A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kenyér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kenyér. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 22., péntek

Töltött zsömle

A napokban készítettem Péternek puliszkát juhtúróval, szalonnával, tejföllel... ahogy szereti. Egy fél kilós csomag kukorica darát szoktam főzni a maradékból pedig legtöbbször kenyeret, péksüteményt sütök a családom és barátaim nagy örömére :). Most is így terveztem, csak közben megláttam a Falu végi kurta portán a töltött zsömle receptjét, képeit (itt megnézhetitek ti is) és a bejegyzés utolsó mondata motoszkált a fejemben...

A tésztához elővettem a maradék puliszkát, (ez olyan 15-20 dkg kukoricadarából készült) és mivel meg volt szilárdulva, a kezemmel szétnyomkodtam 6 dl langyos vízzel. Tettem bele 5 dkg élesztőt, 4 kk. sót, egy pici olajat és 1 kg lisztet, bedagasztottam és letakarva kelesztettem.
Közben előszedtem amit a hűtőben találtam és megfelelőnek gondoltam a töltött zsömlékhez, így került bele paradicsom, paprika, sonka, füstölt sajt és mindegyik közepébe egy-egy tojás.
A tésztát elfeleztem, az egyikből egy cipót kerekítettem és lisztel beszórt sütőlapra tettem pihenni, amíg bemelegszik a sütő. A másik felét nyolc felé vágtam és zsömléket formáztam, beleraktam a tepsibe, jó nagy távolságot hagyva közöttük (egy nagy tepsibe 4  db-ot raktam) fogtam egy vizespoharat (aminek szélesebb az alja) és belenyomtam a zsömlékbe, hogy a közepén mélyedést képezzen, a széle pedig megemelkedjen. A mélyedésbe úgy kell belepakolni a belevalókat, hogy a tojás körbe legyen véve, ne tudjon nagyon kifolyni (kicsit úgyis kifog). Belepakoltam a finomságokat, beleütöttem a tojást és előmelegített sütőben 200°c-on pirosra sütöttem. A gyerekeknek kettévágtam, hogy könnyebben tudják enni, a tészta átsült a tojás sárgája pedig pont annyira volt lágy, hogy a zsömle szélével lehetett tunkolni.

2013. február 3., vasárnap

Ha nincs kenyér...

Szombat reggel 7 óra magasságában eszméltem, hogy mindjárt jönnek a gyerekek és életem párja, hogy ők nyomban éhen halnak...és a kenyerünk előző este vacsorára elfogyott! A több éves rutin persze meghozza a maga eredményét, gyorsan bekevertem egy egyszerű kenyértésztát. Ühüm és még egy órát kelesztettem meg miegyéb...hmm-hmm, nem!
A bekevert tésztából egy evőkanál segítségével kis adag tésztákat vettem ki, meghempergettem lisztben, majd egy sodrófa segítségével tenyérnyi darabokká nyújtottam. Közben melegedett a tűzhelyen a serpenyő, zsiradék nélkül!


A kenyérkéket beletettem a meleg serpenyőbe, néha alánéztem és amikor már kezdett színe lenni, a tetején pedig buborékok keletkeztek akkor megfordítottam, majd készre sütöttem.



Így jártam el a többi tésztával is. Szombat reggel az 1 kiló lisztből bekevert tésztának felét ilyen formán megsütöttem azonnali fogyasztásra a maradékot pedig hagytam kelni, majd formába kisütöttem hagyományos módon a sütőben, a mai vacsorára el is fogyott :). A kisütött lepénykéket érdemes egy konyharuhával letakarni míg a többi sül így meleg  marad.
Mivel hiába kerestem nem találtam a sima kenyérreceptemet a blogon ezért ideírom: 
1 kg sima liszt (egy része mondjuk 30-40%-a lehet teljes kiőrlésű is)
6 dl folyadék (víz, tej, savó, krumpli főző leve...)
4 kk. só
5 dkg élesztő
pár evőkanál kacszsír, vaj vagy valami zsiradék...
összegyúrom, kelesztem (vagy nem), átgyúrom, formázom, sütöm és már kész is!