Ez is eltelt...

Rengeteg esemény történt az első iskolai héten.
Hétfőn volt a "nagyoknak" az évnyitó, utána nekik már tanítási napok következtek, igaz többnyire a nyári élményeket tárgyalták meg :).

Szerdán köszöntötték az elsősöket, Mirjam annyira izgult, hogy az éjszaka közepén nem találta a helyét. Aztán reggel szép ruhába bújtunk mind annyian (sajnos Péternek dolgoznia kellett, így ő nem volt velünk) és elindultunk az iskola felé.
Böbe az osztálytanító is izgult :). Várta már a gyerekeket a feldíszített virágkapu, a rózsaszín gyertya és Böbe kinyújtott jobb keze, amibe belefogódzhatnak (remélhetőleg) 8 évig. A waldorf iskolában (legalábbis a miénkben) az egész iskola részt vesz az elsősök fogadásán. A kicsik félkörben leülnek a padokra, mögéjük sorakoznak a szülők, a szülők mögött félkaréjban az egész iskola :).
Köszöntötte a gyerekeket az iskola képviselőnk (igazgatónőnk), majd Böbe mondott pár szót, (a gyerekeknek is mindig elmondják, hogy most mi fog következni: " mondom a neveteket egyesével, akkor a szüleitekkel idejöttök hozzám, odaadom a meggyújtott gyertyát, ezután a szüleitek elkísérnek a virágkapuig, ott elköszönnek tőletek és egyedül átléptek a virágkapun ami mögött már várlak benneteket".

Mindenki meghatódik mikor elengedi a gyereke kezét, még ha az virágkapun léphet is át...
Aranyosak voltak a másodikos szülők akik ezek után megvendégeltek bennünket egy kis sütivel, pogácsával amíg vártuk a csemetéinket, csak főoktatásuk volt és vihettük is őket haza (nekem szerencsém volt, mert a nagyokat ugye meg kellett volna várnom, de barátnőmet meg tudtam kérni, hogy a nagyokat hozza haza  a sajátjaival)

Másnap már mentünk szépen iskolába ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Az elsősöknek ebéd után már nincs tanítás, napköziben maradhatnak, de aki csak tudja hazaviszi a csemetéjét. A nagyok miatt fél kettő háromnegyed három (attól függ melyik nap) mire végeznek és Ármin legnagyobb bánatára bizony mi hazaindulunk, így nem nagyon van idő a napköziben játékra.

Évnyitó

A gyerekeink iskolája nagykorú lett, már csak nekünk az iskola fenntartóinak, tanárainak, diákjainak kell felnőni a feladathoz... :)

Bájos volt az évnyitón felszálló 21 lufi (ugye 21 éves, waldorf szemlélet szerint ekkor válik nagykorúvá), a gyerekek ujjongva számolták ahogy egyesével felengedték a tanárok a színes léggömböket és gondolatban küldtek vele egy -egy jókívánságot is hátha valaki ott a magasban meghallja.

Köszöntöttük az újonnan jött gyerekeket, tanárokat, a gyerekek kaptak gyertyát égő kis lánggal, a  tanárok rózsát, szépet, de nem szúrósat.

Hűvös volt és borongós az idő, de örültünk, hogy újra együtt vagyunk, újra beleszokunk a hétköznapokba, felvesszük a tempót és csináljuk tovább a dolgainkat.

Már készülök több új dologra az iskolával kapcsolatban, évek óta vezetek kézműves szakkört, idén újra magamra maradtam a feladattal,  de gondoltam egy nagyot és bővítem a repertoárt és a korosztályt is. Hiszem, hogy tudok újat mutatni a nagyobb gyerekeknek is, nem csak az alsósoknak.

Holnap Mirjam is átmegy a virágkapun és elkezdődik számára is az iskola, azt hiszem elérzékenyültem :)...

