró népe kint lehetett ő meg be volt csukva. Rengetegszer próbáltuk összeszoktatni velük, úgy tűnt Brúnó, a nagy kutya jobban érti, hogy mit is akarunk. Aztán tegnap nem találtam Mazsit a fekete törpenyulat, ma már Zsömi a fiú nyuszi sincs meg, hogy hogyan azt nem tudjuk, de a kutyakennelbe volt elpusztulva (hogy ment be, miért...?), de nem volt elég Minka a tacsi kint volt és elkapott egy kispipit, ő se bírta, a kiskacsákat se találjuk, arra gyanakszunk, hogy Minka már egy ideje garázdálkodott kint és amilyen kis ügyetlen jószágok voltak, egyesével elintézhette őket...

Egyértelmű volt, hogy Minkának mennie kell, hiába szeretjük, nem maradhat olyan kutya amelyik nem tartja tiszteletben a többi állatunkat. Biztos mi is hibásak vagyunk ebben...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése