Hajgumira, hajcsatra, gyűrűnek, karkötőnek...

Az alábbi képeken a keddi kézműveskedésünk legújabb darabjait láthatjátok, annyira tetszett a lányoknak, hogy itthon is folytattuk a varrogatást, majd azokról is teszek fel képeket.

Bogi copfján,

Ráhel fonatán,

Borcsi kezén,

és gyűrűként!

Házszámtáblák

Mióta megcsináltuk ezt a házszámtáblát azóta nem bírunk leállni. Már készülnek a többiek, különböző mintával, formában...

ez a legújabb kedvenc.

Ez a kész gipsz, ez kerül be a kemencébe, erre kerül az üveg. Amint elkészül mutatok róla még képet!

Keddi kézműveskedés

Tegnap ilyen kis aranyos mécsestartókat (vagy ceruza tartó, bármi tartó...) készítettünk a gyerekekkel. 

Nem kell hozzá más csak csupa olyan dolog ami egy háztartásban megtalálható. Anyagmaradék, fonal, spárga és ragasztó. A ragasztóról annyit, hogy a húsvéti dekoráció kasírozásából maradt egy pici, azt szűrte át nekem Péter, ez igazából tapéta ragasztó és fa ragasztó keveréke, de más ragasztó anyag is megfelel. A kész munkát célszerű lelakkozni!

Kismadarak a tavaszra várva

Már nagyon várjuk a tavaszt, mindenféle színes, aranyos dolgot csinálunk hátha az idecsalogatja a jó időt is. Ezeket a madárkákat a keddi kézműves foglalkozáson csináltuk a gyerekekkel. Nem kell hozzá más csak színes papír, ragasztó, egy kis toll és egy fekete filc, hogy a szemet legyen mivel megrajzolni. A papírból különböző méretű köröket vágunk, egy kisebbet ráragasztunk a nagyobbra, csőrt biggyesztünk előre, farktollat hátra, akinek kedve van az bóbitát is rakhat a kismadár fejére és pádám! Kész a kismadár. Mi egyszerű cérnával függesztettük fel a bejárat mellé, kedves színfolt lett a visszafogott drapéria mellett.

Húsvéti dekoráció a győri Árkádban

Az ilyen munkák általában úgy kezdődnek, hogy kapunk egy-két képet a tervről. Aztán mi erre adunk árajánlatot, aztán abból pár dolgot lehúznak, pár dolgot hozzátesznek, néhányat lealkudnak...akkor átírjuk az ajánlatot és mivel a határidő fix ezért már elkezdjük a munkát a teljes megbeszélések előtt.
Jelen esetben Péter megrajzolta a nagy fa szerkezetét, ami ugye fémből készül, mivel hatalmas és ágakat, zöldet miegymást meg is kell tudni tartania, így kapott egy jó nagy fém talpat is. De hát mégiscsak fáról beszélünk, tehát úgy is kell kinéznie. Ezért a fa törzse deszka borítást kapott, majd nikecellből lett kialakítva a forma és bekasírozva aztán festve. Ez így nem tűnik túl nehéznek, igen ám, de több mint 7 méteres fáról beszélünk, na most ekkora műhelyünk még nekünk sincs, így a fával való nagyja munkát az udvaron kellett megcsinálni, szerencsénkre az idő kegyes volt hozzánk és ezt lehetővé tette. A hóvihar csak a helyszíni munkánál csúcsosodott ki :).
Aztán kellett egy óriási gombaház, tisztára mint a törpöknél. Ehhez is kaptunk fa szerkezetet, de az csak egy "henger" volt ami nem igazán hasonlított egy gomba tönkjéhez, erre is tettünk fel nikecellt amit megfaragtunk és hasonló képen jártunk el a gomba kalapjával is.
Aztán készítettünk több sziklafalat is, az egyiket úgy kellett elkészíteni, hogy bent állhasson a  tóban és follyon rajta a víz egy kisebb vízesést képezve.
A fotóparavánhoz is készítettek az asztalosok egy alapfelületet amit nekünk körbe kellett vágni és meg kellett erősíteni. Ezután jöhetett az a munka amit vállaltunk: a festése!
Tojásokat is készítettünk ezek érdekes technológiával készült mintát kaptak (csipkefüggönnyel és műanyag sablonnal) majd az így előkészített felületeket festettük színre. Péter blogján láthattok a készítésről képeket.