Évkezdés

Pénteken megjött a legkisebbnek is az iskolai invitáló levélkéje. Nálunk a waldorfban minden gyerek postán kap az osztálytanítójától nyár végén egy-egy levelet amiben csak annyi áll, hogy "Kedves XY szeretettel várlak az akárhányadik osztályban! és egy aláírás. Ármin idén egy képeslapot kapott amin egy futókutya motívum van, idén megy ötödikbe és most fogják venni a görögöket (innen a minta). Ráhel harmadikat kezdi, neki mintha nedves akvarell papírra csepegtettek volna festéket, szivárványos a levele :). Mirjam pedig a kis rucafiúról kapott illusztrálást a lelkes tanítónénitől! Ezzel a mesével fog kezdődni a tanulás az első osztályban.

A waldorfban, a mi waldorfunkban, bár gondolom máshol is így van, a szülők alakítják ki a gyerekek osztálytermét, a tanítónak az elképzelését szem előtt tartva. Mirjaméknak egy teljesen új termet kellett létrehoznunk, 3 helységet nyitottunk össze, különböző burkolatok és ajzat szint volt. Vakartuk a fejünket rendesen, de a szorgos apukák kézbe vették a dolgokat és rengeteg energiát, időt, munkát és nem kevés pénzt tettünk bele, hogy elkészüljön. Falat bontottunk, betonoztunk, padlót raktunk, festettünk, csempéztünk... anyukák függönyöket varrtak, csöveket takartak el ötletes drapériákkal. Az egyik nagypapa készítette a gyönyörűséges táblát! Szóval le a kalappal az elsős szülők előtt!
Mivel nekünk már 3 gyermekünk jár ebbe az iskolába, 3 osztályban kell kivenni részünket a munkából, és itt egy kicsit elkedvetlenedtem. Van pár szülő aki a lelkét kiteszi és csinálja, van aki ha meg tudja oldani besegít, van aki anyagilag tud helyt állni... és van aki mintha nem is létezne!

A másik fájó pont amikor megy a pénz szedés, erre, meg arra, meg még ezt is azt is fizesd be, de te is vegyél ezt meg azt mert kell! Biztos sokan ismeritek ezt is...

Hétfőn kezdenek a nagyok, reggel nyolckor évnyitó, majd tanítás. Kedden Mirjamék kirándulnak a Püspökerdőbe, szerdán pedig reggel nyolckor köszöntik őket és átsétálnak a virágkapun, kezükben égő rózsaszín gyertyával...

Vacsora

Mindig fejtörést okoz, hogy mit főzzek ebédre, mit csináljak vacsorára. Ezek tegnap készültek, egyféle kelt tésztát dagasztottam be minimális sóval, így fel tudtam használni sós illetve édes töltelékkel is.

Az egy kiló lisztből készített tésztát elfeleztem és nyolc egyenlő darabra vágtam. Péternek kinyújtottam 4-et, kettőre tettem sajtot, paradicsomot sóskát a kertből, kettőre pedig került még kolbász és csípős paprika. Összecsippentve lezártam a batyukat.

Lekentem a tyúkjaink által tojt tojással (feltűnően szép a sárgájuk!) és ment az előmelegített sütőbe.

A gyerekeknek készült tésztából zsömléket formáztam, majd egy pohár aljával mélyedést csináltam rájuk. 3 dl tejben sűrűre főztem egy zacskó vaníliás pudingot, ezt beletöltöttem az üregbe, majd a tetejükre ültettem egy-egy fél sárgabarackot. Oldalát lekentem a tojással, beszórtam cukorral, hiszen a tésztában nincs cukor és ez is mehetett a sütőbe. 

Nekünk ez az adag jószerével el is fogyott vacsorára, Péternek maradt egy a reggeli teje mellé, a gyerekeknek pedig egy amit ugye elharmadoltam.

