Tízórai

Nálunk a  waldorfban (a harmadik osztályról beszélek, mert elsőben egy kicsit meg van keverve) hétfőn vihetnek a gyerekek egy darab házi süteményt, amit tízórai elfogyasztása után megehetnek. Pénteken pedig édességnap van, akkor vihetnek édes péksüteményt tízóraira. Csokit és egyebeket nem vihetnek a gyerekek, amit én egy cseppet se bánok. Hét közben ha van időm akkor szendvicset csomagolok a gyerekeknek, ha nincs akkor gyorsan belépünk a kisboltba és kapnak friss kiflit, tejet szoktam még tölteni egy-egy flakonba nekik és ebédig kibírják vele. Apropó tej, mikor Pápán voltunk a Tarcy Iskolában (emiatt jártunk ott) ott volt egy tej automata, 20 forintért ihatott bárki 2 dl hideg tejet, szünetekben mindig volt pár gyerek aki igénybe vette, de a felnőttek is előszeretettel csapolták meg a "géptehenet". Én ezt nagyon jó ötletnek tartom, bár a gép elég zajos volt. Aztán a napokban eszembe jutott az iskolatej, meg az iskola kakaó. Az én korosztályom biztos emlékszik a négyszögletes "tejfölöspohárban" lévő italokra, aminek fólia volt a tetején, a sarkánál belenyomtuk a körmünket ( a kakaót előtte fel kellett rázni) és már ihattuk is.

Tegnap sütöttem túrós batyut vacsorára még épp maradt annyi, hogy tudjanak vinni belőle tízóraira, meg egyet-egyet megegyenek. Nem akarok gasztroblogot írni, de egy-kép kép és recept szerintem belefér :).
Az ötletet Limarától vettem, viszont egyszerű kalácstésztát csináltam 1 kg lisztből (kevesebből nem érdemes 3 gyerek mellett kalkulálni).

Gombojítsunk

Akik olvassák a blogom azok tudják, hogy a gyerekeink waldorf iskolába járnak, de ha nem ilyen beállítottságú iskolába járnának akkor is fontosnak tartanám a kézimunkát. Nem is tudom miért nincs az állami iskolákban órai foglalkozások alkalmával. Amikor én voltam iskolás akkor szekeret eszkábáltunk,mindenki önállóan,(kivéve akinek az apukája csinálta meg, sokkal profibbra mint ahogy azt egy gyerek meg tudta volna oldani). Meg emlékszem valami műanyag hajóra aminek a vágása során a mai napig megmaradt heget sikerült szereznem (emlékszem a kés hegyes volt és életlen) a tanár meg többnyire az ablakon bámult ki ezzel is tudtunkra adva, hogy mennyire unalmas amit csinálunk, még neki is.
Amiért elkezdtem írni ezt a bejegyzést, az Ráhel lányom lelkesedése a körmöcskézés iránt. Elsőben tanulnak fonni és körmöcskézni, másodikban horgolnak (Ármintól anyák napjára egy horgolt virágot kaptam, igen kedves nekem, őrzöm:)). Harmadikban pedig kötnek, Árminék épp sapkát. Ez sem úgy megy mint máshol, hogy veszünk fonalat aztán hajrá. Kaptunk natúr gyapjúfonalat amit mindenki szépen befestett olyanra amilyenre szerette volna, vagy amilyenre sikerült. Nem nagy ördöngőség, de engem is érdekelt, hogy hogyan sikerül. Szilvi barátnőmtől kaptam kölcsön ruhafestékeket, abból kiválasztottam kéket és narancssárgát. A gyapjúfonalat először zsírtalanítani kell, meleg szappanos vízben, ekkor a szálak pikkelyei kinyílnak (nem tudom szakszerűen, hogyan mondják) és alkalmassá válnak a festésre. Egyik felét narancsba másik felét kékbe mártottam (két fazekat tettem a tűzhelyre) a két szín között hagytam natúran is. Azt hittem jobban fogja majd a színt szívni az anyag és lesz egy kis átmenet is közöttük.

