Reggel

Kicsit döcögősen indult, de aztán belelendültünk. Fél hétkor Péter rájött, hogy kevés lesz a ragasztó itthon egy sürgős munkához, ezért az lesz a legjobb ha én viszem a gyerekeket suliba. Gyors telefon, hogy vinném én  a barátok gyerekeit is, mivel általában ők szokták vinni a mieinket. Apuka mondja rendben. Pár perc és csörög a telefon, anyuka hív, hogy neki is be kell menni Győrbe (földhivatal, miegymás) vigyük külön  a kölyköket. Befontam mindenki haját, ellenőriztem, hogy senki nem papucsba ül be a kocsiba, elköszöntem életem párjától miután megkaptam az eligazítást, hogy mit hozzak még feltétlenül és mentünk az oviba. Ott gyors elköszönés, majd tovább Győrbe a suliba, csak menet közben egyszer megálltunk a pékségnél, hogy némi tízórait és a kocsiban bekapható falatokat vegyünk. A következő állomás a suli volt, ahol Ráhel tanítónénijének odaadtuk az igazolást múlt hétről, Ármin tanítónénijének pedig 5-6 méter fehér géz anyagot, mivel dráma nap lesz és kell a díszlethez...Miután magukra hagytam csemetéimet mehettem beszerezni az anyagokat. Kicsit hezitáltam, hogy 30 mikron vagy 40 mikron legyen a fólia vastagsága, hogy az átlátszó ragasztószalag vagy a barna ragaszt e jobban, de sikerült mindent megvennem majdnem egy helyen. És iparkodhattam haza, nehogy férjuram éhen halljon fél kilenckor már a rántottáját sütöttem :)!
Beáztattam a tapétaragasztót, kitisztítottam a szórópisztoly fejét, kerestem teaszűrőt, hogy a festéket le lehessen szűrni (4 db van a műhelyben, ez ugye úgy lehetséges, hogy mindig kell 1 db, de az épp nincs meg ezért felkerül a konyhámból egy eddig rendeltetésszerűen használt példány...így lett 4 db a műhelyben)meglett a műhelyi mivel két hete rakodok, így elég sok dolgot feltérképeztem ott. Igaz 11 lett mire beágyaztam magunk után, mert az valahogy elmaradt reggel. Ebédre csak egy kis pácolt sertésmájat sütök krumplival, levesünk meg maradt tegnapról. Vár még rám a paraván festése...
Elfogyott a teám mennem kell, jövök nem sokára!

Mi újság

Mivel a lányok múlt hét második felét itthon töltötték enyhe lázzal, orrfolyással így már nagyon vártam, hogy hétfő legyen és végre egy kis csend is legyen ebben a házban.  Határidős munka miatt amúgy is több a súrlódás, hát még ha a gyerekek is tesznek rá egy lapáttal. Ráhelnek mostanában rengeteg a mondanivalója, vagy inkább csak jártatja a száját, bizonyára életkori sajátosság. Mirjam könnyen elsírja magát, de nem tudja megmondani miért, Ármin meg a határokat feszegeti, vajon meddig lehet húzni anélkül, hogy a szülei kiakadnának...
Tisztában vagyok azzal, hogy ahogy nőnek ez még fokozódni fog, de bízom benne, hogy kapnak annyi szeretetet, odafigyelést, hogy akkor is megtaláljuk hozzájuk az utat.
Ebben a napsütésben felmentem egy kicsit  a dombra a kutyákkal és ilyenkor mindig megállapítom, hogy csodálatos helyen élünk. Belátni a fél falut, a többit azért nem mert a dombok eltakarják, másnak autóznia, kirándulnia kell, hogy ilyet láthasson nekem meg csak a kertünk végébe kell elsétálnom.
Mikor kiköltöztünk évekig minden áldott nap felsétáltunk, ha esett, ha fújt mi mentünk, hogy lenézhessünk. Mentünk a gyerekekkel, mentünk a kutyákkal, mentünk csak ketten kézen fogva. Péter mosolygott rajtam amikor pocakos voltam, mert ahogy nőtt a pocak a lakójával együtt annál többször kellett megpihenni út közben, aztán mikor már közeledett az idő annyira, hogy a pocak lejjebb ereszkedjen, akkor fel tudtam menni egy szuszra :). Menet közben voltak úgymond kapaszkodó fák, Péter úgy metszette meg nekem a fákat, hogy hagyott rajtuk kapaszkodó csonkokat, ha kell tudjon ez is segíteni.
Mindenkinek mosolygós hetet kívánok!

