Keserűség

Most annyi rossz dolog történt, kicsit kiöntöm a szívem baját...

Úgy örültünk, csináltunk tyúkudvart, kerültek bele kispipik, kaptunk 4 kiskacsát, csináltunk a  nyusziknak házikót, úgy tűnt minden rendben van, mindenki megtalálta a helyét.
Van két kutyánk akik kennelbe vannak csukva, napközben velünk jöhetnek ki, általában 2-3 alkalommal is. Nincs bekerítve a telkünk, ezért a póráz a vállunkon van ilyenkor. Szóval a pici törpetacskó mindig meg volt őrülve ha a tyúkudvar apró népe kint lehetett ő meg be volt csukva. Rengetegszer próbáltuk összeszoktatni velük, úgy tűnt Brúnó, a nagy kutya jobban érti, hogy mit is akarunk. Aztán tegnap nem találtam Mazsit a fekete törpenyulat, ma már Zsömi a fiú nyuszi sincs meg, hogy hogyan azt nem tudjuk, de a kutyakennelbe volt elpusztulva (hogy ment be, miért...?), de nem volt elég Minka a tacsi kint volt és elkapott egy kispipit, ő se bírta, a kiskacsákat se találjuk, arra gyanakszunk, hogy Minka már egy ideje garázdálkodott kint és amilyen kis ügyetlen jószágok voltak, egyesével elintézhette őket...

Egyértelmű volt, hogy Minkának mennie kell, hiába szeretjük, nem maradhat olyan kutya amelyik nem tartja tiszteletben a többi állatunkat. Biztos mi is hibásak vagyunk ebben...

Pudingos rózsa

Ilyet először Péter nővérénél, Aninál ettünk, a lánya, Orsi sütötte, ő túrótöltelékkel készítette. Nagyon finom és mutatós süti. Én egy sima kalácstésztából készítettem, viszonylag aprókat csináltam, hogy egyet meg tudjanak enni egyszerre a gyerekek. A formázásnak a fázisait szépen nyomon lehet követni Jade blogján.

Tehát a tésztám 1kg liszt, 5 dkg élesztő, 10 dkg cukor, 10dkg olvasztott vaj, 6dl langyos tej. Mindent összeöntök, bedagasztom, duplájára kelesztem, aztán átgyúrom, majd formázom, sütöm. Amíg kel a tészta van idő a töltelékkel foglalkozni. Most kétszínű pudingot főztem, 3-3,5 dl tejből csomagonként. Minden rózsa közepére egy-egy evőkanálnyi tölteléket tettem. érdemes sütés előtt lekenni, attól lesznek szép fényesek :)

Jó étvágyat!

Tavaszi kirándulás

Tegnap délután a ragyogó napsütésben felkerekedtünk mindannyian ( 2 felnőtt, 3 gyerek, 2 kutya) és elindultunk az erdőbe egyet sétálni. Közben szemrevételeztük, hogy az éjjeli fagy mit csinált a virágzó gyümölcsfáinkkal... szerencsére semmit.
Haladtunk tovább az erdő felé, a gyerekek a pórázra kötött kutyákkal előre futottak aztán meg vissza, Mirjam szerint nem igazság mert kéne még egy kiskutya, mert neki nincs mit pórázon vinnie:) azzal együtt nem szándékozunk újabb ebet hozni a házhoz.
Lementünk egészen az Árpád kútig, sajnos nem tartja rendben senki a környékét, a víz ugyan csordogál, de az árka már nincs rendbe téve, a sok levéltől nem is látni, hogy folyik e egyáltalán, pár éve még ittunk belőle...
Tovább haladtunk az úton egészen egy kis lejáróig, turista jelzés mutatja az utat, bár mi már ismertük a helyet, ide mentünk:

Mirjam szerint itt egy boszi lakik :). Hát elég meseszerű, de nem ártana ezt is rendbe tenni...

