Lipóti fürdőzés

Péter blogján olvashattátok, hogy Lipóton dolgoztunk a közelmúltban. A gyerekeknek megígértük, hogyha befejezzük a festést akkor elmegyünk egyet fürödni. A munkát egyik délelőtt sikeresen befejeztük és az idő is volt olyan kegyes hozzánk, hogy elmehettünk a Lipóti Fürdőbe. Az árak nem alacsonyak, viszont a belépő tartalmazza a szaunahasználatot is, amit mi Péterrel ki is próbáltunk. A szauna elég hangulatos, egy kis malomnak van kívülről álcázva. Merülő sajnos nincs, viszont a nyakadba zúdíthatsz egy adag hideg vizet, ha a megfelelő láncot meghúzod. A fű nagyon gondozott, szemetet nem nagyon látni, gondolom a megfelelő számú szemetes edényeknek köszönhetően. Én a strandon szeretek meztélláb menni, itt nem kellett figyelni a fűben elhajigált mindenfélére, de még apró ágakra sem. A büfé szerintem drága, főleg úgy, hogy nem készültem a fürdőzésre otthonról hozott ennivalóval. A cukrászdában finom fagyit ettük Péter pedig elfogadható kávét kapott normális áron!

                                      

Mirjam medence sekély részében.

Ármin a sárga csúszdán érkezik, folyamatosan azért nyaggatott minket, hogy  a kék csúszda valamelyikén had csússzon le, mondanom se kell, hogy egyenlőre nem engedtük meg neki!

Ezen a képen sikerült egyszerre mindhárom gyerekünket megörökíteni!

Ez egy másik alkalom volt, Győr belváros egyik cukrászdájában várjuk a somlóinkat, itt kapni a legfinomabbat! Na ki találja ki, hogy hol voltunk?

Ez a kép pedig Sokoró fesztiválon készült, Ármin kipróbálta az íjászatot.

Nálunk járt az első osztály

Ráhel lányunk osztályát hívtuk meg magunkhoz Tényőre egy kirándulásra. Szépen összeszerveződtek a szülők (autók), így majdnem teljes volt az osztálylétszám. Mindenki hozott valami alapanyagot a bográcsban fővő levesbe (én is annyira készültem, hogy elfelejtettem sót venni, így azt pótolni kellett a kisboltból :)) és egy kellemes ebéd kerekedett belőle. Megkértünk egy ismerősünket, hogy lovas kocsikáztassa meg a gyerekeket, mondanom se kell nagy sikere volt. Még egy erdei túrát szerettünk volna beiktatni a programba, de annyira meleg volt és a gyerekeink olyan jól játszottak, ráadásul mi is tudtunk kötetlenül beszélgetni, hogy ez most elmaradt. 

A képek magukért beszélnek nem is mondok róluk semmit :)

Gyerekek felsorakoztak a lovaskocsi mellé, ez elég iskolás, legalábbis nálunk, így állnak sorba reggelenként mikor Petra kezet fog mindenkivel...aki esetleg nem tudja waldorfos gyerekekről beszélünk :)

Ő egy Bimbó névre hallgató kutyagyerek.

Itt látható a beszélgetésnek egy mozzanata, igen jó kedvünk volt (van).

Kaotikus műhelyrészlet szülőkkel.

Hűűű, de szomjas ez a gyerek :)

                                                             Jövőre ugyanitt!

Gyereknap a tényői oviban

A szülői munkaközösség még hónapokkal ez előtt vállalta a gyereknap megszervezését. Akkor már sejtettem, hogy ebben nekem is lesz némi szerepen, mivel aktívan részt próbálok venni az óvoda életében mint szülő.
Az elképzelésem az volt, hogy keresek egy mesét, lehetőleg olyat ami erdei manókról szól, meglepetésként ér a dolog, hogy egyszerűen ilyen mesét nem találtam. A következő variáció, hogy ezt a mesét én írom meg, nem kell nagy dologra gondolni, egy délután alatt megtörtént ez is. A mesére azért volt szükségem, hogy a gyerekek ebbe a mesébe bele tudják élni magukat és a történetre felfűzve végezzék el a feladatokat. A mese röviden csak annyi, hogy a manógyerekeknek próbákat kell kiállni, hogy megtalálják a helyüket a manóközösségben. Jelen esetben a gyerekek is manókká váltak. Csapatokat alakítottunk, na nem mintha versenyeztetni akartuk volna őket, csak, hogy egymást segítve tudják teljesíteni a feladatokat.

