Állat állomány

Péter előző házasságából hozott 3 fekete pulit, két lányt ( Kuksi, Vacak) és egy fút (Igor).

Vacaknak nálunk már nem lett kölyke, de Kuksi ellett többször is.

 Kuksival a barátságunk akkor teljesedett ki amikor az első ellés után ki tudtam hívni a helyéről enni és inni adtam neki és közben átnézhettem a  kölykeit (Kuksi mindig sok kiskutyát szült amiből bizony volt 1-1 aki vagy halva született, vagy más baj miatt ki kellett venni a többi közül). Ezek után ( legalább is én úgy érzem) nagyon jóba lettünk Kuksival. Egyszer volt, hogy 9 kiskutya született, még fagyott éjjelente ( alig tavaszodott ), féltünk hogy bajuk esik a piciknek, Péter csinált egy csupa nikecell házat amibe betettük a kiskutyákat és beparancsoltuk Kuksit is. Ez a házikó a gyerekek ablaka alatt kapott helyet. Ha Kuksi valamit hallott akkor kiugrott a házból magával sodorva az éppen szopizó kiskutyákat. Ráhel aki akkor kezdett beszélni, mindig kiabált, hogy "Ana, ki esett kuku!", kiestek a kiskutyák és mi mentünk és raktuk vissza őket, éjjel, nappal, hajnalban...mindig. Amint lehetett kezdtük a  hozzátáplálást, mert 9 kiskutya nagyon le tudja szívni az anyakutyát.

Lényeg a lényeg 8 hetesen kivittem a kisállatvásárra őket és 3 óra alatt eladtam a kölyköket. Remélem jó helyre kerültek és boldogan szolgálják a gazdáikat!
A pulik már nincsenek meg, 12-13 éves korukban elaludtak.
A pulik után megfogadtam, hogy nem lesz csak 1 kutyánk, mert három az rengeteg, nincs 3 kezed, hogy mind simogasd. 3 kutyát nehéz visszahívni, megfékezni, pórázon vinni...
Azt tudtam, hogy nagyobb testű kutyát szeretnék, viszont nem akartam fajtatisztát. Így elkezdtem a hirdetésekben keverék kutyákat nézni, főleg olyat aminek a szülei fajtatiszták voltak, ebből azért ki lehet következtetni a méretet, tulajdonságokat. A vizsla meg valami keverékeket néztem főleg és találtam is egy vizsla-boxer mixet. Tavaly augusztusban hoztuk el Brúnót, azóta egy hatalmas erős testfelépítésű kutya lett belőle.

Voltak (vannak) nehézségeim a nevelésével, de tanulékony kutya. Nagyon észben kell tartani, hogy én vagyok a falkavezér és nem ő. Remélem még komolyodni fog, egyenlőre sedre és nem mindig szófogadó.
Az egy kutya tartás teoriája két hete megdőlt, mivel egyik barátunknál ici-pici törpetacskó kutyusokat láttunk és egyet elhoztunk. Ő Minka.

Az egész kutya akkora mint Brúnó fele-feje :). Vígan vannak együtt, már ha Brúnó ki van engedve a kennelből ( napjában 2-3-szor).

A törpenyúl tartás úgy kezdődött, hogy törpenyulat szerettem volna. Ezt persze úgy a legegyszerűbb beállítani, hogy a gyerek szeretne...Tavaly húsvétra kaptak a gyerekek 2 törpenyulat, egy fekete lógófülű lányt és egy zsemleszínű állófülű fiút. Ugye a nyulak azok szaporodnak viszonylag gyorsan, így sok-sok kisnyulunk is lett, a képen a legújabb állomány látható.

A foltos szeret a legjobban fotózkodni :)

Van 3 zsemle színű testvére meg egy vadas ( olyan színe van mint a vadnyúlnak). Már legelésznek ők is, meg esznek minden félét, aki szeretne törpenyulat az nyugodtak keressen.

Itt még nem ért véget az állataink bemutatása. Vannak cicáink is. a kandúrunk úgy néz ki mint egy sziámi macsek, róla képem sincs annyira ritkán jár haza ( majd télen többet látjuk). Aztán ennek a sziáminak van egy lánytesója, ő tiszta fekete, neki most lett először egy szem kicsinye, hamuszürke kiscica, Minkával együtt alszanak.

A gyerekek szerint ide kéne írni Táltost is, bár ő már nincs meg. Leírom hátha valaki valaha hasznát veszi. 

