Hatos tölgy

"Kedves (Ismeretlen) Ismerősöm! Először is engedd meg, hogy tegezzelek, úgy gondolom, én vagyok az idősebb. Győrhöz közel, Kajárpéc és Tényő között a Sokoró lankáin várom a kirándulókat, vándorokat több száz éve már. Az Ökotárs Alapítvány idén harmadszor indította útjára az Év Fája szavazást. Úgy gondoltam idén én is belevágok, hiszen nagyon sok barátom van, és a barátaimnak pedig valószínűleg még több barátja. Szóval, ha van egy perced, szavazz rám! Nincs túl sok tennivalód: - A következő oldalonhttp://evfaja.okotars.hu/dontosfak válassz ki - a 2. sorszámot kaptam a döntőben - és írd be mellém az e-mail címed; - Ezután nézd meg a postafiókod és a szervezőktől kapott levélben található linken érvényesítsd a szavazatot. Üdvözlettel: Hatos-tölgy"

Nekünk Tényőieknek nagyon kedves ez a fa, minden évben szervezünk kirándulást akár családilag, akár a barátokkal mindig megállunk itt egy kicsit pihenni, játszani. Régebbi képeket találtam amik akkor készültek mikor barátainkkal túráztunk. 

Ha van pár perced szavazz erre a fára, az Ő nevében is köszönöm!

Nyitva volt az éléskamra :)

Ahogy az előző bejegyzésemben láthattátok szombaton volt Tényőn a "Nyitva van az éléskamra" elnevezésű eseménydús nap. Nekünk (és még rajtunk kívül jó pár embernek) elég húzósra sikeredett. Mivel egész héten dolgoztunk ezért nem értem rá a gyerekeknek portékát készíteni (mivel nekik ez zsebpénz gyűjtési lehetőség) így szombaton korán keltem és két kiló lisztből sós perecet sütöttem, hogy tudjanak árulni valamit. Ezt nagyon élvezik, főleg ha jól fogy!

Aztán felkerekedtünk (én, alkalomhoz illően munkásruhába) és elmentünk a tájházhoz, ahol már kirakodtak az "árusok" (helyiek, akiknek van egy kis felesleges zöldség, gyümölcs akármi) a bográcsok körül már aprították az aprítani valót, hogy dél felé ebéd is legyen, az aktív Szelencések (Szelence egyesület: helyi civilekből összeállt aktív csoportosulás :), naná, hogy mi is benne vagyunk nyakig)és a nyugdíjas klub tagjai csak hordták a helyi finomságokat, amit mindenki megkóstolhatott (feltéve, hogy időben jött és még volt).

Engem meg várt a korongom egy nagy tömb előkészített agyaggal. Másfél órát ígértem, hát 4 óra után úgy tudtam abba hagyni a korongozást, hogy egyszerűen otthagytam csapot-papot és leléptem, mivel muszáj volt hazajönni, férjemnek ment a kemencéje meg kellett nézni.

 Szóval leléptünk, hazajöttünk, lemostam az agyagot átöltöztem és mentünk vissza a tájházhoz. Örült mindenki, hogy milyen szép a ruhám (persze fényképet senki nem készített :) ) és nekiálltam bedagasztani 3 kiló lisztből a kürtős kalács tésztáját.

 Az időjárás kegyes volt hozzánk  szépen sütött a nap. A tészta egy óra alatt a duplájára kelt és neki is kezdhettünk a sütésnek, Péter közben előkészítette a fa szenet, mire oda jutottunk, hogy mehet a parázs fölé már gyönyörűen izzott. Ahogy ez már lenni szokott a munka hevében eszembe se jutott megkóstolni a kész kalácsot, aztán meg olyan pillanatokon belül elfogyott, hogy nem is volt rá alkalmam. Mindenki szerint nagyon jól sikerült!

A tavalyi kürtős kalács sütés a sötét éjszakába nyúlt, így ebből okulva, 4 fával sütöttünk egyszerre és akit csak lehetett befogtunk sütésre. Így fél hatkor sült meg az utolsó és mindenki sajnálkozására befejeztük arra a napra a kalács sütést.

Szombati program

Most szombaton (2012. 09.15) kerül megrendezésre Tényőn  a Tájháznál a "Nyitva van az éléskamra" elnevezésű esemény. A plakáton lehet olvasni, hogy mi mindennel várunk minden érdeklődőt!

Mozaikot mindenhová!