Ráhel

Ráhel pici kora óta minden ízében nőszemély. Szeret öltözködni, hihetetlen precizitással tudja válogatni a harmonizáló ruhadarabokat, nem mindegy hogyan van befonva a haja, milyen színű a hajgumi stb. Ma reggel mondja, hogy ő már úgy szeretne nagy lenni, kérdem miért? "Hát azért mert akkor udvarolni fognak nekem a fiúk!"
:)
Erre még egy picit várni kell...remélem!

Itt épp az egyik barátnőmtől kapott fülbevalómat próbálgatja.

Én és a favágás

Mivel fával fűtünk, óhatatlanul közeli kapcsolatba kerülünk a fa vágásával is. A fa felvágásának legegyszerűbb módja ha fűrészgéppel csináljuk (csinálja életem párja). Na most sikerült egy fűrészgépet beszereznünk, csak épp a vezetéke rövid (volt). Péter elküldött vegyek négyerű kábelt (eddig azt sem tudtam, hogy ilyen létezik) 10-12 métert. Elmondta, hol szerezhetem be, ott kedvesen megkérdezték, hogy mégis milyen átmérőjűt szeretnék, mivel látták a tanácstalanságomat megkérdezte a fiatalember, hogy mihez kell? Így már megegyeztünk és lemérte nekem a 12 méter kábelt...miután hazahoztam a 12 méter hosszú szépen feltekert kábelt, az én szerelmetes uram rám nézett és csak annyit mondott: "Na, ugyan úgy kell bekötni mint a másikat". Ezzel adta tudtomra, hogy ez a feladat rám vár :).
 Rendben, apukámnál láttam többször, hogy hogy csinálja, menni fog. Ugyan egy kicsit elbizonytalanodtam, mikor láttam, hogy az eredeti vezeték 5 erű volt, de ott egyet egyszerűen nem használtak.
Először is a vezetékeket megfosztottam egy kis részen a burkolatuktól (ennek van valami szakkifejezése, de most nem ugrik be), aztán eltávolítottam a rövid vezetéket és kicseréltem a hosszúra, férjem már csak azzal ijesztgetett, hogy esetleg, ha valami nem stimmel rossz irányba fog forogni a vágólap, és akkor két vezetéket meg kell cserélnem, de szerencsém volt, arra forog amerre kell. Már hallom vágja vele a fát!

Egy süti apának, egy süti a gyerekeknek...

Hétvégén piskóta tekercs volt a kívánság csipkebogyó lekvárral. Mivel készültünk a barátainkhoz ezért gondoltam begyúrok egy nagyobb adag sajtos tallért is, Péter legújabb ötlete alapján kicsit megdarált magokkal. Így került bele szotyimag és lenmag pehely is. A zsiradékot egyre csökkentem, mert irdatlan mennyiségű kisül belőle és csöpög a sütő mögé, rá a konyhapultomra. Mivel a gázos tűzhelyemet évekkel ez előtt lecseréltük elektromossá ezért a hagyományos tallérsütőmet anyukámra hagyományoztam, nekem meg lett abból is elektromos, eredetileg ostya sütő (fagyi tölcsér sütő). Na én ebbe szoktam a sajtos tallért, nem mondom, hogy gyorsan megy, de néha be lehet vállalni.

Akit érdekel a recept...na ezzel mindig bajba vagyok. Én eléggé találomra csinálom már rutinná vált sütiket és a hozzávalókat igazítom a "mi van itthon" dolgokhoz. A mostanihoz lereszeltem kb 30 dkg sajtot, tettem hozzá 90 dkg lisztet ( annyi volt egy zacsiba amiből már használtam) egy kávéskanál sütőport, 4 kk. sót, 15-20 dkg libazsírt (természetesen lehet vaj, sertés zsír, kinek mi szimpatikus és mi van otthon), majd beletettem a másfél dl tejfölt ami még árválkodott a hűtőben és magam mellé állítottam egy pohárban langyos vizet (azért langyosat mert nem szeretek hideg vízzel dolgozni) és adagoltam a lisztes keverékhez míg össze nem állt gyúrható tésztává. Tojást nem tettem bele, azon egyszerű oknál fogva, hogy folyamatosan kísérletezem, hogy melyek azok a tészták amibe mindenki tesz tojást, de senki nem tudja megindokolni. Piskótán kívül már mindent sütöttem tojás nélkül! Ezzel a sajtos tallérral szerencsésnek bizonyult a tojás nélküliség, volt egy kisgyerek a társaságban aki tojás allergiás, így ő is bátran ehetett belőle.
Ha megvan a tészta kicsit hosszúkásra gyúrom, egy késsel elvágom hosszában több felé, amit még sodrok hosszú hurkává és ezt felszelem. Évekig golyóztam az ilyen tésztákat, de rá kellett jönnöm, hogy szelve is ugyan olyan finom és semmivel sem különbözik az alakja.

