Egy süti apának, egy süti a gyerekeknek...

Hétvégén piskóta tekercs volt a kívánság csipkebogyó lekvárral. Mivel készültünk a barátainkhoz ezért gondoltam begyúrok egy nagyobb adag sajtos tallért is, Péter legújabb ötlete alapján kicsit megdarált magokkal. Így került bele szotyimag és lenmag pehely is. A zsiradékot egyre csökkentem, mert irdatlan mennyiségű kisül belőle és csöpög a sütő mögé, rá a konyhapultomra. Mivel a gázos tűzhelyemet évekkel ez előtt lecseréltük elektromossá ezért a hagyományos tallérsütőmet anyukámra hagyományoztam, nekem meg lett abból is elektromos, eredetileg ostya sütő (fagyi tölcsér sütő). Na én ebbe szoktam a sajtos tallért, nem mondom, hogy gyorsan megy, de néha be lehet vállalni.

Akit érdekel a recept...na ezzel mindig bajba vagyok. Én eléggé találomra csinálom már rutinná vált sütiket és a hozzávalókat igazítom a "mi van itthon" dolgokhoz. A mostanihoz lereszeltem kb 30 dkg sajtot, tettem hozzá 90 dkg lisztet ( annyi volt egy zacsiba amiből már használtam) egy kávéskanál sütőport, 4 kk. sót, 15-20 dkg libazsírt (természetesen lehet vaj, sertés zsír, kinek mi szimpatikus és mi van otthon), majd beletettem a másfél dl tejfölt ami még árválkodott a hűtőben és magam mellé állítottam egy pohárban langyos vizet (azért langyosat mert nem szeretek hideg vízzel dolgozni) és adagoltam a lisztes keverékhez míg össze nem állt gyúrható tésztává. Tojást nem tettem bele, azon egyszerű oknál fogva, hogy folyamatosan kísérletezem, hogy melyek azok a tészták amibe mindenki tesz tojást, de senki nem tudja megindokolni. Piskótán kívül már mindent sütöttem tojás nélkül! Ezzel a sajtos tallérral szerencsésnek bizonyult a tojás nélküliség, volt egy kisgyerek a társaságban aki tojás allergiás, így ő is bátran ehetett belőle.
Ha megvan a tészta kicsit hosszúkásra gyúrom, egy késsel elvágom hosszában több felé, amit még sodrok hosszú hurkává és ezt felszelem. Évekig golyóztam az ilyen tésztákat, de rá kellett jönnöm, hogy szelve is ugyan olyan finom és semmivel sem különbözik az alakja.

A barátainkhoz került a tészta fele és ott sütöttem ki, nem volt időm itthon :).

A másik felét ma délelőtt sütöttem meg már itthon, hát ma délutánra ennyi maradt belőle. 

Aztán mivel a gyerekeknek is megígértem, hogy lesz süti délutánra ezért gyorsan sütöttem egy kevert sütit, amit a lányokkal becsokiztunk és meghempergettük kókuszba, ebből lett a kókuszkockánk, de nem néztem meg és nem vettem kókuszreszeléket, kevés volt itthon. Így csak a harmada lett kókuszos, nem baj, a többi csokiöntetet kapott.

A süti receptje: 2 egész tojást kikeverünk 20 dkg cukorral 3 evőkanál mézzel, 10 dkg vajjal, 40 dkg liszttel, 1 csomag sütőporral, másfél dl tejjel. Beleöntjük egy kivajazott, belisztezett tepsibe, előmelegített sütőben megsütjük. Ha a tésztát ujjunkkal megnyomjuk és az rugalmasan visszaugrik (nem süpped be) akkor megsült.  Kihűtjük és kedvünk szerint bevonjuk, megtöltjük...megesszük :)!

Kívánság palacsinta

Ármin már hét közben kérdezte, hogy főzünk e pudingot, mondtam persze, majd a hétvégén. Mirjam szombaton kérte süssünk tekerős palacsintát (a tekerős palacsinta az a serpenyőben vékonyra sütött, lekvárral, ezzel-azzal megtöltött majd felgöngyölt tésztát jelenti nálunk). Így lett pudingos palacsinta és ha már palacsinta akkor legyen rajta csokiöntet is, és ha már csokiöntet is kerül rá akkor ne tekerjük hanem hajtsunk háromszögre, így valahogy:

Aztán persze előkerült a többféle lekvár és jobban jobbnál jobb kombinációk, úgy mint pudingos palacsinta lekvárral és csokiöntettel, lekváros palacsinta pudinggal a tetején, csoki öntetes palacsinta lekvárral...

Csak a képzeletünk szab határt, vagy még az sem :)!

Ha nincs kenyér...

Szombat reggel 7 óra magasságában eszméltem, hogy mindjárt jönnek a gyerekek és életem párja, hogy ők nyomban éhen halnak...és a kenyerünk előző este vacsorára elfogyott! A több éves rutin persze meghozza a maga eredményét, gyorsan bekevertem egy egyszerű kenyértésztát. Ühüm és még egy órát kelesztettem meg miegyéb...hmm-hmm, nem!

A bekevert tésztából egy evőkanál segítségével kis adag tésztákat vettem ki, meghempergettem lisztben, majd egy sodrófa segítségével tenyérnyi darabokká nyújtottam. Közben melegedett a tűzhelyen a serpenyő, zsiradék nélkül!

A kenyérkéket beletettem a meleg serpenyőbe, néha alánéztem és amikor már kezdett színe lenni, a tetején pedig buborékok keletkeztek akkor megfordítottam, majd készre sütöttem.