                               Szóval a fonal ilyen lett. Majd a sapkáról is rakok fel képet ha elkészül :)

"Gyerekjáték"

A napokban leszakadt egy gomb Péter ruhájáról, felvarrtam. Aztán, ha már úgyis elöl volt a varrós dobozom, magam mellé vettem a többi megvarrásra váró holmit is. Jöttek a gyerekeink, hogy ők is varrnának :), kapott mindegyik egy-egy tűt és választhatott hozzá cérnát, kerestünk anyagokat és elindult a fantáziájuk...Ráhel a babájának varrt ruhát, Mirjam a kutyusának nyakörvet, Ármin pedig a lovának csinált nyerget. Én egy óra alatt felvarrtam a leszakadt gombokat, befűztem a kijött gumikat, pótoltam az elhagyott részeket és folytattam a főzést-mosást...a gyerekek meg csak varrtak tovább :). Ráhel volt a legkitartóbb, ő még másnap is előszedte az elkezdett ruhát és befejezte, hogy végre feladhassa a babájára.
Az ilyen "játékok" nálunk mindennaposak. Van az udvarunkon egy fatörzs, hosszában elfektetve, egyfajta ülő alkalmatosságnak raktuk oda. A gyerekek képzeletének semminem szab határt, ha úgy akarják vonat (Ármin nagy vonat rajongó volt), ha a játék azt kívánja motor, vagy ló, de lehet repülő is akár. Egy fakockával is igen jól lehet autózni, még brümmögni is ugyan úgy lehet hozzá.
Mirjam a napokban találat az udvaron elhajítva egy homokozó lapátot, keresett egy megfelelő vakondtúrást, odavitt pár nagyobb kavicsot és "vakondcsapdát" készített :). Engedjük szabadon játszani a gyerekeket, ne a tévéből sugárzó bugyutaság legyen a minta!
Jó játékot mindenkinek!

Szilveszter és reggele

Mivel mi évek óta itthon töltjük a gyerekekkel a szilvesztert, 2011-ben arra gondoltunk, hogy elhívjuk a barátainkat egy éjszakai sétára. A barátaink egy része máshol bulizott, másik része lebetegedett. Nem adtuk fel, a gyerekek kicsit pihentek tegnap délután, aztán este társasoztunk meg mesét néztünk, felöltöztünk és nekiindultunk, trombitákkal felszerelkezve. Majd egy órát sétáltunk, a gyerekek élvezték, ahogy a kihalt utcákon sétáltunk és ők fújhatták teli tüdőből a trombitájukat. Sajnos hiába tettünk elég nagy kört a faluba nem láttunk csak pár felvillanó tűzijátékot. Hazaindultunk, éjfél lehetett mire felértünk a házikónkhoz, az utolsó métereket már futva tettük meg ( egy kiadós séta után, közel éjfélhez, 5-7-9 éves gyerekekkel nem kis teljesítmény) mert hallottuk, hogy elkezdődött a NAGY durrogtatás a faluban. Ámulva kapkodtuk a fejünket, egyszerre 4-5 helyről lőtték a petárdákat amiket "szélesvásznon" nézhettünk a helyzetünkből adódóan. Én közben lementem feltenni a virslit főni, Péter pedig pezsgőt bontani, lejöttek a gyerekek is (szerintem túl sok volt már a tűzijáték és elunták, még ők is). Koccintottunk és belakmároztunk a friss virsliből. Ezek után a gyerekek (meg mi is) úgy aludtak mint a bunda. Ráhel viszonylag korán, fél nyolc felé jött át hozzánk. Felkeltünk és begyúrtam egy adag kenyértésztáét, ez lett belőle: 2012 első reggelije.

Ez a frissen sütött zsömi tökéletes társa volt a roppanós virslinek.

Ha valakit érdekel a recept: 1 kg finomliszt, 3 dkg élesztő, 4 kk. só, 6 dl tej, összegyúrjuk kelesztjük, formázzuk, pihentetjük még egy kicsit a sütőlapokon, előmelegített sütőben pirosra sütjük. Hogy fényesek legyenek tejjel lekenjük a tetejét. Még egy apró trükk, nekem sose sikerült késsel bevágni a tetejét szép kereszt alakúra, hát ezt egyszerűen ollóval csinálom :).