Egy póniló nem való olyannak aki még csak állatsimogatóba látott lovat! A póniló nem kutya...

Péter egyik munkáját fizették ki Táltossal. Örültünk, lett lovunk. Vettünk amit kellett, csináltunk istállót, futkároztunk vele...

Ő egy megátalkodott, nem szocializált, csipkedő, rugdosó állat volt. Miután már nem bírtunk vele elkerült tőlünk. 

Ezen kívül vannak a kertbe mindenféle állatok, de róluk majd legközelebb.

Nemezpárnák

Tegnap délután nemezpárnákat készítettünk Tápon. Balaskó Attila és felesége Oroszi Emma látott minket vendégül és mutatták meg, hogy mit hogyan kéne csinálnunk. Sok-sok segítséget és biztatást kaptunk tőlük, hogy legyen erőnk és kitartásunk egy-egy párna elkészítéséhez :).
Mivel Ármin hozta csak el a fényképező gépét és ő csinált képeket ( ő is csak a sajátjáról , meg a Ráheléről) ezért erről a két párnáról tudok képet mutatni, Ármin megengedte, hogy használjam a képeit...
Azzal kezdtük a munkát, hogy a gyerekek kitalálták, hogy mi legyen a párnájukon. Kaptunk egy megfelelő méretű anyagot, amire sablon segítségével rajzoltunk egy kört, amibe belerajzoltuk a mintát. Ráhel saját maga rajzolta meg a malackáját!

Ráhel párnájáról sajnos nem készültek fázisfotók, így csak a kész  párnát tudom megmutatni.
Ármin párnájáról itt vannak a részletek is. Először Péter kirajzolta Ármin által kiválasztott triceratopsz képét egy könyvből. Kiválasztottuk, hogy milyen színek kellenek a mintához, aztán elkezdtük először a kontúrokat raktuk ki feketével. Aztán elkezdtük berakni a színeket.

Ezeknél a párnáknál azt kell szem előtt tartani, hogy a minta tükörképe fog megjelenni rajta. 

Itt már feltettem a mintákra az alapszint, még került köré kék háttér és 6 réteg fehér gyapjú. Először szappanos vízzel locsoltuk meg, majd az alátétként szolgáló anyag segítségével fel lett tekerve egy "sodrófára" és elkezdtük gyúrni, Emi mutatta, hogy a karunkon kell gurítani előre-hátra...jó sokáig. Egy idő után már kikerül belőle a fa és úgy néz ki mint egy piskóta tekercs.

Lényeg a lényeg Árminnak így néz ki a párnája, de még ma forró vízzel át fogjuk gyúrni, mert még nem elég kemény, csak tegnap már nem volt elég kitartásunk hozzá.
Ezúton is köszönjük Eminek és Attilának a tegnapi délutánt.

"Bőrbe álmodott világ"

Múlt hét csütörtökön Pápára mentünk Zajácz Tamás bőrműves iparművész kiállítás megnyitójára. A megnyitón volt egy játékos feladat, amit természetesen én azonnal bevállaltam. Egy letakart munkának a címét kellett kiválasztanom négy megadott cím közül tapogatás alapján. Elárulom, hogy a feladat nem volt nehéz ( lehet, hogy direkt?) Nem árulom el a címeket és azt se, hogy mi rejtőzött a textil alatt, had legyen meglepetés egy legközelebbi kiállításon. Lényeg a lényeg kitaláltam és kaptam egy  meleg színekben pompázó fát ábrázoló képet amit ezúton is köszönök!

Ördögkatlan fesztivál, Kisharsány

Miután hiába várom a képeket sok-sok embertől ( mert Kisharsányban mindenki fotózott, csak mi nem) ezért leírom a tapasztalatainkat, élményeinket egyenlőre képek nélkül.

