Mesék karácsonyra hangolódva

Ahogy közeledik a karácsony, úgy kerülnek elő ehhez az ünnephez tartozó kedves könyveink. Ilyen A karácsonyi asztal meséi című amit tavaly sikerült úgy időzíteni, hogy pont szenteste olvastuk az utolsó fejezetét. Idén hamarabb kezdtük el a gyerekek kérésére, próbáljuk esténként elódázni, hogy kitartson :). Ilyenkor persze olvasok nekik másik könyvből.
Visszatérve a karácsonyi asztal meséire ilyen a borítója:

A történet János gazda és Magda asszony házában, karácsonykor megterített asztalon és asztal alatt helyet foglaló tárgyak meséi az életükről. Végigveszik a kezdetektől addig ahogy bekerültek a tiszta szobába a karácsonyi asztalra. 

Mesél a kenyér, a bor, a kancsó, a viaszgyertya, a kenyérkosár, az asztal, a veteményes kert lakói és az abrosz. Bepillantást nyerünk egy régen volt család áldott karácsonyába, ahol volt betlehemezés és éjféli misére menés szépen felöltözve, majd az egész napi böjtöt megtörve  késői vacsora. 

A mese írója Baksa Brigitta, köszönöm neki, hogy megosztotta velünk ezt a szép történetet! Ha tehetitek olvassátok el ti is!

Mikulás túra

Múlt héten a betegségek ellenére készültünk a Mikulás túrára amit a Hatos tölgyhöz  szerveztek Tényőről és Kajárpécről. Sütöttünk mézes kalácsot, hogy legyen mivel megkínálni a Mikulást, előkerítettük mindenkinek a vastag overált és bakancsot. Összekészítettük reggel a sütésre szánt kolbászt, kenyeret és forró teát. Majd nekiindultunk. A templomnál találkoztunk barátaink egészséges tagjaival, a buszról is jöttek többen Győrből, majd elindultunk. Gyors egymás utánban megálltunk kétszer, egyszer megvártuk még az elején lemaradtakat, másodjára pedig Maya néni várt minket a kertkapuban egy kis pálinkával.
Szépen haladtunk, az út egyre emelkedett, aztán egyszer csak észre vettem, hogy Ármin kétségbeesett képpel próbálja tartani a tempót és zihál. Azonnal megtorpantam, megitattam meleg teával és Péterrel gyorsan megbeszéltük, hogy Árminnal visszafordulok ő meg megy tovább a lányokkal, ez Mirjamnak annyira nem tetszett, de aztán szépen ment tovább apja kezét fogva.
Én megszaporáztam a lépteimet, Ármin pedig a saját tempójában lesétált a buszmegállóba ahova aztán felmentem érte kocsival. Hazajöttünk és ő azonnal lefeküdt és el is aludt.
Péter készített jópár képet a Hatos tölgynél, ha nem jött volna közbe a calicivírus sokkal többen állnánk a fa tövében :).

Helyzetjelentés

Több mint egy hete kezdődött a betegség sorozat a családunkban. Mirjam hányt szombat éjjel, aztán Péter lett rosszul, akkortájt már mentek  a baráti levelek, hogy ki mindenki beteg, ki került kórházba... Aztán hívtak az ÁNTSZ-től is, hogy calici vírust tenyészettek ki és készüljünk fel, hogy végigmegy az egész családon. Hát erre nem lehet felkészülni. Pétert egyszerűen ledöntötte a lábáról több napra, Ármin volt a következő, ő is megszenvedte, több napig hányt, enyhe lázzal. Tegnap délután Ráhel feküdt el, majd hányt és láza is lett. Én úgy tűnik megúsztam enyhe rosszulléttel és hasmenéssel.
Mirjam már tudott menni oviba, ha ma nem lesz senkinek baja akkor a nagyok is mennek suliba holnap. Remélem pár évre letudtuk a megbetegedéseket :)!

Adventi bazár folyt.köv.