Visszapillantó

Év végén az emberek (már amelyik) átgondolják, hogy kivel mi történt, mit csinált jól, rosszul, mit kéne a következő évben másként tenni...
Mi az előző szilveszterkor azt fogadtuk meg a férjemmel, hogy nem dolgozunk ingyen, aztán ezt módosítottuk, hogy nem dolgozunk ingyen, csak egy picit... idén azt fogalmaztuk meg, hogy elkezdünk építkezni :)...
A "hogyan" már megfogalmazódott bennünk, a "miből" lesz egy érdekes kérdés :). Na, aki erre is kiváncsi azt várom jövőre is!

Minden jót nektek 2012-ben is!

A velencei bába

Ez most egy könyvajánló bejegyzés.

 Ezt a könyvet Pétertől kaptam karácsonyra. Amint tudtam nekikezdtem és alig 3 nap alatt elolvastam. Nekem Ken Follett Katedrálisa jutott róla eszembe (azt se bírtam letenni).
A könyv (meglepő módon) egy bábáról szól, aki Velencében él és nem mellékesen zsidó. Abban az időben zsidó orvos, bába nem segíthetett keresztény emberen, ő mégis elmegy egy 2 napja vajúdó nemes asszonyhoz és  megpróbálja a lehetetlent... jó sok kacskaringó után hirtelen jutunk el a könyv végére és egyfajta hiányérzet maradt bennem, szerintem nem csengette le kellőképpen az író a végét, de nekem nagyon tetszett és egy hétvégére pihentető olvasmány. Megkerestem a neten itt elolvashatjátok a részletes (szerintem túl részletes) leírást.

Liszt vándorkiállítás

A tegnapi nagy nap volt az életünkben :). Avatták Péter 10. köztéri munkáját Győrben a Liszt Ferenc utcában, erről Péter írt pár sort a blogján. Délután fél hatkor pedig a Liszt Ferenc vándor kiállítás megnyitója volt a győri Városháza aulájában, ahol fellépett a Győri Liszt Ferenc Kórus és amin részt vett szinte az egész waldorf tanári kollégium! A kórus gyönyörűen énekelt, az alpolgármester ( Dr. Somogyi Tivadar) Úr dicsérő szavakat mondott, teljes volt a boldogság!

Amiért elkezdtem írni ezt a bejegyzést az az, hogy készítettem egy tortát erre a jeles eseményre. Ezt már hónapokkal ezelőtt kitaláltam, hogy sütök egyet és Liszt portrét csinálok rá csokiból (!). Mivel az időnk most is mint mindig kevés volt, este megcsináltam ( na jó csináltuk, mert Péter is segített ) a csoki lapot, fekete és fehér csokiból, ami még jól is nézett ki. Aztán reggel megsütöttem a sütemény lapját, majd a krémet is megfőztem, az idő fogyott a krém pedig nem akart sűrűsödni és hűlni. Hiába volt a megnyitó fél hatkor nekünk már 10 előtt el kellett indulnunk a Liszt mozaik portré avatására és oda már vinni kellett magunkkal a sütit, mert napközben már nem jöttünk haza. Szóval a kocsiba tettem be ideiglenesen a sütit meg a krémet, hogy hűljön. Aztán csak eljött az az utolsó 10 perc, hogy össze kellett állítanom, ráfordítottuk a csokit a langyos krémre és néztük, ahogy a csoki elkezdett olvadni, azt hittem sírva fakadok! De nem volt több vesztegetni való időnk, jöjjön aminek jönnie kell, beültem a kocsiba Péter a kezembe adta tepsistől a szétolvadó Liszt portréval a tetején a  sütit és indultunk. a kezem mint valami lengés csillapító próbáltam egyensúlyozni a sütivel, ahol nagyon folyt ott ellentartottam, Péter néha kétségbeesve a sütire pillantva vezetett és kérdezgette, hogy elkezdett e már szilárdulni... Mire Győrben megálltunk a Liszt Ferenc utcában már csak kicsit rezgett a kép ha mozdítottunk rajta, vízszintbe támasztottuk és a hideg kocsiba hagytuk, hogy kipihenje a fáradalmait. A mozaik portré avatás után már teljesen megszilárdult csak éppen egy kicsit fehéredett ki a nedvességtől a fekete csokis része. Áldottam az eszem, hogy a fehér csokihoz hasonlító krémet tettem alá, így nem volt zavaró, hogy itt-ott átsejlett alatta, meg a repedéseken...
Ezzel együtt a kiállítás megnyitón mindenkinek nagyon tetszett!