A barátainkhoz került a tészta fele és ott sütöttem ki, nem volt időm itthon :).

A másik felét ma délelőtt sütöttem meg már itthon, hát ma délutánra ennyi maradt belőle. 

Aztán mivel a gyerekeknek is megígértem, hogy lesz süti délutánra ezért gyorsan sütöttem egy kevert sütit, amit a lányokkal becsokiztunk és meghempergettük kókuszba, ebből lett a kókuszkockánk, de nem néztem meg és nem vettem kókuszreszeléket, kevés volt itthon. Így csak a harmada lett kókuszos, nem baj, a többi csokiöntetet kapott.

A süti receptje: 2 egész tojást kikeverünk 20 dkg cukorral 3 evőkanál mézzel, 10 dkg vajjal, 40 dkg liszttel, 1 csomag sütőporral, másfél dl tejjel. Beleöntjük egy kivajazott, belisztezett tepsibe, előmelegített sütőben megsütjük. Ha a tésztát ujjunkkal megnyomjuk és az rugalmasan visszaugrik (nem süpped be) akkor megsült.  Kihűtjük és kedvünk szerint bevonjuk, megtöltjük...megesszük :)!

Kívánság palacsinta

Ármin már hét közben kérdezte, hogy főzünk e pudingot, mondtam persze, majd a hétvégén. Mirjam szombaton kérte süssünk tekerős palacsintát (a tekerős palacsinta az a serpenyőben vékonyra sütött, lekvárral, ezzel-azzal megtöltött majd felgöngyölt tésztát jelenti nálunk). Így lett pudingos palacsinta és ha már palacsinta akkor legyen rajta csokiöntet is, és ha már csokiöntet is kerül rá akkor ne tekerjük hanem hajtsunk háromszögre, így valahogy:

Aztán persze előkerült a többféle lekvár és jobban jobbnál jobb kombinációk, úgy mint pudingos palacsinta lekvárral és csokiöntettel, lekváros palacsinta pudinggal a tetején, csoki öntetes palacsinta lekvárral...

Csak a képzeletünk szab határt, vagy még az sem :)!

Ha nincs kenyér...

Szombat reggel 7 óra magasságában eszméltem, hogy mindjárt jönnek a gyerekek és életem párja, hogy ők nyomban éhen halnak...és a kenyerünk előző este vacsorára elfogyott! A több éves rutin persze meghozza a maga eredményét, gyorsan bekevertem egy egyszerű kenyértésztát. Ühüm és még egy órát kelesztettem meg miegyéb...hmm-hmm, nem!

A bekevert tésztából egy evőkanál segítségével kis adag tésztákat vettem ki, meghempergettem lisztben, majd egy sodrófa segítségével tenyérnyi darabokká nyújtottam. Közben melegedett a tűzhelyen a serpenyő, zsiradék nélkül!

A kenyérkéket beletettem a meleg serpenyőbe, néha alánéztem és amikor már kezdett színe lenni, a tetején pedig buborékok keletkeztek akkor megfordítottam, majd készre sütöttem.

Így jártam el a többi tésztával is. Szombat reggel az 1 kiló lisztből bekevert tésztának felét ilyen formán megsütöttem azonnali fogyasztásra a maradékot pedig hagytam kelni, majd formába kisütöttem hagyományos módon a sütőben, a mai vacsorára el is fogyott :). A kisütött lepénykéket érdemes egy konyharuhával letakarni míg a többi sül így meleg  marad.

Mivel hiába kerestem nem találtam a sima kenyérreceptemet a blogon ezért ideírom: 

1 kg sima liszt (egy része mondjuk 30-40%-a lehet teljes kiőrlésű is)

6 dl folyadék (víz, tej, savó, krumpli főző leve...)

4 kk. só

5 dkg élesztő

pár evőkanál kacszsír, vaj vagy valami zsiradék...

összegyúrom, kelesztem (vagy nem), átgyúrom, formázom, sütöm és már kész is!