Szóval készült téli tea, gyümölcs tea, puncs és krampampuli, természetesen alkohol nélkül. Sajnos sokan nem tudták, hogy mit is takarnak ebben az esetben ezek a nevek és nem nagyon fogyott, viszont nálunk nagy sikere volt a végén, kárba ne vesszen, megittuk :).
Többen hoztak tortát, ezekből mindig egyet-egyet vágtunk fel és kínáltuk. A süteményes tálakat folyamatosan töltöttük fel. Volt több mint 100 poharunk, de még így is mosogattunk nem keveset, hogy elég legyen.
 Képeket sajnos mi minimálisat készítettünk, de azért iderakom, látszik a Liszt paravánok egy része, az asztalok, meg a nyüzsgés.

Itt láthatjátok a kávés kisasszonyt! Ő Mónika az osztálytanítónk :)! Egész nap készítette a szebbnél szebb csíkos kávékat, tejjel-tejhabbal...

Majd el felejtettem a csokis kanalakat! Ezek is kaphatóak voltak nálunk. Volt aki ajándékba vitte, volt aki forró tejet kért hozzá (így lett belőle forró csoki) és volt aki simán lenyalogatta a kanálról a csokit. 

A képen az első fázist látjátok. A teljes megkötés után, olvasztott fehércsokiba mártottam még a végét, majd csomagoltuk és mehetett a kosárba! 

Délután négyig, fél ötig volt a teaházban kiszolgálás, utána már csak a romokat takarítottuk, a maradék sütit becsomagoltuk és kedvezményes áron eladtuk. Összességében hatra mindennel végeztünk. Két év múlva Ráhelék osztályával újra kipróbálhatjuk a teaház és bazár szervezését :)!

Adventi bazár a waldorfban

Márton napok után nem sok pihenésünk volt, teljes gőzzel a bazárra készültünk. Nálunk mindig a negyedik osztály a szervező, tehát idén Árminék osztálya. A szervezésen kívül még a teaház volt a mi feladatunk. Olyat szerettünk volna amilyen még nem volt. Igazi teaházi-kávéházi hangulatot varázsoltunk, drapériákkal, zenével, kedves kiszolgálással. Persze ehhez kellett az a sok süti amit a lelkes szülők hoztak nekünk. Egy kívül állónak lehet, hogy furcsa, de a waldorfban sok munka hárul a szülőkre, hisz mi vagyunk a  fenntartók. Tehát a teaház hozzávalóit is felírtuk egy listára, majd elküldtük az osztályoknak, az osztálylétszám függvényében kellett behozni sütit, teát, mézet, egyebet.
Pénteken Péterrel bevittük a Liszt paravánokat az iskolába, összeszereltük, akkor már a gyerekek ott voltak és nagy elánnal díszítették az egész iskolát. Délután jöttek a szülők és folytatták a berendezést. Hozták a padokat, székeket, kávégépet...
Szombat reggel 8-ra érkeztünk és nekiálltunk a feladatoknak. Mivel én elvállaltam a teaház vezetését ezért át kellett gondolnom, hogy kinek milyen feladatot szánok. Szerencsére sokan voltunk ( 21 az osztálylétszám, aki nem tudott jönni, ott a nagyszülők vették át a helyét !), így minden flottul ment. Volt egy elképzelésem, tudtam, hogy mit kell megcsinálnom, hogy indulni tudjon a teaház reggel 9, fél 10 felé.
Folyt.köv. :)