Kezdem ott, hogy az eltervezett időponthoz képest, több órával később sikerült indulnunk, nem baj, gondoltuk mi, elég ha fél öt felé odaérünk. Autópályán mentünk, ezzel is kímélve a kisautónkat, ami elég nagy megpakolt utánfutót húzott, hiszen a "bútorszobrokat" (játékszobrokat, kinek  mi tetszik) mi vittük le Kisharsányba.
Többször megálltunk ellenőriztük az utánfutón minden rendben van e, pihentünk egy kicsit mi is meg az autó is.
 Villányban a dombra nem akart felmenni, próbálkozunk, de már csak annyi erő maradt benne, hogy leparkoljunk az út szélére. Péter felnyitotta a motorház tetejét és pár pillanat múlva ott volt egy helybéli, hogy tud e segíteni. Tudott. Kifogyott a benzin ( mi se gondoltuk, hogy ekkora túlfogyasztása lesz szegény kocsinak ilyen nagy teher mellett). Kerítettek egy 5 literes kannát és átülve a segítő szándékú ember kocsijába elmentek üzemanyagért. Ez sem volt egyszerű mert ami a közelben volt benzinkút nem működött valami számítógépes hiba miatt, így a következő faluba kellett átmenni. Ezzel a kis malőrrel pont egy órát veszítettünk még az amúgy már fogyóban lévő időnkből. Sikeresen elindultunk Villányból két faluval odébb lévő Kisharsányba..., igen, csakhogy a leágazást egy pici bal (!) oldalon elhelyezett tábla mutatja amit mi elsőre nem vettünk észre, így tettünk még egy felesleges kört. Sebaj, odaértünk, örültünk, megtaláltuk a szállásunk és a már csak ránk várakozó busz is el tudott indulni a fesztivál előtt tartandó borozgatás színhelyére.
Engem egy cseppet megviselt a több órás autós út, tetőzte a busz kacskaringós emelkedőn való haladása, de még mielőtt baj történt volna elértük a célt, Palkonyát. Egy gyönyörű pincében kóstoltak ( akik bírtak) fehérbort, rozét és vöröset. Kaptunk zsíros kenyeret amiből nekem fél óráig tartott a háborgó gyomromba diktálni egy szeletet. Legszívesebben lefeküdtem volna, de nem akartam a többiek jó kedvét rontani, inkább sétáltam, nem ragozom tovább ( biztos sokan átéltek már hasonlót) este 10 felé már tudtam élvezni a spontán zenélgetésbe kezdő muzsikusok "műsorát".
Mi naivak azt hittük azzal teszünk magunknak jót, ha a központi Kovács udvarház egyik szobáját fogjuk kérni szállásnak. Az, hogy nem volt villany áthidaltuk egy elemlámpával, a víz nélküliséget a kerti csap és az oviban lévő zuhanyzók oldották meg, de az éjszakába nyúló koncerteket nem mindig tudtam díjazni, azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a templom a szobánkkal szembe van és reggel hatkor harangoznak, aztán hétkor jött egy tilinkós autó...
A fesztiválélet, nem a pihenésről szól, ezt ez alatt a pár nap alatt megtapasztaltuk. Mindezekért a dolgokért kárpótolt az a koncert mennyiség és minőség amit módunkban volt meghallgatni. Nagy élmény volt például őket hallgatni és látni: Light in Babylon

Almatorta avagy mi legyen a nyári almából?

Adott volt egy tál nyári alma meg az, hogy megyünk Péter unokáját megköszönteni a második szülinapja alkalmából. Nyáron gyakran készítek pitetortát, mivel egyszerű a tésztája, hamar elkészíthető és a rengeteg gyümölcs érik folyamatosan a kertünkben.

A tésztához kell 150 g finomliszt, 70 g vaj (ami nálam többnyire margarin), és 30g cukor. A vaj legyen puha, ha gyorsan kéne akkor megmikrózom, beleteszem a cukrot, aztán a lisztet és gyorsan összegyúrom.

A pitetortához a formát kikenem, belisztezem. A tésztát megpróbálom kerekre nyújtani (általában nem sikerül) úgy kalkulálva, hogy a tortának pereme is legyen. A kinyújtott tésztával kibélelem a formát. Amit tegnap sütöttem tortát arra került egy réteg baracklekvár (jó sűrű), darált dió (megmaradt a szombati kürtős kalács sütésből) és a vékonyra szeletelt alma, amit legyező alakba rakosgattam rá. Sütés után megkentem még baracklekvárral (a tetejére jó lett volna  hígabb lekvár, de olyanom nem volt :)).

Aki szereti a linzertésztás-gyümölcsös dolgokat annak ízleni fog.

Csokis kuglóf

Tegnap délután látogatóba jött hozzánk Dániel (Péter legnagyobb fia) és Évi (Dániel barátnője), nekik sütöttem csokis kuglófot. Aki kóstolta már annak mindnek ízlett és többnyire sikerül is szépre-jóra elkészíteni.
A receptje meglepően egyszerű, alapanyagokat és elkészítést tekintve is.
Nekem viszonylag nagy méretű kuglófformám (is) van ezért abba dupla adag tésztát készítettem, a kicsibe elég ez a mennyiség.

