Egy csepp bosszúság...

A napokban történt velem egy kis epizód ami nem hagy nyugodni...gyorsan vásároltam egy üzletben és a bevásárló kocsiból (ami 100 forintossal működik) pakoltam be az autó csomagtartójába, közben a gyerekeim épp ütötték egymást, amit valljunk be a testvérek néha szoktak. Szóval leteremtettem a kezdeményező félt kicsit hangosabban (magyarul rákiáltottam, hogy ezt azonnal fejezze be!). Ezek után még mindig pakolok a csomagtartóba, megjelenik egy hajléktalan, vagy legalábbis annak kinéző férfi és alázatos hangnemben kéri a kocsit, hogy visszatolhassa a százasommal együtt, hát biztos lesz aki megvet emiatt, de én elvi okokból ezt nem engedem! Nem adok pénzt kéregetőknek, nem támogatok fiktív beteg gyerekeket...
Neki is megmondtam, hogy biztos, hogy nem fogom engedni, hogy visszatolja a kocsit, viszont látásra... erre a férfi megváltozott modorban odakiabálja nekem, hogy minek szültem ennyi gyereket (fuvaroztam haza az én két és a barátaink két gyerekét, így 4 gyerek ült a kocsiba) ha csak kiabálni tudok velük!

Erre varrjak gombot! Utólag persze mindenki okosabb, higgadtan olyan jó visszavágások jutnak eszünkbe, de akkor, abban a helyzetben nem tudtam a méregtől megszólalni. Aztán hazafelé beszélgethettem a gyerekekkel, hogy miért ilyen a bácsi, miért szólt be stb.

Most pedig eszembe jutott egy régi történet amit Varga Domokos egyik könyvében olvastam, ami arról szól, hogy a szomszédok azt nem hallják, hogy türelmesen, normális hangerővel már tízszer szólt a szülő, hogy rakjon a gyerek rendet, vagy ne üssék egymást... viszont azt biztos hallani fogják, hogy rábődül a gyerekre mert az a füle botját se mozdította amíg rendesen szólt hozzá.

Ugye ismerős mindenkinek?!

Keddi kézműves foglalkozás

Mint aktív szülő és Alkotó csoport tag, évek óta tartok a gyerekeink iskolájában kézműves foglalkozást. Idén keddenként délután kettőtől...hát amíg ráérek, tegnap már a napközis Böbe néni szólt, hogy jó lenne ha pakolnánk, négyig van napközi háromnegyed négy volt :). Mindig kihívás, hogy mivel készüljek ami tetszik a gyerekeknek és el is tudják készíteni kevés segítséggel. Tegnap színes papírral dolgoztunk, körte meg alma formát vágtunk ki, majd elkészítettük a kukacot, levelet hozzá és összeragasztottuk. Nagyon örültem, hogy a gyerekek folyamatosan jöttek, a nagyobb lányok mondták is, hogy nem a kész mű motiválja őket, hanem az együtt készítés, az elkészült körtéket, almákat elosztogatták a kisebbek között :).

Mivel én a gyerekekkel dolgoztam egyfolytában ezért csak pár kép készült, az is csak hirtelen a telefonommal, van aki ez elől is az asztal alá bújt :).

Egy kész kukacos almáról is csinált Péter képet, már itthon, hogy meg tudjam nektek mutatni. 

Apa süt

Amíg én a hétvégén a kosárfonás rejtelemivel ismerkedtem teljes mértékben Péterre maradt a háztartás :). Mondhatom derekasan helyt állt! Jamie Olivert meghazudtoló  ebéddel látta el a gyerekeket és még le is fotózta, hogy meg tudjam nektek is mutatni. Igazából 4 féle calzonét sütött és mellé egy könnyű levest tálalt. Nagy sikere volt, de nekem még maradt egy kevés vacsorára, így beszámolhatok róla, hogy nekem van a legügyesebb férjem! (Akinek ez nem elég meggyőző az itt még láthat tőle pár dolgot ;) )

Szóval, calzone: a tésztája egy sima kenyértészta, Péter olajjal elkevert tejföllel megkente  a közepét, majd jött rá a töltelék.

A bal oldali tésztára juhtúró, kolbász, párizsi, kakukkfű és oregánó került, a jobb oldalira juhtúró helyett paradicsom.

Összefogta a tészta két oldalát és összecsipkedte, ilyen alakúra.

Édes változatban a kinyújtott tészta ugyan úgy megkapta a tejfölös lekenést, majd a bal oldalira tehén túró, körte és töppedt édes szőlő került. A jobb oldalira előfőzött birsalma és t.szőlő :).

Ezt a tésztát is összecsippentette. Tepsibe került és...

... a sós változatot tejföllel kente le...

...az édes tésztát pedig megszórta cukorral és mikor félig megsült, vizes ecsettel áttörölte.

Az elképzelése szerint a cukornak karamellizálódnia kellett volna, de mivel ez nekem meglepetés volt ezért nem kérdezte meg, hogy azt mégis hogyan kéne. A válasz elég egyszerű, pár perces grillfokozat megadta volna a cukornak a megfelelő hőfokot!