 Maja óvónéni mondja el a mesét a játék előtt .

Lányok a libikókát próbálgatják, meg kell, hogy mondjam meglepődtünk, hogy mennyire bátran, egyedül végig mentek rajta a gyerekek.

A Bölcs Manó találós kérdéseket tett fel a manógyerekeknek.

Szagolgatva kellett megtalálni a lekvárt.

Ezek itt "sítalpak", elég nehéz még két felnőttnek is egyszerre menni velük, de ha elkapod  a ritmust sikerül.

Marika néni a kincskeresésnél segít a gyerekeknek, a kincsek pici üvegkavicsok voltak (harmatcseppek) amit a gyerekek haza is vihettek emlékbe. Minden állomáshoz írtam egy -egy rövid ismertetőt manómesésen, de ezzel a gyerekek már nem igen foglalkoztak :)

Az akadálypálya végén célba dobni is kellett.

Maja néni a "tapogatós" játék közben, a zsákban mindenféle apró dolog volt elrejtve, a gyerekeknek ki kellett találni, hogy mit fogtak meg.

És most jönnek a kreatív szülők játékai:

Ezt Nyári Zoli barátunk szerkesztette, koronázó gép :)! Két gyerek kötelek segítségével a harmadik fejére helyezi a koronát.

Ági papírt hajtogat a gyerekekkel, talán épp békát, ami ugrik is!

Erika egész álló nap képes volt különböző csillámokkal "tetoválni" a gyerekek karját, a micimackótól elkezdve a póniig minden megtalálható volt a tarsolyában.

 Bodzapuskát lehetett készíteni apukák segítségével. Köszi Koki!

Lajtmann Csabi vezetésével készül a paprikás krumpli katlanban!

A frissen elkészült pálya az ovi mellett, itt próbálhatták ki a gyerekek a gépjárműparkot ami 3 kerekű biciklikből és rollerekből áll. 

Itt pedig lencse végre kapott Tündi néni rollerrel :)

Hát Tényőn az oviban ilyen egy gyereknap...

Keserűség

Most annyi rossz dolog történt, kicsit kiöntöm a szívem baját...

Úgy örültünk, csináltunk tyúkudvart, kerültek bele kispipik, kaptunk 4 kiskacsát, csináltunk a  nyusziknak házikót, úgy tűnt minden rendben van, mindenki megtalálta a helyét.
Van két kutyánk akik kennelbe vannak csukva, napközben velünk jöhetnek ki, általában 2-3 alkalommal is. Nincs bekerítve a telkünk, ezért a póráz a vállunkon van ilyenkor. Szóval a pici törpetacskó mindig meg volt őrülve ha a tyúkudvar apró népe kint lehetett ő meg be volt csukva. Rengetegszer próbáltuk összeszoktatni velük, úgy tűnt Brúnó, a nagy kutya jobban érti, hogy mit is akarunk. Aztán tegnap nem találtam Mazsit a fekete törpenyulat, ma már Zsömi a fiú nyuszi sincs meg, hogy hogyan azt nem tudjuk, de a kutyakennelbe volt elpusztulva (hogy ment be, miért...?), de nem volt elég Minka a tacsi kint volt és elkapott egy kispipit, ő se bírta, a kiskacsákat se találjuk, arra gyanakszunk, hogy Minka már egy ideje garázdálkodott kint és amilyen kis ügyetlen jószágok voltak, egyesével elintézhette őket...

Egyértelmű volt, hogy Minkának mennie kell, hiába szeretjük, nem maradhat olyan kutya amelyik nem tartja tiszteletben a többi állatunkat. Biztos mi is hibásak vagyunk ebben...

Pudingos rózsa

Ilyet először Péter nővérénél, Aninál ettünk, a lánya, Orsi sütötte, ő túrótöltelékkel készítette. Nagyon finom és mutatós süti. Én egy sima kalácstésztából készítettem, viszonylag aprókat csináltam, hogy egyet meg tudjanak enni egyszerre a gyerekek. A formázásnak a fázisait szépen nyomon lehet követni Jade blogján.