Házi fagyi

Ilyen melegben miről is írhatnék :)

Persze néha veszünk dobozos fagyit itthonra, de gyakran készítünk házi fagyit is. Mivel nagy bánatomra fagyi gépem még nincs ezért a jégkrémes formát vettem elő. Maradt még egy pici meggy a fán, ezt a lányaink lekapkodták, kimagoztam pici cukorral, csepp vízzel felforraltam egy kis vaníliás pudingporral besűrítettem, bevallom ez a vacsorára készített tejberizshez készült, de mivel több maradt mint amit a gyerekeim pirulás nélkül meg mertek volna enni a kis lábosból ezért botmixerrel pürésítettem, elővettem a hűtőből a házi natúr joghurtot, édesítettem mézzel majd rétegezve a formába kanalaztam.
Az éjjel szépen megfagyott, volt rá ideje, nem nyitogatta három türelmetlen gyerek a fagyasztó ajtaját, hogy "mikor fagy már meeeg?!" és délelőtti melegbe előkaptam a meglepetést :).

Péter nehezményezte, hogy neki miért nem csináltam sós fagyit, már van elképzelésem, az éjjel neki hűl majd a finomság...de addig psszt!

Tervezz magadnak házszámtáblát

Játékot hirdetünk!

Egyre változatosabb házszámtáblákat készítünk barátaink, ismerőseink nagy örömére. Szeretnénk megadni a lehetőséget, hogy mindenki szabadjára eressze a fantáziáját és rajzoljon magának egy egyedi házszámtáblát. A beérkezett pályaműveket feltöltöm Péter blogjára és indulhat a szavazás, a legtöbb szavazatot kapó rajzot ajándékként megvalósítjuk a készítőjének.

A tervezéskor kalkuláljatok vele, hogy egy házszámtábla az utcáról is jól látható kell hogy legyen!

Beküldési határidő 2013. június 30 vasárnap éjfél.

Erre a címre várjuk a terveket: alkotasz@hotmail.com


Ízelítőnek mutatunk néhány kész munkát:

Kirándulások

Ahogy az előző bejegyzésemben írtam szombaton elmentünk Ráhel osztályával Tatára. A vonat viszonylag korrekt volt és gyors, de az árától elképedtem. Így, hogy nem nagycsaládos kedvezménnyel tudtunk menni oda-vissza az utunk közel járt az 5000 forinthoz (Péter nem jött velünk, így 2 gyerek 1 felnőtt). Ha ehhez még hozzáadom a benzin árát amit a Tényő-Győr úton elhasználtunk, meg ugye amit vittünk magunkkal apróságot csipegetni, hát egy tízes takarja be... sebaj, jól éreztük magunkat, csak én izgultam egy kicsit amikor hosszabb időre eltűntek a lányaim. A rémisztő az volt, hogy elmentek egy csapat kislánnyal felfedezni a romokat, aztán az összes kislány visszajött csak az én lányaim nem... persze nem történt semmi, csak épp ottfelejtették magukat :).

Árminék is nagyon jól érezték magukat Alsóörsön az olimpia záró napján, azzal együtt, hogy délbe nyakukba szakadt az ég és futottak az autóig, mivel az esőkabátokat ugye nem cipelték magukkal.

Nekünk se volt melegünk Tatán, ha kibújt a nap jó idő volt, viszont árnyékban brrrr. Nem bántam, hogy a lányoknak raktam el plusz pulcsit.

Tatán már vártak az Óbudai waldorfból a másodikosok szülőkkel, osztálytanítóval, igen jó "kis" csapat, túlzottan nem keveredtünk, de a gyerekek jól egymásra találtak. Szám háborúztak, ugróköteleztek, tollasoztak, barangoltak és romokat másztak, na meg fát, de olyan magasra is felmentek, hogy én azt már nézni se bírtam :).

Késő délután 5-6 óra magasságában értünk haza, akkor még Péter kimosakodott és leszaladtunk megnézni a falunapot. Hát semmi nekünk való dolog nem volt már, se étel, se program így pár perces lődörgés után hazajöttünk.
Azt hiszem ami egy szombatba beleférhet azt mi bele is szorítottuk :)!
Mindenkinek szép hetet kívánok!