A készítés során nem tudom hány termosznyi teát főztem, hogy bírjuk az időjárást, ami ahogy már az előbb írtam nem volt vészes, viszont az anyagok beszállítása elég kalandosra sikerült. Amikor már a csapból is az folyt, hogy ne induljunk útnak, mi akkor lettünk készen,(és persze a határidő is eljött) hogy beszállítsuk a kész munkát. A helyszínen még várt Péterékre az összeállítás, összefestés feladata. Ilyen helyen nem lehet nappal dolgozni, csak éjjel amikor ugye nincsenek vásárlók, tehát hiába dühöngött kint a hóvihar, csak be kellett menni és megcsinálni a munkát. Péter hólánccal, termosszal, étellel, takaróval felszerelkezve indult útnak. Reggel 6-kor hívott, hogy elindult hazafelé (ez volt 15-én), de a nagy bevásárlóközpontnál tovább nem jutott, ott félreállították a rendőrök, hogy nem fog tudni hazajönni Tényőre. Teljes tanácstalanság lett rajtam úrrá, hiszen tudtam, hogy az étel, ital elfogyott az éjjel és az elmúlt napokban alig aludt valamennyit, tehát álmos, fáradt, kimerült és hihetetlenül csalódott, közben tudta, hogy délután vissza kell tudnia menni, hogy a maradék munkát befejezzék! Félreállt a parkolóba, betakarózott amennyire tudott, bízott a legjobbakban és pihent vagy 2 órát. Aztán a parkolóból csak elindultak az autók, így ő is megpróbált útnak indulni. A rendőr szerint csak Csanakig juthatott volna el, de egyértelmű volt, hogy megkockáztatja a hazautat. Én közben hívtam a barátainkat akiknek megfelelő járművük van, ha kell kiszedik Pétert a hó fogságából, de erre nem volt szükség, Péter simán hazajött hólánccal épségben, de nagyon fáradtan. A reggelit már az előmelegített ágyban fogyasztotta el, majd aludt pár órát, aztán dolgoztunk egy keveset és ment vissza befejezni a munkát. Addigra már a havat is úgy ahogy eltakarították...

Még egy darabig látható a Győri Árkádban!

Maci csoki

Biztos sokan emlékeztek erre a csokira, gyerekkorom egyik kedvence volt. Véletlenül bukkantam rá egy hipermarket csokis gondolái között sétálva. Egy kis nosztalgia vezérelt, meg az, hogy a csomagolás szerint eredeti recept szerint készült... 

Vártam vele pár napot mire meg mertem kóstolni, bevallom féltem a csalódástól. 

Az illata határozottan emlékeztetett ama régi maci csokira, a benne lévő aprított mogyoró is stimmel, az íz... nos a csokoládé szerintem jobban olvadt a számban, vártam egy jófajta tejcsokoládés élményt, hát az elmaradt. Bár lehet, hogy régen is ilyen volt, csak az idő szépítette meg az emlékét. A gyerekeim mindenesetre megették.

Kinek mi volt a  kedvenc csokija? 

Töltött zsömle

A napokban készítettem Péternek puliszkát juhtúróval, szalonnával, tejföllel... ahogy szereti. Egy fél kilós csomag kukorica darát szoktam főzni a maradékból pedig legtöbbször kenyeret, péksüteményt sütök a családom és barátaim nagy örömére :). Most is így terveztem, csak közben megláttam a Falu végi kurta portán a töltött zsömle receptjét, képeit (itt megnézhetitek ti is) és a bejegyzés utolsó mondata motoszkált a fejemben...

A tésztához elővettem a maradék puliszkát, (ez olyan 15-20 dkg kukoricadarából készült) és mivel meg volt szilárdulva, a kezemmel szétnyomkodtam 6 dl langyos vízzel. Tettem bele 5 dkg élesztőt, 4 kk. sót, egy pici olajat és 1 kg lisztet, bedagasztottam és letakarva kelesztettem.
Közben előszedtem amit a hűtőben találtam és megfelelőnek gondoltam a töltött zsömlékhez, így került bele paradicsom, paprika, sonka, füstölt sajt és mindegyik közepébe egy-egy tojás.
A tésztát elfeleztem, az egyikből egy cipót kerekítettem és lisztel beszórt sütőlapra tettem pihenni, amíg bemelegszik a sütő. A másik felét nyolc felé vágtam és zsömléket formáztam, beleraktam a tepsibe, jó nagy távolságot hagyva közöttük (egy nagy tepsibe 4  db-ot raktam) fogtam egy vizespoharat (aminek szélesebb az alja) és belenyomtam a zsömlékbe, hogy a közepén mélyedést képezzen, a széle pedig megemelkedjen. A mélyedésbe úgy kell belepakolni a belevalókat, hogy a tojás körbe legyen véve, ne tudjon nagyon kifolyni (kicsit úgyis kifog). Belepakoltam a finomságokat, beleütöttem a tojást és előmelegített sütőben 200°c-on pirosra sütöttem. A gyerekeknek kettévágtam, hogy könnyebben tudják enni, a tészta átsült a tojás sárgája pedig pont annyira volt lágy, hogy a zsömle szélével lehetett tunkolni.