Húsvét nálunk

A gyerekeink még egy darabig nem fogják olvasni a blogom ezért le merem írni, hogy nálunk, hogyan zajlik a húsvét. Már hetekkel előtte bevásárlások alkalmával veszek egy-egy szem apró csokit, cukorkát így mire "jön a nyuszi" már egy kupac édesség van a titkos dobozomban. Húsvét vasárnap reggel, miután megfuttattam a kutyákat és megetettem az összes állatot (ami a két kutyából és a változó számú törpenyuszikból áll) megreggeliztetem a családot is, majd nagylelkűen megengedjük apával, hogy nézzenek egy mesét dvd-ről. Ekkor én kiosonok az előre elkészített vödörben viszem  a zsákmányt és évről évre furcsább útvonalon elpotyogtatom, szigorúan mindenből hármat. Teszek fák tövébe, lépcsőre, bokrok aljába és csak úgy az útra is. Felmászatom az egész pereputtyot a dombtetőre :). Ezután mint aki nem tud semmiről leülök olvasni. Mikor vége a mesének szólunk a gyerekeknek, hogy akkor ki lehet kapcsolni a gépet, de én nem láttam a nyuszit, úgyhogy még bizonyára nem jött meg. Ekkor a gyerekek kikémlelnek az udvarra és örömujjongással tudatják velünk, hogy de bizony a nyúl már itt járt, el vannak szórva az ajándékok! Fogja mindenki a kosárkáját, papírtáskát és elindul a keresgélés, próbáljuk velük tartani a lépést, hogy tudjunk legalább pár fotót készíteni az eseményről, de idén először ez nem igazán jött össze. Stratégiát kell változtatnom, mert Ármin végig száguldott a dombon és letarolta, majd a felét észre se vette, így mondtuk nekik, hogy akkor lehet még keresgélni...

De, hogy ne maradjon ez a bejegyzés se kép nélkül kikerestem párat a régebbi húsvétokból, íme:

Ezen a képen Ráhel van Piroskának öltöztetve, Péter annyira szerette ezt a kabátkát rajta azért került ez a kép ide.

Ezek a képek tavaly készültek.

Ráhel ismét pirosban :)

Mirjam ici-pici.

Remélem mindenkinek úgy teltek az ünnepek ahogyan szerette volna. Nekem több szempontból is kedves ez az ünnep. Egy részről azért mert húsvét hétfőn költöztünk össze Péterrel, másrészről azért mert Ármin húsvét hétfőn született egy évvel később :)!!!

2. Tényői kikelet

Idén második alkalommal került megrendezésre a tényői kikelet névre keresztelt rendezvény. Erről az eseményről adok most közre egy csokornyi képet.

A gyerekeink a saját készítésű mézeskaláccsal álltak ki a vásárba, igen nagy keletje volt! Maja óvónénivel csuhéból nyuszikat lehetett csinálni, Ráhel a hajába tűzött egyet :).

Itt készül a halászlé Móriasan, Móri Fecó barátunk felügyeli a folyamatot.

Az aktív nyugdíjasok bemutattak jó néhány régi gyerekjátékot, volt kerékhajtás, én nem is gondoltam, hogy ez ennyire nehéz... 

Sül a bere (beré, cicege, tócsni...)

Lányaink a bevételt számolják.

Kutyagyerekek pihenőt tartanak.

Játszóház.

Levittük az ülőkeként is funkcionáló táblánkat, a gyerekek folyamatosan rajzoltak rá.

 Erzsi néni és Maja néni népi gyerekjátékokat tanítanak a gyerekeknek.

Nyuszikáink, (azóta már a következő alomban is két hetesek a kisnyuszik)

Facsigázás!

 A nagy padunkon csúszkáltak, játszottak, ücsörögtek a gyerekek és a felnőttek.

Nagyüzem.

                                                                       Nyuszi pihenő.

Az idő nem volt olyan szép mint előző napokban, én fázósan bújtam bele az irhamellényembe, Péter kezében a medvehagymás kiflivel telerakott tál.