Véradás

Nálam ez úgy kezdődött, hogy Péterrel mire megismerkedtem ő már rendszeres véradó volt. Én évekig nem tudtam vért adni, mivel vagy várandós voltam, vagy még szoptattam. A gyerekek nagyobbak lettek és nem növekedett újabb baba a pocakomban mikor kiderült, hogy Péter vérében valamiféle ellenanyagot találtak, ezek után nem adhat vért. Azt nem részletezem, hogy ezt milyen módon  tudatták velünk.
Szóval "Péter vérét" pótolandó elkezdtem én véradásra járni, ez nálunk elég könnyen megy, mivel évente kétszer van a falunkban véradás. Kapom rá a névre szóló meghívót, sőt emlékszem valamikor névnapomra is kaptam egy képeslapot tőlük, meghatódtam :)!
Maga a  véradás nem nagy dolog, fejben azért érdemes helyre tenni. Elmondom a menetét.
(Véradó 18 évet betöltött, 50 kilónál nehezebb személy lehet.) Az első embernél kapunk papírt amit ki kell tölteni ( egészségesnek érezzük e magunkat, milyen betegségünk volt eddig, műtöttek e, jártunk e külföldön...), ha nincs meghívód akkor a lakcímkártya, személyi, tb kártya kell. A következő "állomásnál" egy ügyes kis szerkezettel megbökik az egyik ujjbegyet (nálam most a jobb gyűrűs új volt) abból pár csepp vért felfognak egy lemezkére, majd egy kicsit várni kell amíg a gép (valójában nem is tudom mit) mér. Aztán kapunk papírt azzal mehetünk tovább, közben valahol kapunk fél literes palackban vizet és egy nápolyit. A doktor (többnyire nő) kikérdez az egészségügyi dolgaidról, megméri a vérnyomásod és elmondja, hogy mire figyelj (szédülés, rosszullét...).
A soron következő embernél megkapod a tasakokat, jó sok csővel felcímkézve, ezek után már csak a neked színpatikus hölgyet kell kiválasztani, meg azt, hogy jobb vagy bal kezes vagy, érdemes az ellenkező kezet adni. Elszorítják a kart, kicsit megpaskolják a vénánál, majd szúrnak... én nem nézek oda, viszont Mirjam (a 6 éves lányom), simán nézi. Közben lehet beszélgetni, kortyolgatni, ez nem tart tovább pár percnél, az egészből egy szúrást érez az ember, de ha tisztában vagy vele miért csinálod akkor több mint valószínű nem ájulsz el, volt , hogy éreztem egy kis szédülést, de gyorsan másfelé koncentráltam, ittam pár kortyot (magyarul kizökkentettem magam abból az állapotból) és minden rendben zajlott.
Annyiszor megböknek úgy, hogy nem te döntesz róla, laborvizsgálat, terhességnél, szülés előtt, alatt, ez legalább az én döntésem és tudom, hogy miért csinálom! Mindig az jár a fejemben, hogy inkább adok amikor csak lehet, csak az én családomnak ne legyen rá szüksége, ha meg mégis, ennyivel is segítettem és segíteni jó!

Ropogtatni való receptje

Ahogy ígértem itt a receptje az előző cikkemben mesélt ropogtatni valónak:

1 kg liszt (ez lehet fehér, vagy teljes kiőrlésű, vagy ennek keveréke)
2 dkg élesztő
5,5 dl víz (nekem általában 1 kg liszthez 6 dl folyadék kell, liszt fajtájától függ)
4 kk. só
5 dkg vaj (vagy valami zsiradék)

A kívánt ízesítőt hozzáadjuk a fenti alapanyagokhoz és tésztává dagasztjuk. Duplájára kelesztjük, átgyúrjuk, hosszú kiflivé formázzuk előmelegített sütőben 180°c-on készre sütjük. Egy napot érdemes konyharuhába csomagolva elől hagyni, mondjuk a konyha pulton. Másnap éles késsel vékonyra szeleteljük, tepsibe rakjuk és előmelegített sütőben ropogósra sütjük. Vigyázni kell vele, könnyen túlpirul. Igazából színt nem akarunk már neki adni, csak szárítjuk, én kétszer-háromszor válogattam át, mire kivettem az összeset a tepsiből, ami kemény mindenhol az már jó.

Most nézzük az ízesítőket:
Az eredeti recept az 1 kg liszthez 20 dkg fokhagymát ír, attól függően, hogy mennyit szeretnénk sütni arányosan csökkentsük az adagot.
A fokhagymát megtisztítjuk majd megfőzzük, (én a főzővizet is hozzáöntöttem, beleszámítva a folyadék mennyiségbe) a puha fokhagymát érdemes áttörni vagy passzírozni és úgy a tésztához adni.