Hát az úgy volt, hogy a gyermekeim iskolájában, a lánymosdóban egy kisebb darabon lepotyogott a burkolat. Mi általában nem szoktunk megelégedni azzal, hogy keresünk valami olyasmi kinézetű csempét és pár laza mozdulattal feldobjuk a falra...nem-nem, ez nem a mi világunk. Férjuram ars poétikája, ha valami ronda, problémás akkor tegyük hangsúlyosabbá és már nem is tűnik olyan szörnyűnek :).

Válogattunk a készletünkből mindenféle élénk színű csempét, találtam több szegélyelemet is. A felületre először felkerült a szegély, Péter lazán megoldotta a radiátor mögé egyszerűen nem raktunk, így is úgy néz ki mintha ott is futna  a minta. Aztán a nagyobb darabokkal körberakta a szélét, majd jöhetett az aprólékos kirakosgatás, itt már kiélhettem művészi hajlamaimat, már amennyire a tér és idő engedte (siettünk, mint mindig). Jövő héten szakítunk időt a kifugázásra.

Több kislány mondta, hogy ezek után már csak ezt a mosdót fogják használni :).

A képen talán látható, Péter üvegeiből is került két pici darabka .

Szilvás süti

Barátainkhoz mentünk egyik délután és, hogy ne menjünk üres kézzel sütöttem egy szilvás-morzsás süteményt. Arra emlékeztem, hogy a teteje ropogós a töltelék zaftos a tésztája pedig könnyen harapható. Mindenkinek nagyon ízlett, amint lesz megint szilvám fogok újra sütni, bár más gyümölccsel is kipróbálható. Ja igen, meglepő, hogy a viszonylag édes szilva sütés után savanykás lesz!

Tehát a hozzávalók: 30 dkg margarin, 1 db tojás, 10 dkg cukor, 40 dkg liszt, 2dl tej, 4 dkg élesztő. Ezekből kelt tésztát csinálunk félrerakjuk pihenni, addig van időnk kimagozni a szilvát. A megkelt tésztát tepsi méretűre nyújtjuk és kis peremet képezve beletesszük. Kirakjuk szilvával, aki szereti megszórhatja fahéjjas cukorral, majd a morzsa tésztával beborítjuk. A morzsatészta 25 dkg cukor 25 dkg margarin és 40 dkg liszt összemorzsolva. Előmelegített sütőben 180 °C-on sütjük, inkább lassan, hogy a tészta is átsüljön!

Gyíkok

A telkünkön sok gyík tanyázik, egy-egy napsütötte kövön, üvegházban, levelek között lehet rájuk bukkanni. Szoktunk gyönyörű színes kék fejű, zöld testű gyíkokat is látni, most olvasta Péter, hogy a zöld hím gyík párzási időszakban kékül be :). Árminnak nagy vágya volt gyíkot fogni, de mi ezt nem tartottuk jó ötletnek. Ma sétáltak a gyerekek és örömmel jöttek haza, hogy találtak kisgyíkot és hazahozták :). Azóta megy a lényvadászat, hogy etetni is tudják. Az udvaron le van rakva pár kerékgumi, ott is lakik egy gyíkocska, oda tették a legújabb szerzeményt is, reméljük összebarátkoznak.

Ez egy régebben készült kép, sajnos a kék fejű gyíkról nem találtam meg a képet, ha rábukkanok felteszem!

Gyerekek

Diánál és Amiránál jártunk egyik délután (Amira Péter unokája, Dia pedig Amira anyukája). Szép idő volt így kint játszottak a gyerekek, mi pedig a teraszon beszélgettünk. Amira hozott ki egy kupac játékot, most kapta 3. szülinapjára valamelyik nagymamától a rózsaszín laptopot, amire a mi gyerekeink is kíváncsiak voltak...kb.10 percig, aztán mentek inkább játszani :)

Mirjam épp a gépet bűvöli.

Ármin Amirával homokozik.

Mivel a lányaink kinőtték a biciklire szerelhető utánfutót ezért elvittük Diáéknak, ők nem olyan dombos helyen laknak mint mi, biztos gyakrabban fogják használni. Amirának annyira tetszett, hogy ki se akart belőle szállni, Ármin egész délután húzta benne a lányokat közben mint egy autóversenyen közvetített :).

Lehűlt a levegő ezért a vacsorát már bent ettük meg. Aztán a gyerekek felmentek a gyerekszobába játszani. Amira lehozott egy mesekönyvet, a képen épp azt olvasom neki.

A vacsora nagyon finom volt, még az én szárazra sikerült süteményemet is fel tudtuk dobni egy kis házi meggylekvárral.