Viszik a kiszebábut, elűztük a telet vele :), valami nem sikerülhetett, azóta már jég is esett...

Oklevél a tényői oviban

Hát íme itt vannak a tényői oviban tartandó versmondó versenyre készített oklevelek. Igaz, hogy nem tartom jó ötletnek ekkora gyerekeket versenyeztetését, főleg nem versmondásból, de ha már egyszer a szülői munkaközösség aktív tagjai közé tartozunk páran, akkor hasznosítsuk is magunkat, már ahol engednek minket érvényesülni. Igazából szabad kezet kaptunk, csak a szöveg volt adott meg az, hogy hány darab kell belőle.

 Mirjam nagyon szépen rajzol, (erről már volt szó) nem olyan régen kapott is egy rajzverseny miatt oklevelet, egy egyszerű fénymásolt, laminált papírdarabot... na, én ilyet nem akartam, ezért felajánlottuk, hogy a versmondó versenyre mi készítünk. Mivel szerintünk nagy szó, hogy a mi  ovink ZÖLD ovi ezt szerettük volna hangsúlyozni az anyagválasztással és a színekkel is.
Először terveztettem a sokat emlegetett Lajtmann Csabi barátunkkal  egy kedves logót erre az alkalomra, mivel az ovi jelenlegi emblémája nem tetszett, és különben is túl nagy és... közben már ki is gondoltam egy íves, kihajthatós formát.

Hogy ne legyen olyan puritán, raktunk rá egy pici rafia masnit.

Azt sajnálom, hogy a kaláka munkáról nem készültek fotók. Öröm volt látni, hogy mennyire együtt tudtunk dolgozni, bár hozzá kell tennem, hogy itthon mikor vágtam a beakasztható füleket, bizony járt a sniccer a kezemben, mivel az oklevelek 30%-át javítanom kellett :). Péter meg is jegyezte, hogy tarthatnék a felnőtteknek is kézműves foglalkozás, akkor tudna mindenki vonal ívén vágni.

                               

Liszt Ferenc portré csokiból

2012.03.23., tehát ma 18 órakor a győri Zsinagógában lesz a Győri Liszt Ferenc Kórus jubileumi hangversenye. Mellékesen a mi Liszt Ferenc Vándorkiállításunk is látható a folyosón :). 

Viszont amiért az én blogomban jelenik meg ez az írás az az alább látható képeken nyomon követhető.

Igen, erre a jeles eseményre újra nekiláttam egy Liszt portrénak. Az az igazság, hogy ezt a képet szerettem volna már a másik süteményre is elkészíteni, de akkor az egyszerűbb verziót választottam. Most több időm volt rá, így nekiveselkedtem ennek. Kevesen ismerik ezt a fiatal kori Liszt képet, de nekem kedves ezért választottam.

 Aki nem tudja elképzelni, hogy hogyan csinálom annak leírom. Először is kiválasztok egy lehetőleg grafikai megoldású képet. Azt átrajzolom a megfelelő méretben egy fóliára. A fóliát pofával lefordítom (az alkoholos filc nem túl egészséges, ráadásul nyomot hagyhat a csokin is), rögzítem egy sima felületen, jelen esetben egy tepsi hátulján. Aztán az étcsokival meghúztam a kontúrokat.

Itt már tejcsokival az árnyékok is be vannak rakva.

Fehércsokival kitöltöm a fennmaradó részeket, nem túl vastagon, mert akkor nehéz szeletelni. Majd a hátteret is bevonom, a maradék tej és fehércsokit kevertem lazán össze, márványos hatást szerettem volna, ezt még egy kicsit gyakorolnom kell :).

Nem kell megijedni, ez a csoki hátulja, ez kerül a krémre.

Ha megvan a piskóta meg a krém akkor lehet ráfordítani a csokoládét és lehúzni a fóliát a tetejéről.

Íme a kész mű!

Majd próbálok fotózni a hangversenyen is, amint tudom megosztom veletek!