Csinálhatunk zöld fűszereset is, ahhoz minden otthon fellelhető zöld fűszert tehetünk, kakukkfű, oregánó, bazsalikom, de mehet a rozmaring is, ha valaki azt szereti (meglepően finom volt egy olajbogyós-rozmaringos ízesítésű grissini, de ez már egy másik recept).

Nekem még eszembe jutott az is, hogy mindenféle magokat is lehet bele tenni, szotyi, tökmag, szezám mag, lenmag...

Ami a képen láthattok sárga színű kétszersült az a kurkumától lett ilyen, de kipróbálhatjátok pirospaprikával is. A fűszerezés végtelen lehetőség, kísérletezzetek bátran!

Ropogtatni való

Előző cikkemben olvashattatok a baráti összejövetelünkről, erre az alkalomra készítettem egy sós kétszersültet ami a véletlennek na meg Péter ötletének köszönheti a létrejöttét.
A története úgy kezdődik, hogy kaptam egy kenyeres könyvet ami első ránézésre nagyon jónak tűnt, csak miután elolvastam a recepteket, meg néhányat ki is próbáltam döbbentem rá, hogy a hozzávalókkal csínyán kell bánni, mert bizony sok helyen pontatlan. Nem csigázlak benneteket tovább, az egyik általam elkészített kenyérnél a recept 20 dkg fokhagymát írt, mi nagyon szeretjük a fokhagymát, nem gondolkodtam, szépen megpucoltam az írott mennyiséget, beletettem a tésztába, hosszúkás kifliket formáztam és megsütöttem. Alig vártuk, hogy megkóstolhassuk... tömény fokhagyma íztől pár falat után le is tettük a kezünkből. Kihűlt és el is tettem szem elől, ne is lássam. Mivel ételt sem szeretek kidobni morfondíroztunk a felhasználásán és ekkor Péter kitalálta, hogy vágjuk fel vékonyan, süssük át kétszersültnek, majd csak elfogy, van ennek bolti változata miért ne lehetne jó az itthon készítettnek ez az "elfokhagymázott" kifli. Én már nem akartam ezzel bíbelődni, de Péter derekasan nekiállt (1 kg lisztből készült kifliről beszélünk!) és vékonyan felszelte, kirakta tepsire és átpirítottuk, kihűlés után dobozba raktuk, majd jöttek a barátaink és szépen elfogyott. A fokhagymás ropogtatni való mindenkinek ízlett!
Péter mondogatta, hogy csinálhatnánk ilyet máskor is, most erre az alkalomra készítettem, felét fokhagymásra, felét kurkumás-zöldfűszeresre. Hogy a barátainknak ízlett e azt nem tudom, főleg a gyerekek eszegették, ropogtatták, ami maradt az pedig mi filmnézés alatt megeszegettük Péterrel :). Nekünk többnyire kurkumás maradt, legközelebb több fokhagymást készítek.

Ha valakit érdekel a recept is szóljon és leírom!

Szülinap és házassági évforduló

Tegnap délután ünnepeltük Mirjam 6. szülinapját és a mi 10. házassági évfordulónkat. Sütöttem-főztem és jó sokat rakodtunk, hogy beférjünk a műhelybe. Meg is jegyezte egyik barátunk, hogy pár nappal ez előtt volt fenn nálunk, akkor még nem gondolta, hogy ilyen rend és tisztaság lesz mire jönnek bulizni :). Mindenki hozta a formáját, tehát hoztak sütit, bort, sört és Fecóék megleptek bennünket egy nagyon finom vaddisznó sülttel (na az mind az utolsó falatig elfogyott!). Már írtam róla, hogy nálunk hogyan zajlik a vendéglátás, ez most is hasonlóképpen alakult, talán a gyerekeket hagyjuk jobban kibontakozni. Péter készült egy-két meglepetéssel a gyerekeknek, íme az egyik:

Borka hintázik, én is kipróbáltam, nem egyszerű rajta megmaradni, de a gyerekek nagyon ügyesek!

Amira lovagol, ha nem a lovon vagy a hintán ült akkor a macskáinkat kergette, elég jól bírták a gyűrődést :).

Mirjam egyedül (!) felmászott a körtefára, hogy a kötélen bemutassa a tudományát.

Gyerekek egy része épp sakkozik, meg diót törtek, meg rajzoltak, meg legóztak, meg...

Rögtönzött kiállítás alatt, mellett... folyik a beszélgetés.

Fontos dolgok vannak készülőben. Visszük fel a műhelybe a tortákat

  és a töltött káposztát.

 A képek sajnos csak telefonnal lettek készítve, ráadásul ugye sötétedett is, de talán a hangulatot vissza tudja adni némiképp. Amint látjátok két torta van, egy nagy Mirjamnak és ...

... egy picike Fecónak! Mivel egy napon születtek.

Közös gyertyafújás.

A barátainktól nem igazán tudtam kicsikarni, hogy megkérdezzék hogyan készült a torta...viszont ide se írom le :p.

Aki nagyon kíváncsi az írja be a keresőbe, hogy mintás piskóta és egy csomó lehetőségből válogathat.