Márton napok

A címbeli többes szám a napok számára utal, ugyanis nekünk sikerült 3 napig Mártont ünnepelni. Kezdtük az oviban a lámpácskázást, ami egy kis kézműveskedéssel kezdődött, aztán lámpás felvonulással ért véget.
Másnap késő délután Ráhelék osztályának vezetésével indult a lámpás-éneklős felvonulás majd előadták az iskola udvarán szt. Márton legendáját. Ráhel játszotta a koldust, ez már nálunk családi hagyomány, két évvel ez előtt Péter térdepelt a jelenetben. Ezután jött a meleg tea, a gyerekek addig megkapták a cipócskáikat amit buzgón osztogattak egymásnak, meg úgy egyáltalán mindenkinek.
Tegnap pedig Tényőn az IKSZT-ben voltunk Márton napi mulatságon, ami a Lúdas Matyi rajzfilm megtekintésével kezdődött kicsik és nagyok örömére.
Aztán itt is volt kézműveskedés, csináltunk is papírból libát Erika néni segítségével, amire Bea néni még igazi libatollakat is ragasztott rá.

Lehetett libatollból sípot készíteni, Ármin csinált is egyet és fújta-fújta míg meg nem unta, mi hamarabb untuk meg...

Aztán Csabi barátunktól megtanultam rózsát tekerni falevélből.

Ezt ő csinálta.

Ezt pedig én :). Viszont roppant büszke vagyok a "mesteremre"!

Majd volt egy ünnepélyes megnyitó és elkezdődött a műsor. 

A Tényői Színjátszó Csoport (röviden TSZCS) két régi, de máig megnevettető paródiát adtak elő. Egyik barátunk nagyon jól megfogalmazta: "még mindig a Zoli a legjobb nő!" azt hiszem ez a mondat magáért beszél. Hallottunk egy szép műsort a Tényői Dalkörtől és lelkes fiatalok még nép táncoltak is.

Utána közös falatozás majd táncos mulatság vette kezdetét, de addigra elfáradtunk és hazajöttünk.

Nagyon jó dolgok vannak a kis falunkban, szeretünk itt lakni!

Gyereknevelésről

Élvezettel szoktam olvasni dr. Vekerdy Tamás rovatát a Nők Lapjában, könyveit is elolvastam amihez csak hozzájutottam, többet meg is vettünk. Írásai elgondolkodtatóak, sok dolog van amiben megfogadtuk a tanácsát, néhányat nem tartottunk alkalmazhatónak a saját gyerekeinknél. Ilyen gondolat az is amit most olvastam, kisiskolásokról beszél, idézem:
  "Ha a gyerek netán délben hazamenne-de jó volna!-, akkor se szabadna 8-10-12, majd később maximum 20 percnél többet foglalkoznia az úgynevezett házi feladattal vagy "tanulással" alsós korában.
 És kezdettől meg kellene szoknia, hogy az iskola az ő dolga!Nem kérdezik, nem ellenőrzik-nem, bármilyen rettenetesen és  "a valóságtól elrugaszkodottan" hangzik.
 De persze azt is tudnia kell, hogy mi ott vagyunk a közelben, és akármikor, amikor kér, segítünk neki.
 De azzal megint csak ne mi foglalkozunk, hogy bepakolta-e, ami kell, elviszi-e a tornazsákot... Legfeljebb nem pakolta be, legfeljebb nem viszi el, és majd átéli ennek hiányát, sőt rossz esetben - és törvénytelenül - egyest kap. Nem olyan nagy baj! De rá fog jönni, hogy mindezzel  neki kell foglalkoznia. Ha így indítanánk - ha volna erőnk így indítani - családilag az iskolát, nagyon megkönnyítenénk a magunk és a gyerekünk számára az elkövetkezendő négy-nyolc-tizenkét- vagy még több - évet!"

Egyrészről, ha nem kérdezem, hogy van e házi, többnyire elfelejti, ha a tesi, kézimunka... cuccát nem kérem rajta számon nem zavarja, hogy nincs nála... Nagyon jó osztálytanítónk van, szeretjük, de én ezt nem tudom megcsinálni egyik gyerekemmel sem, egyszerűen ők nem olyanok.
Arra már kisgyerek korukban is rájöttünk, hogy ami az egyiknél bevált az nem biztos, hogy a másiknál is célravezető lesz.

Nálatok, hogy van ez?