Így jártam el a többi tésztával is. Szombat reggel az 1 kiló lisztből bekevert tésztának felét ilyen formán megsütöttem azonnali fogyasztásra a maradékot pedig hagytam kelni, majd formába kisütöttem hagyományos módon a sütőben, a mai vacsorára el is fogyott :). A kisütött lepénykéket érdemes egy konyharuhával letakarni míg a többi sül így meleg  marad.

Mivel hiába kerestem nem találtam a sima kenyérreceptemet a blogon ezért ideírom: 

1 kg sima liszt (egy része mondjuk 30-40%-a lehet teljes kiőrlésű is)

6 dl folyadék (víz, tej, savó, krumpli főző leve...)

4 kk. só

5 dkg élesztő

pár evőkanál kacszsír, vaj vagy valami zsiradék...

összegyúrom, kelesztem (vagy nem), átgyúrom, formázom, sütöm és már kész is!

Joghurt házilag

Többen kérdezték, hogy hogyan készítem házilag a joghurtot, íme:
 2 liter házi tejet felforralok, tökéletesen megfelel a gépből fejt zsíros tej! amikor már nem forró, de még elég meleg, az edény oldalát szoktam megfogni, amikor már folyamatosan rajta tudom tartani a kezem anélkül, hogy az kellemetlen lenne (egyszer megmérem a hőfokot, hátha valakinek az segít) na szóval akkor belekeverek egy nagy pohár natúr joghurtot. Aztán lezárható tetejű dobozokba teszem, kettőbe-háromba és felteszem a konyhaszekrényem tetejére, ott elég meleg van ahhoz, hogy másnapra kész is legyen. Nálam a kész azt jelenti, hogy mikor megdöntöm az edényt a joghurt nem folyik semerre, hanem egy darabban van. Ekkor beteszem a hűtőbe és bármikor fogyasztható.
 Gyümölcsjoghurtot pedig úgy csinálunk, hogy házi darabos lekvárt keverünk bele ;).

Gabonapehely

Ha pár hónapja meghallottam volna ezt a szót akkor biztos az agyoncukrozott csokigolyó, fahéjas lapocska és társai ugranak be, de nálunk is eljött az a pillanat (igazából nem is pillanat, mert ez egy folyamat volt ami még most is tart) szóval eljött az ideje, hogy száműzzük az ételek soraiból ezeket a vacakokat. Hogy mit eszünk helyette? Hát gabonapelyhet, ami tényleg gabonából van pelyhesítve, magyarról-magyarra úgy tudnám fordítani, hogy annyira össze van préselve a teljes gabonaszem, hogy már számunkra is elrágható, persze az egész gabonaszem is elrágható ha van időnk, kedvünk és elég fogunk hozzá :).
A mi általunk fogyasztott gabonapelyheket egy dunsztos üvegbe szoktam tenni, rakok bele búzapelyhet, árpapelyhet, zabpelyhet, lenmagot (egy kicsit megdarálva), napraforgó magot, diót...mikor mit és összerázom. Ezt mi általában natúr házi készítésű joghurttal esszük, a gyerekek néha kérnek hozzá egy kis kanál mézet is.
A nagyok többnyire visznek magukkal egy-egy adagot a suliba is, külön-külön dobozkába teszem a joghurtot és a gabonát, hogy ők akkor keverhessék össze frissen amikor enni szeretnék. Én szeretem itthon egy kicsit állni hagyni mielőtt eszem, de ez részlet kérdés. Aki szereti tehet hozzá friss gyümölcsöt is, összenyomott banánnal elég fura kinézete tud lenni :), de reszelt almával is kitűnő! Nyáron persze jöhetnek hozzá a mindenféle színben pompázó bogyós gyümölcsök...ezekre már nagyon vágyom, ebben biztos közrejátszik, hogy nálunk újra esik a hó!

Pénteki tízórai

Hogy miért pont a pénteki tízórait emelem ki? Hát azért mert arra a napra többnyire én sütöm a gyerekeknek az elvinnivalót. Ugyanis a mi iskolánkban hét közben a gyerekek nem vihetnek édeset tízóraira, csak pénteken, az az édességnap. Most látom lelki szemeim előtt, hogy többen felvonják a szemöldöküket...lehetne hosszan beszélni arról, hogy miért nem jó reggel édeset etetni a gyerekekkel, röviden csak annyit róla, hogy felpörögnek tőle és nehezebben tudnak figyelni, de mivel gyerekekről beszélünk és ami tiltva van az mindig kívánatosabb, kell olyan lehetőséget is biztosítani, hogy na akkor ezen a napon lehet vinni édeset. Nem az előrecsomagolt izéket a boltból, hanem anya, nagymama által sütött ( na jó, néha nálunk is a pékségből kapnak kakaós csigát) édes péksüteményt.

Szóval csütörtökön délután nekiláttam az édes kelt tésztámnak (1kg liszt, 10 dkg cukor, 5 dkg élesztő, 10 dkg vaj, 6 dl folyadék (tej, joghurt...)). Azt tudtam, hogy valami túrós töltelékűt szeretnék, de nem batyut annál látványosabbat, és akkor eszembe jutott, hogy sütöttem egyszer pudingos rózsát, most is ilyet készítettem, csak túróval.

Osztatlan sikert aratott, vacsoráztunk belőle, vitték tízóraira és még egy pici maradt otthon uzsonnára épp jó volt.

Havas szösszenet

Kint hó, rajtam bakancs, megyek be: "Odaadnám innen, nem akarok rálépni a szőnyegre, olvad a hó a bakancsomról"- erre egy "kedves" hölgy: "Mi is így gondoltuk...!"