Tehát a tésztám 1kg liszt, 5 dkg élesztő, 10 dkg cukor, 10dkg olvasztott vaj, 6dl langyos tej. Mindent összeöntök, bedagasztom, duplájára kelesztem, aztán átgyúrom, majd formázom, sütöm. Amíg kel a tészta van idő a töltelékkel foglalkozni. Most kétszínű pudingot főztem, 3-3,5 dl tejből csomagonként. Minden rózsa közepére egy-egy evőkanálnyi tölteléket tettem. érdemes sütés előtt lekenni, attól lesznek szép fényesek :)

Jó étvágyat!

Tavaszi kirándulás

Tegnap délután a ragyogó napsütésben felkerekedtünk mindannyian ( 2 felnőtt, 3 gyerek, 2 kutya) és elindultunk az erdőbe egyet sétálni. Közben szemrevételeztük, hogy az éjjeli fagy mit csinált a virágzó gyümölcsfáinkkal... szerencsére semmit.
Haladtunk tovább az erdő felé, a gyerekek a pórázra kötött kutyákkal előre futottak aztán meg vissza, Mirjam szerint nem igazság mert kéne még egy kiskutya, mert neki nincs mit pórázon vinnie:) azzal együtt nem szándékozunk újabb ebet hozni a házhoz.
Lementünk egészen az Árpád kútig, sajnos nem tartja rendben senki a környékét, a víz ugyan csordogál, de az árka már nincs rendbe téve, a sok levéltől nem is látni, hogy folyik e egyáltalán, pár éve még ittunk belőle...
Tovább haladtunk az úton egészen egy kis lejáróig, turista jelzés mutatja az utat, bár mi már ismertük a helyet, ide mentünk:

Mirjam szerint itt egy boszi lakik :). Hát elég meseszerű, de nem ártana ezt is rendbe tenni...

Húsvét nálunk

A gyerekeink még egy darabig nem fogják olvasni a blogom ezért le merem írni, hogy nálunk, hogyan zajlik a húsvét. Már hetekkel előtte bevásárlások alkalmával veszek egy-egy szem apró csokit, cukorkát így mire "jön a nyuszi" már egy kupac édesség van a titkos dobozomban. Húsvét vasárnap reggel, miután megfuttattam a kutyákat és megetettem az összes állatot (ami a két kutyából és a változó számú törpenyuszikból áll) megreggeliztetem a családot is, majd nagylelkűen megengedjük apával, hogy nézzenek egy mesét dvd-ről. Ekkor én kiosonok az előre elkészített vödörben viszem  a zsákmányt és évről évre furcsább útvonalon elpotyogtatom, szigorúan mindenből hármat. Teszek fák tövébe, lépcsőre, bokrok aljába és csak úgy az útra is. Felmászatom az egész pereputtyot a dombtetőre :). Ezután mint aki nem tud semmiről leülök olvasni. Mikor vége a mesének szólunk a gyerekeknek, hogy akkor ki lehet kapcsolni a gépet, de én nem láttam a nyuszit, úgyhogy még bizonyára nem jött meg. Ekkor a gyerekek kikémlelnek az udvarra és örömujjongással tudatják velünk, hogy de bizony a nyúl már itt járt, el vannak szórva az ajándékok! Fogja mindenki a kosárkáját, papírtáskát és elindul a keresgélés, próbáljuk velük tartani a lépést, hogy tudjunk legalább pár fotót készíteni az eseményről, de idén először ez nem igazán jött össze. Stratégiát kell változtatnom, mert Ármin végig száguldott a dombon és letarolta, majd a felét észre se vette, így mondtuk nekik, hogy akkor lehet még keresgélni...

De, hogy ne maradjon ez a bejegyzés se kép nélkül kikerestem párat a régebbi húsvétokból, íme:

Ezen a képen Ráhel van Piroskának öltöztetve, Péter annyira szerette ezt a kabátkát rajta azért került ez a kép ide.

Ezek a képek tavaly készültek.

Ráhel ismét pirosban :)

Mirjam ici-pici.

Remélem mindenkinek úgy teltek az ünnepek ahogyan szerette volna. Nekem több szempontból is kedves ez az ünnep. Egy részről azért mert húsvét hétfőn költöztünk össze Péterrel, másrészről azért mert Ármin húsvét hétfőn született egy évvel később :)!!!