350g finomliszt
1 és 1/2 evőkanál kakaópor ( jó sötét )
2 evőkanál cukor ( én ennek dupláját raktam bele)
15g friss élesztő
250 ml langyos víz
2 evőkanál vaj, megpuhítva
75g étcsokoládé durvára vágva

A kelt tésztákat én mindenféle hókusz-pókusz nélkül szoktam csinálni. A száraz anyagokat összekeverem, tehát liszt, cukor, kakaópor ( a durvára vágott csokit csak az első kelesztés után gyúrjuk bele  tésztába), aztán az élesztőt kikeverem egy kis langyos vízzel, majd a száraz hozzávalókat összekeverem a folyadékokkal. A vajat érdemes megolvasztani és a vízzel együtt hozzákeverni a tésztához. Ezt a tésztát elég egy kanállal kikeverni ( nem kell dagasztani, elég lágy).

Lefedem és duplájára kelesztem, kelesztés közben van idő kikenni a formát és belisztezni. Nem szeretem ha a süteményen látszik a liszt ezért a formák, tepsik kikenése és beszórása után mindig fejre állítom és megütögetem, hogy a felesleges liszt, vagy zsemlemorzsa kihulljon belőle. Miután megkelt a tészta beletesszük a durvára vágott csokit.

A lágy tésztát beletesszük a kuglófformába, lefedjük és újra kelesztjük addig míg a sütő bemelegszik. 200 fokra szoktam előmelegíteni, aztán mikor beteszem a kuglófot, akkor leveszem 180-ra és rákapcsolom a légkeverést. Inkább lassan kell sütni alacsonyabb hőfokon mert a teteje hajlamos egy kicsit jobban megsülni. Kb 45 perc alatt átsül, érdemes tűpróbát csinálni! Ha megsült tányérra borítom és porcukorral meghintem.

Jó étvágyat!

"Alkotász" tábor a Waldorf iskolában

Múlt héten tartottunk napközis "alkotász" tábort a győri Forrás Waldorf iskolában. Az összetétel elég vegyes volt, 5-10 év körüli gyerekek voltak (nem csak waldorfosok) 11-15 fős létszámmal. Minden napra voltak konkrét programok, de a gyerekeknek hagytunk szabad játékra is időt és teret.
Az udvaron áll egy kis ház amiben kézműves foglalkozásokat lehet(ne) tartani ( ha valaki összepakolna benne, kidobná a lim-lomot és élhetővé tenné). Ennek a házikónak az egyik falára került fel némi mozaik és festés. A gyerekek lelkesen rakták a mozaik darabkákat, majd fugáztak. A festésben is sokat segítettek.
Készültek kerámiák felrakással,korongozással és saját fantázia alapján apróságok. Ezeket 4 nap intenzív szárítás után megpróbáltuk kizsengélni, több-kevesebb sikerrel.
Hajtogattunk papírt az ugráló béka és a két kéményes hajó volt a favorit. Quillingeztünk, ha kíváncsi vagy, hogy az mi akkor itt találsz róla információt, amúgy papír csíkok feltekerésével és formára igazításával készülő képet takar a név.
Egy gyerekjáték segítségével (olyan mint egy törpe centrifuga) csorgattunk több színt a papírra és izgalmas színeket, mintákat hoztunk létre.
Öntöttünk gipszet amit száradás után ki is festettünk. Zárásképpen kürtős kalácsot sütöttünk szülők és gyerekek közös örömére. A tábor alatt közösen készítettük az ebédet, a kedvenc a bográcsban készült frankfurti leves volt ( meglepődtem, mert a gyümölcslevest több gyerek is visszautasította). Sütöttünk együtt az udvaron álló kemencében ( amit a 3. osztályosok készítettek egy apuka, Balaskó Attila segítségével) langallót, ehhez mártogatósokat is kínáltunk, a gyerekeknek a fokhagymás tejföl ízlett legjobban, az avokádó krém inkább a felnőtteknek ízlett.

A szülőknek ezúton is köszönjük a gyümölcsöket, zöldségeket és süteményeket amit a tábor ideje alatt kaptunk.
Péter blogján további képeket láthattok a tábor eseményeiről.